Perfect - [ One Direction FF. ]

7. fejezet

- Meddig lesznek bezárva? - kérdeztem Harrytől, Rebyre és Liamra utalva.
- Amíg nem lesznek képesek megbeszélni a dolgokat - felelte a srác vigyorogva.

Csak bólintottam, majd idegesen elővettem a földrajz cuccomat. Utáltam ezt a tantárgyat, nagyon gyenge voltam belőle, kettes-hármas szinten álltam. A tanárt se bírtam. Robert Peters egy bunkó majom volt, egyedül talán Csenge bírta.
- Jó napot, osztály! - lépett be a pali, a diákok arcát fürkészve. - Hiányzik valaki?
- Rebeka nem érezte jól magát, Liam elkísérte az orvosiba - kamuzott Csenge ártatlan mosollyal.
- Rendben - biccentett a tanár úr. - Akkor, most felelőt választunk.
Gyorsan leljeb csúsztam a székkel, hogy ne vegyen észre Mr. Peters. Pechemre pont a mi padunk felé nézett.
- Niall Horan - mondta ki a felelő nevét. Niall magabiztos vigyorral az arcán pattant fel, és rohant a tanári asztal elé. Hirtelen eszembe jutott, hogy azt mondta, földrajzból nagyon erős.
- Mi a téma? - érdeklődött a szőke srác.
- Írország - mondta ki a tanár, amolyan ,,most megfogtalak" arckifejezéssel.
Niall nem jött zavarba, elkezdte a feleletet. Fél órán keresztül beszélt országáról, anélkül, hogy a vigyor eltűnt volna az arcáról.
Aha, csak földrajzon ez nem elég, legalábbis ennél a tanárnál nem. Jöhettek a keresztkérdések. Mi az ország fővárosa ír nyelven, mondjon nevezetességeket, hírességeket, zenéket, filmeket. Írül.
Egy dologgal nem számolt Mr. Peters. Hogy Niall ír származású, évekig ott élt, tanulta a nyelvet. Éppen ezért a szőke srác minden kérdésemre tudott felelni. Hibátlanul.
- Honnan ismeri így ezt az országot, Mr. Horan? - kérdezte meglepetten a tanár.
- Ott születtem, és éltem is ott - vont vállat a srác.
- Ötös - biccentett Mr. Peters, majd a helyére küldte a srácot.
Niall vigyorogva vágódott le mellém, majd elégedetten elvigyorodott.
- Szép volt - suttogtam a szőke fülébe, mire kissé elpirult és lehajtotta a fejét. 

A csengő hangosan szólalt meg, de mindenki a helyén maradt, hiszen rajzóra következett. A másik tantárgy, amit utálok. Persze, azért ötös vagyok belőle, de ez csak olyan kegyelem.
- Jó napot! - köszöntöttük kórusba a tanárnőt, Mrs. Halet.
- Sziasztok - köszönt vissza a húszas éveiben járó nő. - A mai órán a padtársunkkal páros rajzot készítünk, megfelezzük a lapot. A téma a személyiség. Jó munkát - osztotta ki a lapokat.
Nekiláttunk a munkának, ami kicsit nehezen ment, tekintve, hogy Niall balkezes, én meg jobb, és így a könyökünk állandóan összeütközött.
- Ez így nem megy, cseréljünk helyet - ráztam meg a fejem, megelégelve a helyzetet.
Niall bólintott, majd folytattuk a munkát. Óra vége előtt tíz perccel abbahagytuk a rajzolást, és nekiláttunk színezni. Előtte viszont lopva rápillantottam Niall rajzára. Nos, a ronda volt rá a legszebb szó. Elméletileg egy gitárt ábrázolt volna, de az egész el volt maszatolva, Niall tenyerén pedig fekete foltok látszottak.

- Te meg... - kezdtem, de Niall félbeszakított. 

- Nem tudok rajzolni - rázta meg a fejét. - Mindig elmaszatolom a lapot, mikor húzom a vonalalkat.

- Látom - mosolyodtam el.

Hát, a rajzzal nem tudtunk mit csinálni, elkezdtük színezni. Óra végén a tanárnő beszedte a lapokat. Négyest kapott Harry és Louis, Csenge ötöst, Zayn is, de a fekete hajú srác kettőt, mert nagyon jó lett a műve.

- Léna, ez négyes... - kezdte a tanár.

- Oké - bólintottam.

- Te vagy Niall, ugye? - pillantott át a mellettem ülő srácra. - Kettes. A legnagyobb jóindulattal is. Megmondanád, mik azok a foltok?

- Nem tudom - motyogta Niall. - Csak nem tudok rajzolni - magyarázta.

A megváltó csengőszó most is jókor jött. Ebédszünet következett, de egyikünk sem ment le enni a tegnapi eset után, inkább otthonról hozott kaját ettünk. Szendvicseken nyammogtunk, mikor feltettem a kérdést:

- Mikor engedjük ki őket? - utaltam a szertárban ragadt párosra. 

- Ha kibékültek. De szerintem smárolva jönnek ki onnan - fogadott Louis.

- Több is lesz annál - vágott perverz fejet Harry, mire Csenge egyszerűen tarkón csapta.

- Hülye vagy, göndör.

- De te bírod ezt a hülyét, nem? - kérdezett rá Niall, mire Csenge elpirult.

- És te Lénát? - húzta fel a szemöldökét Harold.

- Hát... aranyos lány... - dadogta Niall, mire a többiek ,,húúú"-zni kezdtek, én pedig belefúrtam a fejem a szöszi srác vállába.

A kínos pillanatot a tűzjelző szakította meg.

- Biztos csak próba - állt fel Csenge, de mindenki elindult, mert tudtuk, hogy éles helyzetben ez nagyon komoly dolog.

  A hatodik emeleten voltunk. Gyorsan siettünk, mindig időre ment ez az egész. Mikor már a harmadikon voltunk, hallottam Zayn halk hangját:

- Bírod a tempót, Szöszi? - kérdezte meg Nialltól.

- Nem igazán - rázta a fejét a srác, és én egyre jobban biztos voltam benne, hogy valami baj van vele. Elvégre, nem focizhat, nem tesizhet, és még ez is. 

A másodikon voltunk, mikor az ír fiú egyszerűen leült a lépcsőre. 

- Mi baj, Nialler? - huppant le mellé Zayn, aggodalmas arccal.

- Szerintem kiment a térdem - fellelte Niall, mintha ez teljesen természetes lenne.

- Megint? - kapta fel a fejét Louis, aki tudta, mit kell tenni, hiszen sokat segédkezett édesanyjának a kórházban, de most nem akarta, hogy még nagyobb baj legyen. 

- Aha - biccentett Niall. - És marhára fáj...

- Ne mozdulj meg, Szöszi. Hozok orvost. Maradjatok itt vele! - kezdett el rohanni fogadott tesóm lefelé, hátra se nézve. 

Mi pedig ott maradtunk a folyosón, teljesen egyedül.

#Lena

Bocsi a kellemetlenségért, de  a Wattpad nekem nagyon sz*rakodott, így csak a rész felét tette fel délután. Itt a teljes, javított és, és még egyszer bocsánat.