Perfect - [ One Direction FF. ]

20. fejezet

Csenge szemszöge

A meccs kezdetét vette, de így hogy Reby lement focizni nem nagyon volt kivel beszélgetnem. A pasim úgyszint focizott, nagy részben miatta jöttem. Léna és Niall pedig szinte nem is foglalkoztak a külvilággal.
Nem tudtam mi mást csinálni, minthogy figyeltem a játékot. Sokáig csak cselezte egymást a két csapat. Louis lőtte az első gólt. A meccs közepére, majdnem a közepén, vagyis egy kicsivel a félidő előtt kettő három a mi javunkra volt az állás. Mikor a játékosok elindultak lefelé a pályáról, gyorslépésben indultam le a lelátóról. Mikor Harry kiszúrta, hogy felé közeledem ő levált a többiek közül. Adtam neki egy csókot ami annyira elnyúlt, hogy Reby kiáltott oda nekünk, hogy mindjárt kezdődik a második félidő.

- Csenge! - kiabálta nekem Léna – Gyere ide!

Elindultam fel a kilátóra egyenesen Léna mellé.

- Niall hol van? - kérdeztem meglepetten.

- Elment valami üdítőért. Viszont beszélni szeretnék veletek, de mivel Reby jelenleg elfoglalt. Először neked mondom.

Kicsit megijedtem, mivel enyhén szólva rejtélyesen beszélt. Az aggodalmam ki is ülhetett az arcomra, mivel Léna egyből mondani kezdte, hogy ne ijedjek meg nincs semmi baj vagy ilyesmi.

- Akkor . . .

- Csak az, hogy Niall megkért, utazzak el vele Írországba.

Meglepetten néztem Lénára. Hát, szerintem olyan arccal, mint mikor valaki összeszedi a leeset álla darabjait. Érdekesen festhettem. Mivel Léna jót kuncogott rajtam.

- És mit mondtál? Elutazol?

- Szerintem igen...

- Oké.

A bíró sípolása szakította meg a beszélgetést. A pálya közepén nagy tömeg gyűlt össze.

- Mi történt? - kérdezte meglepetten Léna.

- Nem tudom.

- Az ugye ott nem Harry?

De sajnos ő volt. Harry a földön ült és nem tudott felállni. Gondolkodás nélkül felpattantam és leszaladtam Harry mellé.

- Mi történt? - kérdeztem ijedten.

- Az egyik barom nekem jött.

Nem tudtam mit csinálni. Louis és Zayn a vállára vették Harryt és úgy indultak meg az orvosi felé. Én is a nyomukban maradtam. Niall és Léna is így tettek. A doki gyorsan megnézte a lábát.

- Hát ezzel egy darabig nem fogsz focizni - mondta nyugodtan.

- Miért? - kérdezte értetlenül a göndör.

- Szerintem eltört a szárkapocscsontod. De most rögtön el kell menned egy kórházba, egy röngenvizsgálatra.

Harry nehezen értette meg, hogy hat hétig nem állhat rá a lábára ha tényleg eltört. Ez még fokozódott azzal, hogy Harry szülei nincsenek otthon. Az első ami eszembe jutott, hogy hazatelefonálok. Kicsengett.

- Halló?

- Ádám? Anyáékat tudod adni? Nem vették fel a mobiltelefont.

- Érthető mivel étterembe mentek és itthon hagyták a telefonjaikat.

- Fantasztikus!

- Mi a baj? Hugi? Minden rendben?

- Nem. Harry lehet eltörte a lábát, de be kell vinni a röngenre.

- Hol vagytok?

- A suli focipályáján.

- Öt perc és ott vagyok - ígérte bátyám.
- Rendben. Kösz! - tettem le a telefont.

Kicsit megnyugodtam, tudva, Harry eljut a kórházba.

- A bátyám öt perc és itt lesz - tájékoztattam a többieket.

Nem kellet sokat várni és már a kocsi hátsó ülésén voltam Harry mellett. Mikor odaértünk, Ádám a vállára vette Harryt és bevitte az ajtón.

Az ügyeletes orvos egyből bevitte röngenre. Sajnos tényleg eltört a lába. Mivel Harry úgy számolta tíz előtt nem érnek haza a szülei, ő sem tudott haza menni. Ádámra néztem. Vette a célzást.

- Gyere. Tízig nálunk leszel.

A szüleim nem voltak otthon mikor odaértünk. Leültettem Harryt a kanapéra. Mikor Ádám olyat tett amit még soha.

- Vidd fel a szobádba a kanapé nem valami kényelmes - javasolta.

Azt hittem rosszul hallok, de mikor Harry kérdő tekintetével találkoztam tudtam, jól értettem. Ádám felvitte Harryt a szobámba. Szerintem kicsit túlaggódtam magam, eléggé elkényeztettem Harryt, mivel még Ádámot is rávettem, hogy átengedje a teljes társaságot. Társaság alatt Niallt, Zaynt, Louist, Liemet, Rebyt és Lénát értem.
Mikor a szüleim megérkeztek kicsit meglepődtek, hogy mi ez a tömeg. De miután elmondtam az egész történetet a szüleimnek teljesen megértették a cselekedetemet.

Sőt, még mondták is hogy jól döntöttem. Egészen tízig nálunk volt a csapat. A szüleim természetesen a szó szoros értelemben megvendégelték őket. Jól elütöttük az időt. Sőt apukám fölment a padlásra és egy hosszú dobozzal a kezében tért vissza. Amiben nem más min egy pár mankó volt. Ezt Harry kezébe nyomta.

- Köszönöm - mosolyodott el a srác.

Mikor az óra tizet ütött már néhányan elindultak. Néhány alatt Liamet, Zaynt és Rebyt értem.

Harry hazatelefonált és gyorsan elhadarta mi történt. Ádám és én hazavittük Harryt, az újdonsült mankóival együtt.

Bevittük és végig hallgattuk a szülei monológját. Miszerint miért nem tud odafigyelni. Meg, hogyan törhette el a lábát. Viszonylag könnyen megúszta. 

Másnap

Péntek. Nem úgy telt mint ahogyan szokott. Már korán reggel Harryék háza előtt voltam. Mivel megbeszéltük együtt megyünk be a suliba.

#Csenge

Ez lett volna a 20. fejezet. Remélem minden olvasónknak tetszett.