Perfect - [ One Direction FF. ]

4. fejezet

LÉNA SZEMSZÖGE:

- Hol van Reby? – fordultam történelem óra után kíváncsian Zaynhez.

- Nem lényeges – rázta a fejét a fekete hajú srác.

Érdekes, Liam sincs itt. Mit csinálhatnak ezek ketten? Kérdésemre hamarosan megkaptam a választ: semmit. Ugyanis Reby letörten, könnyeivel küszködve sietett be a terembe, és szó nélkül Louis mellé pattant. Liam nem sokkal később követte, rajta nem látszott semmi, de miután meglátta Rebekát, inkább Zayn mellé ült le. Harry szokás szerint a Csenge, Niall pedig a mellettem lévő helyet választotta.

Alig öt perccel később belépett a fizika tanár, Mr. Roberts. Utálom a palit, rémes vicceket mesél, és mindig mindenkit feleltet. Minden órán.

- Jó reggelt, osztály! – köszönt ordítva, mire mindenki ijedten visszaköszönt. – Az új diákoknak mondom: minden órán felelet, vagy dolgozat lesz. Ki hányas volt fizikából?

Meg sem lepődtem a válaszokon. Harry, Liam és Zayn négyes, Niall hármas, Louis viszont gyenge kettes. Mr. Roberts erre vérszemet kapott, kihívta szegény srácot felelni.

Louis kelletlenül, lassan sétált ki a tábla elé, zsebre tett kézzel.

- Vedd ki a kezed a zsebedből, fiam! – ordított rá a tanát. – Ohm törvénye. Halljam! – adta ki a felelet témáját.

- Szóval... Ohm törvénye. Ohm egy kémikus – mindenki vadul rázta a fejét. -, illetve matematikus...

- Milyen óra van, te szerencsétlen? – kiabált be mellőlem Niall röhögve, de én gyorsan ráléptem a lábára, jelezve, fogja be.

- Horan! Majd holnap beszámolhat maga is a témáról, de most Mr. Tomlinsont kérdezem – szólt rá a szőke srácra Mr. Roberts.

- Ohm egy fizikus volt – jelentette ki Louis, mint aki lottóötöst nyer. Csak egy baj volt. Az, hogy mást nem is tudott mondani a témához kapcsolódóan. Mr. Roberts biccentett, jelezve folytassa. – Ez már egy kettes, nem? – kérdezte Louis.

- Egyes – rázta a fejét a tanár. – Indulj a helyedre, ne is lássalak ma. Holnap maga felel, Horan! – bökött a tanár úr fenyegetően Niallra.

Az óra többi részén folytattuk az anyagot, majd a kicsengőt meghallva mindenki a vállára kapta a tesit, így indulva a tornaterembe. Én közben gyorsan Reby mellé léptem, aki lehajtott fejjel igyekezett kifelé a teremből.

- Mi baj? – fogtam meg a kezét.

- Semmi – rázta a fejét könnyes szemekkel. – Tényleg semmi, csak... Mindegy, majd elmondom később – nézett Liam után, aki Zayn társaságában rohant a tornaterem felé.

Nem tudom mit csinált Liam, de ha megbántja a barátnőmet, biztos, hogy megfojtom. Csenge is mellénk lépett, már nyitotta a száját, de megráztam a fejem, jelezve, ne mondjon semmit. Az öltözőben érve mindannyian sietve átvettük a tornaruhát, majd lesiettünk a terembe. Már ott volt az összes fiú, meg a tanár is. Észrevettem, hogy Niall nincs átöltözve, farmerben és pólóban ácsorog a tornasorban. A tanár viszont nem szólt rá, csak leültette az egyik padra.

- A mai órán talajgyakorlatokat végzünk – jelentette ki a tanárnő, Ms. Crowell ünnepélyesen.

A várt hatás elmaradt. Mindenki lemondóan nyögött fel, a fiúk kénytelenek voltak lemondani a focizásról.

- Röhögjél csak, Horan! – kiabált oda a vigyorgó szőkének Liam. Niall csak beintett egyet legjobb haverjának.

- Tanárnő, nem érzem jól magam, leülhetek? – kérdeztem, persze színlelve mindent, de nem volt kedvem tesizni, inkább beszélgetni.

Ms. Crowell csak bólintott, általában a lányoknak mindent megenged. Úgyhogy vigyorogva leültem Niall mellé a padra. Egy ideig csendben néztük, hogy mindenki bukfencezik, meg szaltózik, aztán mindketten elnevettük magunkat. Louis ugyanis megpróbált szaltózni, trambulin segítségével, csak elszámította magát, és a puha szőnyeg helyett egy sokkal keményebbre esett, ráadásul seggel. Mindenki röhögött egy sort, még Lou is. Végül nagy levegőt vettem, és feltettem a kérdést.

- Miért nem tesizel?

Niall mosolya lassan elhalványult, majd megrázta a fejét.

- Erről nem szeretnék beszélni, ha nem baj.

Nem válaszoltam, csak bólintottam, így voltam vele, majd elmondja, ha szeretné.

- És te? – érdeklődött.

- Nincs kedvem – vontam vállat, majd hirtelen eszembe jutott valami. – Nem tudod, mi baja volt reggel Rebynek és Liamnak?

- Nem. Vagyis, de. Ez komplikált, majd elmondják, ha akarják, én nem szeretnék szervezkedni senki háta mögött sem. Van kedved sétálni, amíg tart az óra? – kérdezte hirtelen, mire bólintottam, aztán kiosontunk az ajtón, a tanár háta mögött.

Rengeteget beszélgettünk az óra fennmaradó részében, úgy mindenről. Niall azt is elmondta, hogy van egy keresztfia, aki irtó aranyos, majd egyszer megismerem. Hirtelen éles csipogás hallatszott. Niall telefonja. A srác beletúrt a zsebébe és előszedte a készüléket. Úgy tartotta, hogy telibe ráláttam mindenre.

Dennise: Szöszi, mikor jössz át? Theo már hiányol.

Niall: Holnap este? Viszek valami jó filmet, megnézhetjük.

Dennise: Oké. :) Várunk. Szeretlek, szöszi. 

Niall: Én is titeket. <3 Akkor holnap este tali. Lépek, mert még óráim vannak. :( Puszilom Theót. 

Dennise: Átadom. Szia, Szöszi.

Niall: Csá...

Éreztem, hogy a könnyek ellepik a szememet. Ki lehet az a csaj, akivel Niall beszélget? És ki az a Theo? És egyáltalán, mi van?!

- Hé, mi a baj? Miért sírsz? – nézett rám hirtelen a szőke srác.

- Nincs semmi bajom – ráztam a fejem. – Kivel beszéltél az előbb?

- Dennise volt, a bátyám volt felesége – magyarázta, átnyújtva egy zsebkendőt. – Ő a keresztfiam édesanyja.

- Ó! – esett le hírtelen. De hülye vagy, Léna! Miért kell neked mindig a legrosszabbra gondolni?

- NIALL! LÉNA! – hallottuk Louis ordítását. – Gyertek már, mindenki titeket keres! Ebédszünet van. Várjunk csak! Ti mit is csináltatok itt?

- Beszélgettünk, Tomlinson – nevette el magát Niall. – Hogy van a feneked?

- Nagyon fáj! – siránkozott Louis, persze, csak viccből. – Szeretnéd megpuszilni? – nézett perverz fejjel Niallra.

- Anyádat, Tommo – mutatta fel középső ujját a szőke srác, mire mindhárman elnevettük magunkat.

A menzán ülve kezdett még jobban feltűnni, hogy valami nincs rendben Rebyvel. De nem csak nekem, Csengének is. Nem kérdezősködtünk, úgy voltunk vele, megvárjuk, míg elmondja magától.

Az étel pocsék volt, valami szürke leves, meg hasonló színű krumpli. Senki nem ette meg, csak tologatta maga előtt a tányérját. A fiúk végül elrohantak a büfébe, hoztak maguknak és nekünk is enni. Meleg szendvicset hoztak, amit hamar meg is ettünk, meg almalevet, ami szintén hamar elfogyott.

Ebéd után kimentünk egy kicsit az udvarra, a srácok hülyültek, mi meg nevettünk. Azt furcsának találtam, hogy Liam nem jött velünk, de nem kérdeztem rá az okára. Aztán a becsengőt hallva mindannyian visszaindultunk a tanterembe, és kezdődhetett a délutáni tanítás, ami sosem egy jó dolog.

#Lena

Itt az új rész, szerintem nagyon sz*r lett. A következő is hamarosan érkezik.