Perfect - [ One Direction FF. ]

35. fejezet

Csenge szemszöge

Korán reggel kopogtak az ajtón, és mivel Harry még aludt én hívtam be az illetőt. Teljesen megdöbbentem mert Ádám a bátyám nyitott be. Szemét forgatta mikor látta, hogy a göndör mellettem még mélyen alszik.

- Ne nehogy . . . -de késő volt Ádám vett egy mély levegőt. Majd.

-ÉBRESZTŐ FÖL! -orditotta el magát. -Hazz erre egyből felkapta a fejét.

-Haver bolond vagy? -kérdezte mellőlem Hazz álmos hangon.

- Öltözzetek beviszlek titeket a kórházba. Siessetek. Vállaltam Léna miatt, hogy eldoblak titeket. -majd kilépett és becsapta maga mögött az ajtót.

Harry és én sokkos állapotban ugyan de elkészültünk. A kocsiban némán ültünk. Nem ültem előre, Harry és én némán kézen fogva maradtunk egész úton, mivel Ádám nem tudta mi történt Niall-lal. A térde állapota miatt nem is gondolkodtam rajta. Mert mikor csak rá gondoltam is, egy könny csordult végig a arcomon. Mióta a fiúk becsöppentek az életünkbe. Hát nos nem bírnám ki ha valami történne velük. Harry vállába temettem arcom, mire ő lágyan megsimogatta a fejemet. Féltem. Egyaránt Niall és Léna miatt. Egymmáshoz nőttek. Szinte elválaszthatatlanok. Mikor a kórházhoz értünk akkor futott be Liam és Reby. Az ő arcukon is aggódás látszott. Együtt felmentünk Niall szobájába. Niall még aludt a műtét előtt kappott altató miatt.Léna mellette feküdt. Nem volt szivünk felkelteni. Így hát leültünk. Valamint utólag kiszurtuk hogy a kórházi ágy mellett egy pléddel betakarva Lou alszik. Mi is leültünk. Én Hazz melkhasára hajtottam fejem. Még mielőtt elnyomott volna az álom azt láttam hogy Liam Reby ölébe hajtja fejét. Így hunyja le szemeit. Mielőtt leengedtem volna szemhéjamat azt hiszem láttam Zayn ilyedt arckifejezéssel megérkezni. Rémálomból ébredtem. Melyben a szöszi nem használhatta többé lábát. Mikor kinyitottam szemem. Harry még mélyen aludt. Mit körülöttem mindenki. Kivéve Niall. Meglepetten néztem rá.

-Végre valaki felkelt. - mondta mosolyogva. Valmint hálálkodva.

-Miért? Eddig senki sem térst magához? -kérdeztem mire a szöszi körülnézett majd annyit mondott.

-Nem. -mondta mosolyogva. Léna nem túlzott tényleg mindenen képes mosolyogni.

- És . . . Amúgy . . . Mi is történt a lábaddal? -mondtam kicsit ösze vissza a szavakat.

- Hát mikor elindultam Lénához, hogy átvegyük a dalunkat. Nos hát megbotlottam. És ráestem a térdemre. És hát itt kötöttem ki. A bátyám hozott be. -mutotott a kis szobára.

- És . . . -kezdtem volna a mondandóm.

-Ott van. -mutatott Niall a kis komódra amin ott volt a szöszi orvosi papírja. Kihámoztam magam. Óvatosan. Harry karjaiból. Majd csendesen odamentem a mappáért. Gyorsan végig olvastam.

- Hatalmas mákod volt. Céloztam a sérülésre. Belső meniscus sérülés. De ennek az alapja sportolással keletkezik. Fociztál? -kérdeztem.

-Igen de mi a francnak tudod így megmondani mit csináltam. És mikor? -kérdezte tetetett felháborodással.

-Itt van egy kép a csontvázadról. -adtam a kezébe a lapot.

-És ebből hogy a f*szba tudod megmondani hogy sportoltam.

-Készülök bioszra. -adtam meg a választ. Mire ő csak lehajtotta a fejét. Úgy kezdett el rászkódni a válla. Erre viszont Léna is felébredt. Mikor meglátta Niall mosolygós arcát egyből átölelte majd hoszasan megcsókolta.

-Hogy vagy? -kérdezte barátnőm mikor elszakadt a szöszi ajkairól. Mondhatom ezek is tudnak lenni. Na mindegy is. Mert olyan gyorsan váltottak témát hogy én inkább viszavonultam. Leültem eddigi helyemre. Mikor ismét elpilledtem volna egy koppanásra felkaptam a fejem. Mi a ? Hát Louis nem egyre egyre csúszott lefelé. És egy idő után anyira leért, hogy hát koppant a feje. Niall egyből a hang irányába fordult.

-Ez semmire nem ébred fel. -mondta hüledezve. És ez volt az a pillanat mikor ujjra elnyomott az álom. Harry zöld szemével találkoztam elsònek mikor ujjfent kinyitottam szemem.