Perfect - [ One Direction FF. ]

10. fejezet

  El sem hiszem! Niall randira hívott, és megkérdezte, lennék-e a barátnője. Mivel nem vagyok hülye, igent mondtam, így kézen fogva sétálgattunk az udavron.
- Mi a f*sz? - engedte el hirtelen Niall a kezemet, az udvarra kiakott padok felé pillantva. Én is odanéztem, és szó szerint leesett az állam. Louis éppen lesmárolta Rebyt!
- Ez meg... - próbáltam valamit kinyöni, de nem sikerült.  - Mindjárt jövök - pillantottam barátomra (de jó ezt kimondani), majd dühösen elindultam fogadott tesóm felé. Félúton jártam, mikor megpillantottam Liamet, aki hirtelen sarkon fordult, és beviharzott az épületbe.
- Tomlinson, gyere csak velem! - fogtam meg Lou kezét, elrángatva Rebytől.

A kosáplabdapálya felé húztam, totál idegesen.
- Ez meg mi volt? - tettem fel a kérdést, hangosan kiabálva. - Te is tudod, hogy min mennek keresztül Liammel, erre megcsókolod? Normális vagy?!
- Az nem úgy volt! - emelte fel a hangját mostmár Louis is. - Egy idióta r*banc teljesen rám volt szállva, és... Nem tudom miért csináltam - halkult el a hangja.
- Lou. Te... szereted Rebyt? - tettem fel a mindent eldöntő kérdést.
- Nem. Vagyis, igen, de csak úgy, mint barátot - magyarázta.
- Oké, akkor te most rögtön hazamész, és elgondolkodsz azon, hogy tedd jóvá a dolgokat - adtam ki az utasítást, majd sarkon fordultam.
- És te? - szólt utánam ,,bátyám".
- Elmegyek randizni Niallel - feleltem, majd elfutottam, mielőtt még Lou tiltakozhatott volna.

- Na? - kérdezte Niall, mikor visszaértem hozzá.
- Bonyolult - ráztam meg a fejemet. - Na, szóval hová viszel? - váltottam témát.
- Titok - kacsintott rám Niall, mire elvörösödtem.
- Nem is tudod, igaz?
- Nem - rázta meg a fejét nevetve. - Gyere! - fogta meg a kezem, és elkezdett húzni, ki az iskola kapuján, minél meszebb az épülettől.

     Egy fagyizóba mentünk, mivel más ötletünk nem volt.
- Milyet kérsz? - tette fel a kérdést a fiú.
- Epreset - feleltem. - De nálam is van pénz...
- Csitt! Én vagyok a férfi, én fizetek - rázta meg a fejét, mire elnevettem magam.
- Oké - adtam be végül a derekam.
   Végül epres-csokis fagyit kaptam, Niall pedig csokis-áfonyásat választott. Édességeinket megkapva leültünk egy közeli padra, és mosolyogva, kézen fogva néztük az embereket.
   Miután elfogyasztottuk a hűsítőt, Niall mosolyogva rámnézett.
- Fagyis az arcod - szólt.
- Hol? - nézten rá ijedten. Nem igaz, hogy az első randid elrontok mindent!
- A szádnál - érintette meg ajkaimat, mire óvatosan megtöröltem egy szalvétával.
- Lejött? - kérdeztem meg, mire Niall elmosolyodott, aztán közlebb hajolt, és MEGCSÓKOLT. Csupa nagybetűvel. Nem haboztam, visszacsóloltam.

*ESTE*
Aznap este Reby, Csenge és én a hálószobámba ültünk, és a délutáni eseményeket tárgyaltuk.
   Kiderült, hogy Louis bocsánatot kért Rebytől, és Liammel is beszélt, valamint az, hogy nem csak az én randim végződött csókkal. Harry is lesmárolta Csengét a mozi után.
- Milyen volt? - kérdeztem mosolyogva.
- Nachos ízű - pirult el Csenge, mire elrögögtük magunkat. - Nagyon jó volt, irtó édes srác - mosolygott barántnőm.
- Neked nilyen volt? - tette fel a kérdést Reby.
- Nagyon jó, iszonyatosan jól csókol, és...
   Nem tudtam folytatni, mert nyílt az ajtó, és Louis sétált be rajta, egy szál boxerben.
- Ki csókol jól? - kérdezte a srác.
- Nem vennél fel egy pólót? - akadtam ki.
- Nem. Csajos beszélgetést tartotok, és engem is érdekel. Na! Ki csókol jól? - tette fel a kérdést újra Louis.
- Harry - jelentette ki Csenge.
- Niall - tettem hozzá én is.
    Szegény Lou, három percen keresztül csak tátogott, aztán felpattant, és felkapta a telefonját a földről. Villámgyosan tárcsázott, majd a füléhez emelte a készüléket.
- Horan, te lesmároltad a húgomat!? - kiabált bele Lou a telefonban. - Nem, nem baj... Azt mondta, jól csókolsz... Aha, persze... Szép volt, Szöszi... Theóéknál?... Oké, szia... - köszönt el.
- LOUIS WILLIAM TOMLINSON, EGY PERCET KAPSZ, HOGY ELMENEKÜLJ! - kiabáltam idegesen, mire Lou vigyorogva kirohant.

*Másnap reggel*
A szokásosnák korábban keltem fel, Csenge és Reby még mélyen aludtak, sőt még Louis halk horkolása is áthallatszott a falon. Ördögi öteletem támadt. Először mosolyogva felöltözten, majd összepakoltam a cuccom. Rebyéknek hagytam egy üzenetet, hogy elmenten Niallhoz.
  Aztán teliengedten egy vödröt jéghideg vízzel, és Lou szobájába lopakodta ráöntöttem a bátyámra. Villámgyorsan iszkoltam ki a házból, mielőtt elkapott volna.

   Niall egy utcával lakott lejjebb, mint mi, legalábbis Harry állítása szerint. Az épület nem volt túl nagy, de tudtam, hogy a bátyjával él, és ez a lakás két pasinak tökéletes. Nem is volt emeletes, meg semmi. Hangosan kopogtam be az ajtón, tudtam, hogy a barátom tesója ma nem kesz itthon (ezt is Harry súgta).
  Az ajtó kinyílt, túloldalán Niall állt, farmerben és pólóban. Kissé furcsa volt, hogy már ébren van.
- Léna, te meg... Gyere be - mosolygott rám, majd behúzott az ajtón.
- Meglepetés! - nevettem el magam, aztán átöleltem a pasimat (azt hiszem, ezt már büszkén állíthatom).
  Niall visszaölelt, majd eltolt magától, és lágyan megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam.

Tíz perccel később a közeli pékségben voltunk, és reggeliztünk. Ismét Niall vendége voltam, tiltakozásom ellenére. Közben mindenféle témáról beszélgettünk, Niall még a spanyoltudását is megmutatta, ami azért nem volt semmi.

Reggeli után elindultunk az iskolába, aminek a kapuja előtt már mindneki ott állt. Illetve majdnem. Liam hiányzott. Ezek szerint még mindig nem békültek ki Rebyvel.
- Léna, jobba ha futsz - kiabálta Louis, mire Niall védelmezően átkarolt.
- Hagyd a csajomat, Tommo.
- Mit csináltatok? - tette fel a kérdést Harry, perverz mosollyal.
- Reggeliztünk? - kérdeztem vissza, majd Niall kezét fogva elindultunk az első órára.

#Lena
Itt a 10. rész, remelém tetszik. Köszönjük a sok szavazatot és megtekintést!
#Csenge hamarosan hozza a következő részt.