Boldog törés /BTS Suga ff./ ~BEFEJEZETT~

2. Örömteli nap

Nyitom az ajtót és....

Az ikertestvérem áll a nappalimban.

- Minsea?! Te hogyhogy itt vagy? Már egy éve hogy nem láttalak? - annyi kérdést tettem fel egyszerre, hogy már nem is tudta melyikre válaszoljon, közben jó szorosan megöleltem.

- Szia! Bocs csak most tettem le a diplomám. Sajnálom, hogy nem üzentem. - válszolta. A tesómmal folyton kapcsolatban vagyunk, de egy éve nem válaszolt semmire, se SMS, se E-mail, se.....

- Semmi baj. Gratulálok! De hogy jutottál be ide, neked nem adtam kulcsot? - kíváncsian kérdeztem.

- Köszönöm. Anya adta a kulcsot ő mondta, hogy lepjelek meg. - mondta nagy mosollyal. - Te még nem diplomáztál? Nem most kellene? - végre ő is feltett kérdéseket, nem csak én.

- Nem majd 1 hét múlva lesz. Kérsz teát? - azért kérdeztem, mert a barátnőm szerint nagyon finom teát szoktam csinálni.

- Igen. Köszi!

Sokat beszélgettünk mindenféléről. Olyan lányos dolgokról. Közben megnyugodtam, hogy nem volt betörés.

- Majdnem elfelejtettem. - mondta, én meg hírtelen kíváncsi lettem. - Anya meghívott minket ma estére, főz nekünk valami finomat. A kedvencünket.

- Bibimbap. - mondtuk egyszerre, hangosan. Annyira sok közös van bennünk.

- Nagyon finom az amit Anya szokott csinálni. - mondtam, közben végig nyaltam a szám szélét.

- Igen ez igaz. - ő is ugyanazt csinálta. - Én megyek, mert még elkell intéznem a papirokat.

- Milyen papírokat? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát ide költözöm. Egy utcával arrébb. - mosoly lett az arcomon.

- De jó.

- Na megyek. Este találkozunk. 7-kor. Szia! - mondta és nyitotta ki az ajtót.

- Oké.Szia! - és segítettem becsukni az ajtót.

Nagyon szeretek a testvérmmel beszélgetni.

Pakolom el a poharakat és csörög a telefonom. Soyung hív.

- Szia! - szólok bele a telefonba.

- Szia! - hallom a hangján, hogy jobban van.

- Hogy vagy? Mikor jöhetsz, mert hiányzik a padtársam? - már megint túl sok kérdést teszek fel egyszerre. Sajnos ez a szokásom.

- Jobban vagyok. Holnap mehetek suliba. - mondta boldogan. A háttérben valami mély hang hallatszott.

- Ki van ott? - kérdeztem kíváncsian.

- A nagybátyám van nálunk. Anyával beszél.

- Jaaa. Na megyek, mert még tanulnom kell. Meg te is tanulj! - parancsolós hangon mondtam.

- Oké főnök! - nevetett

- Hihihi. Szia! - én is nevettem, már meggyógyult.

- Szia! - nevetett még.

Rakom le a telefonom és megyek tanulni.

**2 óra múlva**

Felnézek a faliórára: 18:35. Gyorsan átöltöztem a vacsorához, és ültem be a kocsimba.

Az útközben megszólal a telefonom. Megnézem, hogy ki hív: Ji Ho. A másik legjobb barátom. Nincs köztünk semmi barátságon kívül.

- Szia! Rég találkoztunk! - köszöntem.

- Szia Youra! Ez igaz. Hogy vagy? - kérdezte egy kicsit halkan.

- Jól köszi. Nem baj, hogy ha leteszem, mert épp vezetek. - próbáltam elmondani úgy hogy meg ne sértődjön, mert hamar meg sértődik.

- Oké. Szia!! - mondta nyugodtan. Egy kicsit fura volt.

- Szia!

Amikor letettem pont oda értem, láttam a tesóm kocsiját és még valakiét. Nem tudom kié.

Megyek be a házba, és jön ki egy úr. Majdnem fellökött. Házban;

- Sziasztok! - köszöntem hangosan, mert ment minden gép ami csak van ott.

- Szia Youra! - köszönt mindenki.

- Anya, ki volt az az úr? - kérdeztem

- Ja csak az egyik szomszéd. - mondta anyám idegesen.

- Na gyertek, kész a vacsora! - kiabált Anya a többieknek.

Mind a négyen 1 asztalnál ültünk. Nagyon jó volt. Anya meg a tesóm sokszor elmentek beszélgetni. Engem meg addig apám kérdezgetett.

Vége lett a vacsorának. Mentünk haza. Én útközben BTS -t hallgattam.

Még aznap este beszélgettem Ji Ho -val.

*Csütörtök*

Reggel felkelek. Megyek le a lépcsőn. Megnézem a postaládát, és egy boriték volt.

Kinyitom és ez van benne: két BTS koncert jegy ezen a héten péntek délután. Holnap!! És egy cetli volt még. Ez volt rajta:

,, Tesóm, veled akartam elmenni, de nem tudok, mert akkor lesz a legnagyobb műtétem és nem lehet lemondani mégis csak emberről beszélünk. Ezért neked adom mind a kettőt. Jó szórkozást! - Minsea"

Nem hittem a szememnek. Sajnálom, hogy nem jöhet velünk. De ez az ő munkája.

De kivel menjek el??? Már megvan Soyung -gal fogok elmenni, tudom nem annyira szereti őket. De biztos elakar velem jönni. Megnéztem jobban a jegyeket és az első sorba szóltak. Ez csodálatos!

Gyorsan összekaptam a cuccom és futottam az iskolába.

Az iskolában kerestem Soyung - ot a szekrényénél állt. Oda szaladtam és megöleltem.

- Nézd! Holnapra van programunk! - nagyon örültem

- Nagyon jó! - válaszolt ilyen átlagosan.

- Ugye!! Eljössz velem? - kérdeztem boci szemekkel. Tudtam, hogy Soyung nem bírja ki, ezért csináltam.

- Jó eljövök. Csak ne nézz rám többször így. Tudod jól, hogy ilyenkor nem tudok ellenállni.

- Igen tudom. - válaszoltam nagy mosollyal az arcomon.

- Köszi, hogy eljössz velem.

- Szívesen. - mondta és pont akkor csöngettek be.

Mentünk be a termünkbe. A tanárnő megkérdezte , hogy ki hiányzik.

Mondtuk, hogy senki.

- Soyung meggyógyultál? - kérdezte a tanárnő.

Soyung illedelmesen válaszolt.

- Igen tanárnő.

- Akkor kezdheted a felelést. - mondta és már mutatott maga mellé, hogy álljon oda.

- Öhm.. Tanárnő... - mondta volna tovább, de én félbeszakítottam.

- Tanárnő én szeretnék felelni! - álltam fel és nyomtam le Soyung-ot.

- Oké. Gyere ki! - mondta a tanárnő mire én kifutottam. Tényleg akartam felelni, de láttam a barátnőm arcát, hogy nem tanult.

Óra végén megköszönte Soyung, hogy megmentettem.

Vége az összes óráimnak. Megyek haza a barinőmmel és arról beszélgetünk, hogy holnap délután a koncertre mit vegyünk fel. Én egy fekete kényelmes nadrágot, BTS feliratos pólóval és ugyanolyan pulcsival meg maszkkal. Soyung egy piros szoknyát ugyanolyan felsővel, és pulcsival. Neki nincs maszkja, de helyette sapkája van neki. Nagyon szeret ilyen szépen kiöltözni, én nem.

Hazaértem, és ledőltem a kanapémra és álmodoztam, hogy mi lesz holnap. Aztán mentem tanulni. Tanulás befejeztem, és rendeltem pizzát. A ételt fél óra múlva ki is hozták.