Boldog törés /BTS Suga ff./ ~BEFEJEZETT~

6. Ölelés

**1 hónap múlva**

Végre ma levették a gipszem, olyan jó végre nélküle menni. Sugának is ma vették le még előttem. Megvárt engem és elkísért az egyik állásinterjúmra. Nagyon izgultam. De Suga segített:

- Nem kell izgulni. Youra mély levegő! Megfogod kapni főleg ha meglátják, hogy hogyan végezted el a sulit. - olyan édesen mondta, azt hittem ott olvadok el.

- Köszi! De akkor is izgulok. Nem kell elkísérni. - mondtam és megállt az autó.

- Már ugyis mindegy. Hajrá! - integetett a kocsiból.

Bementem a házba és az asszisztenstől kaptam egy számot, hogy mikor mehetek be. 7-es számot kaptam, a számról egyből a BTS jutott az eszembe. Vártam...

13 perc múlva én jöttem, bementem és kérdezgettek azután lekellet fotóznom egy kislányt. Lefotóztam és kimentem. Én voltam az utolsó. Kijött a főnök és elmondta ki ment át:

- 2 ember ment át és az... - remegett a térdem annyira izgultam - Az a 3-as és a 6-os számú. Gratulálok! - felálltak és elmentek a férfival minket pedig elküldtek. Kimentem és elsétáltam a buszmegállóhoz. Közben sírtam. A megállóban Suga várt rám nem is gondoltam volna. Amióta eltört a lábunk folyton velem van. De miért? Így akarja meghálálni, hogy eltört? De nagyon cuki volt ahogy ott állt és rám nézve a mosolya eltűnt az arcáról.

Felém sétált és megölelt. A szívem kétszeresen gyorsabban vert. A fülembe súgta:
- Sajnálom! De ne keseredj el van még más hely ahol téged felvesznek. - mondta és elengedett a karjai közül. Én meg sírtam tovább.
Jött egy sötét ablakú autó. - Gyere. Itt vannak értünk. - mondta és nyitódott ki az ajtó. J-Hope lépett ki maszkban és a kezében is volt egy és Sugának nyújtotta.

- Szia Youra! Miért sírtál? - kíváncsiskodott.

- Szia! Tudod nem vettek fel. - nem akartam jobban belemenni a dologban, ezért szálltam is be a kocsiba. Ott ült a többi tag is és kíváncsi szemekkel néztek rám.

- Sziasztok! - köszöntem illedelmesen és a közben a könnyeimet törölgettem.
- Szia! - mondták egyszerre. (Mint mindig)

- Veled meg mi történt? - kérdezte Jin mire válaszolni akartam, de Jungkook közbe szólt.

- Szerinted mi történhetett, ha állásinterjúra ment boldogan és sírva jött ki. - szegény Jin-t kiosztotta Jungkook de jobb is, mert nem kellett magyaráznom és újból sírnom.

- Nagyon sajnáljuk! - mondta őszintén Rap Monster. Mindenki ezt mondta nekem és megint elkezdtem könnyezni. Aztán megnyugodtam, mert Suga ott ült mellettem. Közben csönd lett. De nem tartott sokáig, mert a telefonom csörgött. Anya hív, mert gratulálni akar és most értek biztos haza.

- Szia anya! - mondtam a telefonba, mindenki rám figyelt.

- Szia Youra! Most értünk haza. Ja és gratulálni szeretnék... - félbeszakítottam anyát, de most már erőt vettem magamon és eltudtam mondani én is.

- Nem vettek fel. - nyugodtan mondtam. Közben mögöttem a fiúk valamit suttogtak.

- Mi? Ez valami tévedés. Beszélek azzal az emberrel aki nem vett fel.

- Anya erre semmi szükség. Keresek egy másik állást. Na megyek, mert most nem érek rá. Szia anya! - mondtam és ő is elköszönt. Ahogy letettem a fiúk is abbahagyták, más témára váltottak.

- Játszunk már valamit. Annyira unatkozom. - jelentette ki Jimin.

- Oké. Legyen mondjuk... - mondta Rapmon.

- Őszinteség? - jött Jungkook ötlete. Mindenkinek jó volt, csak nekem nem, mert nem tudom milyen az. - Youra te ismered? - kérdezte Jungkook és mindenki rám figyelt.

- Nem, nem ismerem. Valaki elmondaná milyen az?

- Majd én elmondom. Az olyan, hogy valaki kérdez valakitől és őszintén kell rá válaszolni. -magyarázta el nekem V.

- Oké. Játszhatunk. - mondtam vigyorogva.

- Kezdem. Kérdezek... - mondta J-Hope.- Jungkook! Miért emelgetsz minket? - szerintem ez egy kicsit fura kérdés volt Hobi-tól. Jungkook elmosolyodott és elkezdett kuncogni.

- Mert ugyan olyan izmos szeretnék lenni, mint Jimin. - közben Jimin elpirult és elkezdte csókolgatni az izmait. Mindenki elnevette magát.

- Jó Jimin ennyi elég. Én jövök. Youra... - szólt rá Jimin-re és közben fordult felém. Én meg vártam a kérdésre. - Volt már pasid? - azt hittem durvább kérdést kapok, de nem fura volt.

- Nem, még nem volt. - órási szemekkel néztek rám.

- Neked nem volt pasid? Pedig szép vagy, okos is. - mondta Suga és a ,,szép" szónál elpirultam. Azért ez már túlzás. Azt tudom, hogy nincs hiba az arcomon, de hogy szép vagyok?

- Köszönöm, de tényleg nem volt. - mondtam és most már kevesebb szem nézett rám.- akkor én kérdezek... Jimin!

- Igen? - figyelt rám, hogy mit kérdezek.

- Tetszik a nővérem? Mármint a doktornő a kórházban? - pontosítottam, mert tudtam, hogy nem tudják ki az. De kíváncsi voltam, hogy tetszik-e neki. - Tudod őszintén!

- Hááát - vakarta meg a tarkóját. Mindenki Jimin-re nézett, ő pedig elpirult. Arcáról le lehetett olvasni, hogy ,,igen". 

Tae egyből felkiáltott:

- Jiminnek tetszik! Jiminnek tetszik! - nagyot nevettük, Jimin még jobban elpirult.

- Igen tetszik - vallotta be Jimin. Nagyon örültem.

Közben a házamhoz értünk.

- Köszönöm, hogy elhoztatok. - szálltam ki a kocsiból.

- Holnap eljössz? - kérdezte Suga és mosolyra nyílt a szája.

- Igen. Délután megyek, mert nem akarok zavarni. - mondtam.

- Nem zavarsz minket. Gyere előbb! - J-Hope mondta mosolyogva.

- Oké. Akkor 9 körül megyek. - bólogatott Hobi. - Sziasztok! - köszöntek egyszerre ők is. Aztán kezdtem eltávolodni a kocsitól mire valaki visszahúzott.

- Örülök, hogy velünk vagy! Várlak holnap! - mondta Suga a szép szemeivel. Nagyon aranyos volt. Bólintottam egyet és elmosolyodtam.

Bementem a házba lepakoltam. Vacsora után egyenesen a fürdőbe mentem. Átöltöztem pizsamába és mentem lefeküdni. Előtte felhívtam a tesóm.

Annyeong!

Tudom, hogy egy kicsit rövid lett, de a kövi hosszabb lesz. Ha tetszik akkor csillagozd. Addig is szép napot!