Boldog törés /BTS Suga ff./ ~BEFEJEZETT~

21. Aggódás

Az arcomról a mosoly lehervadt.
,,Nekik még nem is meséltem semmit." - mondtam magamnak.

Már csak ők hiányoztak... A szüleim!!!

- Na? Lefagytál öcskös? - nézett Yoongira, aki tényleg lefagyott. Csodálkozott.

- Bocsánat! Én Min Yoongi vagyok! - hajolt meg a szüleim előtt.

- Örvendek! - mondta az apám. - Youra! Hogy vagy? - odajött hozzám és leült mellém.

- Jól...De ti mit kerestek itt? - kérdeztem és közben apám felmérte Sugát, aki egy kicsit megrémült.

- Haza jöttünk össze pakolni. Persze utána vissza megyünk. Te nem akarsz velünk jönni? - kérdezte anyám és ő is nézegette Sugát.

- Nem. - határozottan válaszoltam.

- Youra! Ő a pasid? - kérdezte apám mi meg össze néztünk.

- Még nem. Tudja én egy... - folytatta volna Suga, de anyám beleszólt.

- Igen tudjuk. Egy idol vagy. Láttalak a TV-ben. - mutogatott anyám, de nem értettem, hogy miért.

- Gyere fiam! Beszélgetnünk kell! - mondta apa és kihúzta a szobából Sugát.

Anyával maradtam bent, ami nem volt valami jó.

- Kincsem! Hogy ha valami gond lenne ezzel a fiúval szólj, és én elintézem! - bólintottam. Amúgy engem nem érdekelt, hogy mit mond, leginkább apa és Yoongi beszélgetése érdekelt volna. - Ugye kicsim még nem volt semmi? -húzta fel a szemöldökét anya, mire én elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Anya! - szóltam rá. -És nektek nem Amerikában kellene lennetek? - tértem át egy másik témára.

- De igen csak haza jöttünk megnézni titeket és összepakolunk. - épp akkor jöttek be apa és Suga. - Na akkor mehetünk! Szia Youra! - köszöntek el tőlem válaszként bólintottam.

Suga odajött hozzám és megcsókolt, ami meglepett, de viszonoztam.

- Mi a baj? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.

- Gyere! Haza viszlek! - felálltam és kimentünk.

Kezeinket összkulcsolva léptünk ki a kórházból. A hideg szél az arcomba csapot, ettől összerezzentem. Suga észrevette és rám terítette a kabátját.

- Fázol? - kérdezte egy kicsit rekedtes hangon.

- Igen, egy kicsit... - ahogy kimondtam egy nagy fekete furgon jelent meg előttem.

- Na végre. Itt vannak értünk. Gyere! - mondta és besegített a kocsiba.

- Szia Youra! - meglátták az ütéseim nyomát és egyből mindenki kérdezte. - Jól vagy?

- Igen. - mondtam határozottan, és arcomban valami nagyon fájt. Odakaptam a kezem és elmúlt a fájdalom.

- Baj van? - fogta meg a combom a mellettem lévő ember én meg meglepődve figyeltem.

- Nincs. - mondtam határozatlanul és néztem ki az ablakon.

Akkor veszem észre, hogy nem haza fele tartunk hanem a Dorm-ba. Ott fogok lenni? Vagy csak kerülünk?

Ahogy megérkeztünk mindenki kiszállt én meg ott ülök és nézem őket.
- Youra! Te nem jössz? - kérdezte V.

- Nem. Én haza megyek. - mondtam határozottan és szóltam a sofőrnek, hogy mehetünk.

Elkezdett becsukódni az ajtó, de valaki megállította.

- Maradj! - nézett rám boci szemekkel. Tudja jól, hogy nem tudok ellenállni annak. Biztos direkt csinálta.