Egy koreai lányról szól, aki baleset után nagy öröm éri. Be is teljesíti álmát, csak nem gondolta volna, hogy pont így.
Ha többet szeretnél tudni, akkor olvass bele! *csillagozd*
FIGYELEM!!!
Az egész kitalált történet!
18+
2017. Április 30. - 201...
A szobámból kijött még valaki. Sikítottam még egyet.
- Te ki vagy? - Suga megfordult, hogy lássa, kijön ki pontosan.
Közelebb jött és...
Jimin állt. Utána kijöttek a többi tagok is.
- Mit csináltok itt? - kérdeztem értetlenül.
- Csak engem várnak. - Yoongi szólt közbe.
- Yoongi! Akkor holnap folytatjuk. Csak tudod... Fáradt vagyok.
- Oké. Megértem. - sétált kifele az ajtón.
Visszafordult és felém tartott, közben a többiek már kimentek. Suga megfogta a karom közelebb húzva hozzá. Az ajka közeledett felém és így megcsókolt. Meglepett, de viszonoztam.
Eltávolodott. Rám pillantott aztán megfordult és kiment. Maga után becsukta az ajtót.
Szívem gyorsan vert. Tudom, hogy szeretem és most bebizonyosodott, hogy ő is szeret.
Fáradtan, de mégis boldogan lecsuktam a szemeim.
**másnap**
Kipihent voltam. Az órámra pillantottam: 8:13. Egy kicsit sokáig aludtam. Kipattantam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Megreggeliztem aztán felöltöztem. Gyorsan felkaptam egy szetett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Siettem Minsea-hez segíteni. Odaérve nagy meglepetés volt.
Kopogásomra egy ismeretlen férfi nyitott ajtót. Beengedett aztán megkerestem a testvéremet. Min-sea épp... A bangtan fiúkkal beszélt!!!
- Sziasztok! Hogy hogy itt vagytok? - kérdeztem a beszélgetést megzavarva.
- Szia Youra! - köszöntek kánonban.
- Jöttünk Min-sea-nek segíteni! - mondta Jimin mosolyogva. Mindenki nagy vigyort vágott.
Bólintottam egyet. Nagyon örülök, hogy itt vannak. De féltem őket, hogy valaki meglátja. Min-sea azt mondta, hogy én a nappaliban pakoljak, míg ő kint tevékenykedik.
Bent pakolok és valaki megkopogtatja a vállam. Ijedtségemben felugrottam.
- Ahhh... Csak te vagy az. - mondtam nyugottan Sugának. Nagyon megijedtem.
- Nyugi! Semmi baj! - segített nekem pakolni. - Baj van? - kérdezte és megfogta a vállam. Így megállított és a szemembe nézett. Szép barna szemében elvesztem.
- Nincs semmi gond. - mondtam tagadva. A problémám egyszerű: FÉLEK. Félek attól, hogy meglátják. Félek attól is, hogy nem lehetünk együtt.
- Tudom, hogy baj van. Félsz elmondani? - közelebb lépett, nekem meg egyre gyorsabban vert a szívem.
