Itt is van a harmadik rész:) Kérlek tudassátok velem, hogy tetszik-e,vagy hagyjatok magatok után valamilyen nyomot:) Millió puszi♡
Jinyoung: Ezt nem hiszem el! Tényleg nem. Már alapból azzal nem értettem egyet, hogy azt a nyamvadt kávét magával vigye, ez totálisan megadta magát ezzel, de azt sosem gondoltam, volna, hogy... Ennyire. Indulok Markék terme felé, hogy elraboljam, mielőtt Jackson bármit tudna csinálni, de azt hiszem... elkéstem. Mármint, a szemem láttára, úgy értem, egy konkrét folyosónyi ember szeme láttára megcsókolja Jackson Markot. Jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz, de mindenesetre teljesen lefagyaszt a látvány. Egy lány pedig még így is odamegy hozzá, és... ohh, most büszke vagyok magamra. Egészen szépen lilul a folt Jackson arcán, és még a kis csajt is elutasítja és kézen fogva indul el valahová Markkal. Ezek szerint, megérte, hogy még mindig sajog az egész jobb kezem...
Jaebum: Éppen óráról jövök ki, amikor megpillantom Jinyoungot. Háttal áll ugyan nekem, és nagyon néz valamit, de így is megismerem, és vigyorogva lépek mögé, magamhoz húzva, és nyakába csókolva. - Hát te életem mit keresel az iskolának ezen a felén, amikor a másik szárnyban volt órád? - duruzsolom fülébe, nem törődve a minket visongva figyelő lányokkal. - Vagy ennyire hiányoztam? - simulok hozzá hátulról teljesen, mire érzem, hogy megremeg. Iszonyat édes!
Jinyoung: Meghallom Jaebum hangját és... hirtelen azt is el felejtem, hogy hol vagyok, nem hogy azt, hogy miért vagyok itt, és ahogy a nyakamba csókol és hozzám simul... Nem, én ezt nem tudom kezelni. Megfordulok ölelésében, és azonnal ajkai után kapok, amikor hirtelen meghallom pár lány sikongatását, de valahogy... jobban leköt az, ahogyan Jaebum az ajkamat harapdálja és közben tarkómat simogatja. - Jae... ennél még sokkal jobban hiányoztál... - bújok hozzá, teljesen átölelve és nyakába hajtva homlokomat, amikor meghallom Mark jellegzetes nevetését, és hirtelen eszembe jut, hogy miért is vagyok itt. - A kicsikénk megadta magát annak a baromnak... Rendben van ez így? - nézek fel szemeibe és egy pillanatra sem engedem, hogy eltávolodjon tőlem. - Aggódom...
Jaebum: - Kicsikénk? - húzom fel szemöldökeimet. Bár megszoktam, hogy becézi Markot folyamatosan, de ez azért túlzás. - Édes, tudtommal még mindig nincs közös gyerekünk, szóval tégy egy szívességet, és ne hívd 'kicsikénk'-nek a haverodat. - fintorodok el. - Egyébként nem kimondottan érdekel, hogy mit kavarnak Jacksonnal. Ahogy elnéztem, Markra ráfér egy kiadós dugás, Jackson pedig jó ebben, szóval miért ne kavarjanak? - vonok vállat flegmán.
Jinyoung: - Hogy lehetsz ilyen? - csapok egyet ököllel vállára, de felszisszenek, így másodjára már csak ellököm magamtól. - Így nem is lesz közös gyerekünk, ha ekkora paraszt vagy! Még egyszer leszólod Markot, szakítok veled! - indulok el szinte futólépésben, sértetten a következő órámra. Pontosan tudja, hogy ő a legjobb haverom, és már ezerszer elmondtam neki, hogy bárkit sérteget a barátaim közül,még ha csak közvetve is, annak következménye lesz... De beszélhetek én ennek bármennyit... és a kis piszok tudja, hogy mennyire szeretem, és nem szakítanék vele, de... ez most fájt. Ne fintorogjon! Megnézheti, hogy mikor hívom én legközelebb az ágyban, apucinak...!
ESTÁS LEYENDO
•A hódítás• Markson ff
Fanfic"Akkor ezennel felteszem a zsebpénzemet arra, hogy tudok mondani egy olyan személyt, akit sosem kaphatnál meg." -Ezzel a mondattal kezdődött az egész. Na de mi lesz a vége? Csak egy egyszerű fogadás két testvér között. Vagy mégsem? 🚫Ez az sztori is...