•A hódítás• Markson ff

15. rész

Mark: - Ez volt a MarkSon Time, legközelebb is hallgassatok minket! - leveszem a mikrofon hangját, majd felhangosítom az adásunk utolsó számát, a legújabb vezető slágert, majd dudorászva veszem le fejhallgatómat, közben Jacksonra pillantva, aki táncikálva áll neki pakolni. Nem bírom ki, hogy ne vigyorodjak el. Ilyenkor annyira lehetetlenül édes, pedig már rég nem húsz éves! Megköszönjük a munkatársaknak a segítséget, aztán kimegyünk a kocsinkhoz, és beszállunk. Ma este Jackson vezet, így én az anyós ülésen kényelembe helyezem magam, és ásítva csukom be szememet, elvigyorodva fogva le életem szerelmének a kezét, ami egyből a combomra kerül. Fél szemmel felsandítok rá, mire kapok egy csókot. A szívem egyből ficánkolni kezd, pedig már hány milliószor csókolt meg... - Ma is jók voltunk. - jegyzem meg, csak hogy ne néma csendben induljunk haza, közben bekapcsolva a mobilomat, hogy megnézzem, keresett-e valaki. - Ó! - hökkenek meg, amikor egy hosszú sms fogad. - Youngjae hazaért a turnéjáról. - magyarázom Jacksonnak, amikor kérdőn néz rám, hogy mi a helyzet. - Mit gondolsz, nagy gond lenne, ha őt is meghívnánk a partyra? - pislogok végtelenül ártatlanul és cukin páromra, reménykedve benne, hogy a bájam most is hatással lesz rá.

Jackson: Alig hiszem el, hogy még így hét év múltán is együtt vagyunk Markkal. Bár egyetemen mindketten sport szakosak, azon belül harcművészet-orientáltak voltunk, mégis a média irányában kezdtünk el munkát keresni. Így alakult ki a két órás MarkSon Time zenés rádióműsor, ami este tízig tart. Hét év... Ezalatt eléggé szétszéledtünk, és most, mivel az hét egy elég kerek szám (semmi baj, szerelmem, így is imádlak), Mark kitalálta, hogy a "régi idők emlékére" szervezzünk egy összeülős estét. Youngjae pedig... - Nem tudom, Baby - kötöm be magamat. - Nem hiszem, hogy zavarná, bár tényleg fogalmam sincs. De most úgy is arra megyünk Aidenért, legfeljebb megkérdezzük, hogy "Hé, Youngji, zavarna téged, vagy Hongbint, ha egy este erejéig meghívnánk iszogatni az exedet? De csak te gyere már hugi, mert csak a régiek lesznek ott". Vagy valami hasonló... megnézném Hongbin fejét...

Mark: - Nagyon vicces vagy drágám, mindig is imádtam a humorod. - öltök rá nyelvet, majd mielőtt elindulnánk, hozzá hajolok, és megcsókolom. - Megkérdezem Youngjit majd én, ne aggódj! És ha azt mondja nem, hát akkor Youngjae kimarad. - vonok vállat egyszerűen, hátradőlve az ülésemen. - De most indítsunk, mert életem második értelme már biztos vár ránk, és megint fel lesz háborodva, amiért későn mentünk érte. - mosolyodom el, ahogy a kis szemem fényére gondolok, akire most Youngji és Hongbin vigyáz.

Youngji: Nagyot sóhajtva ülök le a kanapéra. A nemzet kosarasa vagyok, folyamatos edzésben tartom a testem, mégis... Jackson és Mark gyöngyszeme igen nagy kihívást jelent számomra. Kimerülten nézek a mellettem telefonáló páromra. Hongbinnal nagyjából két éve vagyunk együtt, amióta Jacksonon keresztül megismertem. Iszonyat édes srác, nem kívánhatnék jobbat nála, mégis... a sors csúnya fintora, hogy összejöttem egy énekessel azok után, hogy Youngjaevel pont a karrierje miatt szakítottunk. De valljuk be, Hongbin pontosan az a típusú pasi, aki ha egyszer elkezd neked udvarolni, nem lehet neki ellenállni. Kivéve ilyenkor, amikor észre sem vesz, csak cseveg a mobilján a csapattársával, Hyukkal.

Jackson: Nagyjából negyed óra autózás után le is parkolok Youngji lakása előtt. Mára a közös albérletünk már teljesen az övé lett, ugyanis mi összeköltöztünk Markkal, pontosabban... én költöztem Markhoz, úgyhogy együtt élünk. Felérünk az emeletre és pár kopogtatás után már halljuk is, hogy apró lábak futnak és fel is tépik az ajtót egy hangos "Appa! Eomma!" kiáltással egybekötve és már nyújtózkodik is, hogy vegyem fel. - Aiden, hát mi vagyok én, gyaloghintó? - kérdezem tettetett szigorúsággal, de mikor nevetve közli velem, hogy igen, az vagyok, nem bírom tovább és elnevetem magam. – Na, szépen vagyunk, mondhatom - kapom fel a nyolc éves tökmagot, aki már hajol is szerelmemhez, miközben a fülembe visít, hogy "Eomma!" és követeli a pusziját. Azt hiszem, ezt tőlem tanulta el. - Na, és ha megkérdezzük Youngji noonát meg Hongbin hyungot mit fognak mondani? Jól viselkedett ez a kis rosszcsont? - csikizem meg oldalát, miközben bemegyünk a nappaliba, ahol a húgom és Hongbin ülnek a kanapén.