•A hódítás• Markson ff

13. fejezet (2/2)

Drágáim~ Nem sokára jön a tavaszi szünet, remélem ez az új rész, tartja bennetek egy kicsit a lelket~♡

Jaebum: Éppen Marknak akarnék valamit mondani, hogy ne nézzen már így ránk, amikor Jackson beszól, és én a pillanat töredéke alatt fulladok bele a saját nyálamba, elkezdve hevesen köhögni. Mi a szar...?! Ez a barom biztos többet ivott már a kelleténél.

Mark: Hátra kapom a fejem Jacksonra, és most rá nézek hitetlenkedve. Oké, a kicsik már elmentek "aludni", de... De miért kell ennyire parasztnak lennie? Még én sem kérdeztem semmit, erre ő meg... De ahogy szemeibe nézek, egyből leesik, hogy ja, igen, csak részeg a lelkem. Nagyszerű. Sóhajtva intek Jinyoungéknak, hogy ha szeretnének, menjenek haza, vagy akár maradhatnak is, nekem mindegy, én most úgyis fogom a kedves páromat, és beállítom a hideg zuhany alá, hogy egy kicsit kijózanodjon.

Jackson: Másnap borzalmas fejfájással ébredek Mark mellett, valamikor tizenegy óra környékén. Jó isten, emberemlékezet óta nem voltam másnapos, de most... Ahha, most pedig rá kellene jönnöm, hogy Markék merre tarthatják a gyógyszereket. A csapra csak ráakasztom a torkomat, azzal nincs gond, Bambamék pedig... Alszanak még? Vagy már nem? Nem, most csak ezért nem fogok visszamenni, hogy megnézzem, alszik-e még a két gyerek. Maradok az aszpirin-hajtóvadászatnál.

Yugyeom: Ásítozva sétálok ki a konyhába, hogy készítsek egy kávét magamnak meg Bambamnek, amikor észre veszem, hogy Jackson kóvályog ki Mark szobájából, hulla sápadtan, nagyon másnaposan. Aljasan elvigyorodom, és jó hangosan ráköszönök. - Good morning, hyung! - kiáltom, mire elfintorodik, és a fülére tapasztja kezeit. - Hupsz, hangos voltam? - játszom a meglepettet. - Csak nem fáj a fejed, hyung? - húzom tovább az agyát, mire úgy néz rám, mint aki képes lenne menten felnyársalni, ha nem lenne ilyen szarul. - Adok gyógyszert, ne aggódj! - vágom hátba, majd elindulok a gyógyszeres fiók felé. - Egyébként Mark végül hajlandó volt melletted aludni? Mert éjjel még nagyon hangoztatta, hogy inkább hagy téged megfulladni a zuhanyzóban, ő meg elmegy Youngjiékkal a lakásotokba aludni.

Jackson: Hát egyszer én még kiherélem ezt a gyereket, de komolyan. Adja itt nekem a kis ártatlant, miután lényegében beszakította a dobhártyámat. De legalább ad gyógyszert. - Mark? Zuhany? - nézek értetlenül a kölyökre, ahogy felém nyújtja a két fájdalomcsillapítót meg a pohár vizet. - Mellettem aludt, igen... Mondd csak Yungyeom... ennyire részeg voltam?

Yugyeom: Felhúzom szemöldökeimet, és lesajnálóan nézek rá. - Hyung... Annyira részeg voltál, hogy Jaebumnak és Marknak kellett berángatnia a zuhany alá, hogy legalább egy picit emberi formába kerülj. - csóválom meg fejemet. - De azt hiszem ezt inkább a kedves pasiddal kellene megbeszélned, mert mi már csak a hangokból tudtuk, hogy mi folyik idekint, de Mark konkrétan olyan hangosan hisztizett, hogy nem tudtunk tőle aludni. És... szóval nem hiszem, hogy most egy könnyen ki fogod tudni engesztelni. - homályosítom fel a helyzetről.

Jackson: Oh, basszus. - Oké, hát... köszi Yugyeom - fordulok el tőle és máris a hűtőben tűnök el derékig, hogy mi az amit főzhetnék, süthetnék "reggelit". Mivel ennyire kifárasztottam tegnap a részegségemmel Markot, durván még egy órám van valami ehetőt készítenem neki. Oké, akkor reggeli, amerikai stílusban. Előveszek négy tojást, amit megcsinálok tükörtojásnak, közben pirítok neki három toastot, és kávé. Kávé, három cukorral, sok tejszínhabbal és... Bocsi Bambam, de lopok a kakaóporodból, valahogy ki is kellene néznie a díszítésnek a kávén. Ilyenkor áldom az eget, hogy anno Hongkongban mindig én csináltam a reggelit az egész családnak. Most már legalább hasznosítani is tudom az otthon szerzett "főzőtudományomat". Mindent amit készítettem, felteszem egy nagyobb tálcára és elviszem Marknak. Ha nem is engesztelem ki teljesen a tegnap éjszaka és a ma hajnal miatt, kezdetnek megteszi...nem?