•A hódítás• Markson ff

1. fejezet

Youngji: Tegnap volt a gólyabál az egyetemen. Természetesen az én drága bátyám, Jackson is jelen volt. Mert hát hogy is hagyhatna ki egy ilyen eseményt? Ahol ennyi "jó csaj gyűlik össze". És természetesen én vagyok az, aki a másnapos, szipogó lányt kikíséri a lakásunkból, mert a bátyám rohadtul eltűnt mellőle reggelre. (Csak azzal nincs tisztában, hogy miután lefeküdtek, a tesóm mindig mellém jön át aludni, mert neki a csaj csak szexre kell, semmi másra.) Sóhajtva nézek a mostani áldozata után. Aranyos lány volt, és butának sem tűnt, mint a legtöbb. Iszonyatosan sajnálom. Visszamegyek a szobába egy pohár vízzel, majd ahelyett, hogy meginnám, leöntöm vele a még mindig hortyogó bátyámat. - Ébresztő Jackson! Takarodj kifelé az ágyamból!Bűzlesz, úgyhogy ha lefürödtél, utána az ágyneműmet is kimoshatod. - közlöm vele durcásan.

Jackson: Esküszöm, idén dupla annyi jó csaj jött az egyetemre, mint tavaly - természetesen azért tudom, mert mind megvolt. Nekem ne lenne? Ugyan kérem, Rólam, Jackson Wangról van szó. A külvilág csak annyit lát, hogy állok az italos pult mellett és látszólag közömbösen nézek végig a társaságon, pedig ha tudnák, hogy éppen annak a dögös szőkének a seggét bámulom... Nos, nem lepődnének meg. Elvigyorodom egy pillanatra, majd lehajtva a maradék whisky-met elindulok a dögös szőke felé, és leszólítom. Aztán innentől már csak képek villannak fel, egy csomó koktél, alkohol, a lány nevetése, még több alkohol, még egy nevetés, de ő azt hiszem már vörös volt. A lakásunk ajtaja, az ágyam nyikordulása, idegesítően nyávogó hangú nyögések, határozottan emlékszem, hogy elélveztem és... ennyi. Fordulnék át a másik oldalamra, hallom, hogy a húgom magyaráz valamit, de csak félálomban morgok rá valamit, és öt perc múlva azt érzem, hogy az arcomba locsol egy pohár vizet, mire felpattanok de a hirtelen mozdulattól és az éles fájdalomtól, ami a fejembe hasít, én pedig leesek az ágyról. - Atyaúristen, eszednél vagy? Mit ordítozol? Hát ezt érdemli a bátyád? - fordulok Youngji felé kiskutya szemekkel, hátha megszán, de ehelyett csak gyilkos pillantásokat kapok. - Jól van, jól van, megyek fürdeni... - veszek ki egy törölközőt a szekrényemből és néha a falnak támaszkodva közelítem meg a fürdőt.

Youngji: Fintorogva nézek Jackson után. Ha tudná, hogy szerintem mit érdemelne! Néha komolyan kezdek félni, hogy én vagyok az egyetlen nő a földön, akit normálisan tud kezelni. Engem az élete árán is megvédene, és tudom, hogy imád, de... akkor miért bánik így másokkal? Tényleg nem jelentenek számára többet egyetlen baszásnál? Annyira el tud ezzel keseríteni! Amíg ő zuhanyzik, én készítek neki másnaposság elleni levest, majd lehúzom az ágyneműmet, én pedig leülök elmajszolni a két pirítósomat fokhagymával. Mivel felszedtem pár kilót a nyári szünetben, most le kell adnom, mielőtt neki kezdünk a szezonnak. Bizony, a sport szakosok élete nem könnyű. Kemény diéták, folyamatos edzések. De legalább azt csinálom, amit szeretek.

Jackson: Húsz perccel később, már újra tisztán, illatosan és dögösen jövök ki a fürdőből, csak egy alsót és egy rövidnadrágot felhúzva, és a konyhából áradó illatok elárulják nekem Youngji hollétét is. Meglátok az asztalon egy hatalmas tál levest, mire odasunnyogok a madáreledelét majszoló húgomhoz, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy boldog kiáltással egybekötve átölelem és nagy cuppanós puszikat adok az arcára. - Hát tudtam, hogy te sosem hagynál cserben, bíztam benne, hogy te még szeretsz, ó köszönöm, köszönöm! Te leszel mától az egyetlen nő az életemben, én édes Youngjim! Még főzöl is rám, hát nálad jobb húgot el sem tudok képzelni! - ajnározom ironizálva fennhangon és drámaian Youngjit. Az irónia csak félig-meddig igaz, valóban imádom őt, képes lennék golyó elé ugrani érte. Fogalmam sincsen néha, hogy mihez kezdenék az én kis húgocskám nélkül; egyrészt éhen halnék, az tuti.