Jackson: Sosem voltam ilyen téren jó megfigyelő, de még engem is mosolygásra késztet, hogy Bambam mennyire szerelmes pillantásokat vet Yugyeomra, mindezt pedig valószínűleg észre sem veszi, és csak úgy ragyog a boldogságtól. Drága párom pedig még mindig nehezen dolgozza fel a tényt, hogy bizony a kis unokaöcsi, már nem is olyan kicsi többé. - Baby - settenkedek mögé és átölelve őt nyakába csókolok. - Azt ne mondd, hogy te nem látod, hogy ezek jobban egymásba vannak esve, mint mi. És Bambam vigyora esküszöm, bármelyik fogkrém reklámot kenterbe veri, olyan ragyogó és boldog. Ne duzzogj már... Legközelebb majd mi nem hagyjuk őket aludni és kész - mondom mosolyogva, ahogy a "fiatalokat" figyelem, miközben reggeliznek. - Tényleg, Baby, feneked hogy van? - simítom tenyeremet az említett formás testrészre.
Mark: - Még jól, de jobban teszed, ha most pár napra elfelejted! - öltök rá nyelvet, megpördülve karjaiba, hogy szembe nézhessek vele, de hiba volt, mert szinte kocsonyásodom látványától. Ez a pasi annyira szexi, komolyan mondom, hogy... Már majdnem ott tartanék, hogy oké, akkor én most ejtek mindenre, és vad smárolásba kezdek vele itt és most a konyhába, amikor kivágódik a bejárati ajtó, és JB zuhan be a konyhába, izzadtan, zihálva. Meglepetten bámulunk mindannyian rá. "Mark... alapozó kéne... most...!" - nyögi, teljesen kifulladva, esedezve nézve rám. Ó, szóval kora reggeli smink-vészhelyzet van otthon. Így már minden világos.
Bambam: Ó, Jézusom, szóval Jinyoung sminkel. Felrohanok a szobámba, és előszedem az alapozómat, hogy odaadjam Jaebumnak. Tegnap csak fél órát beszéltünk erről Jinyounggal, hogy ugyanazt az alapozót használjuk, ráadásul ugyanazt a színt is. - Hyung! - szólok Jaebumnak már a lépcső aljáról. - Vidd az enyémet, ugyanilyet használ ő is, nekem pedig még úgyis van belőle - kacsintok rá,majd visszaülök Yugyeom mellé befejezni az egy tál müzlimet.
Jaebum: - Imádlak, Bambam, jövök neked eggyel! - lépek hozzá, hogy magamhoz öleljem iszonyat hálásan, aztán intek Mark és Jackson felé, és már rohanok is vissza hozzánk, hogy megmentsem Jinyoungot a pusztulástól. Ugyanis reggelre kijött két pattanás a bal arcán, amibe szimplán bele akar halni, miszerint "ilyen fejjel nem mehet emberek közé", és persze most fogyott ki a kedvenc alapozója is, a bolt meg még nem volt nyitva, szóval hova máshova jöhettem volna, mint ide?
Jackson: Csak nagyokat pislogva nézek, ahogy a Jaebum tornádó beesett az ajtón, majd kettőt pislogok és már el is viharzott. - Félelmetes - nézek utána, de Mark kérdő tekintetét látva már magyarázom is. - Azt eddig is tudtam, hogy Jaebum mindent megtenne Jinyoungért és a világ végére is elszaladna érte, ezek szerint szó szerint - ülök le én is Bambamékkel szemben az asztalhoz, magam után húzva életemet. - De... gondolj bele, milyen ijesztő lehet Jinyoung, ha akar valamit, ha Jaebumnak a tüdeje kiszakad a helyéről, azért, hogy élete szerelme, lényegében tök feleslegesen lealapozózza az egyébként is szép pofiját... Félelmetes - ingatom meg a fejemet, majd elkezdenék enni, de rájövök, hogy mekkora irtó nagy seggfej vagyok, ezért próbálok javítani a helyzeten. - Azt sem értem, hogy te minek használsz bármilyen sminket, édes. Csak eltakarod vele, hogy te természetesen is mindenkinél gyönyörűbb vagy - oh, Jézus, mikor lettem én ennyire nyálas? Vagy eddig is az voltam, csak nem mondtam ki minden gondolatomat és érzésemet?
Mark: - Igen, Jinyoung valami félelmetesen nagy hatással van Jaebumra, de jó ez így. Amíg Jaebumnál nem szakad el megint a szál... - tűnődök el, miközben neki állok összeütni magamnak egy turmixot, lényegében figyelmen kívül hagyva Jacksonnak azon megjegyzését, hogy nem kellene sminkelnem magam. Tudom, hogy így is jól nézek ki, de akkor is szeretek sokkal jobban kinézni. - Azt hiszem el kell majd beszélgetnem erről Jinyounggal. Nem szeretném, ha megint botrány lenne köztük azért, mert Jaebum úgy ugrál neki, mint egy elmeháborodott, valahányszor ő hisztis. Mert, bár Jinyoung a legeslegjobb barátom, nem tartom egészségesnek, hogy ezt csinálják. Persze, édes, de... Ha te tennéd azt velem, mint Jaebum Jinyounggal... azt hiszem előbb-utóbb kidobnálak a fenébe, mert úgy érezném, nincs semmi saját méltóságod velem szemben. Én pedig nem tudnék elviselni egy ilyen párt. Oké, szeressen a párom engem a legjobban a világon, de állítson le, ha értelmetlenül hisztizek, mutasson rá szeretettel a hibáimra, és érje el, hogy jobb embernek érezzem magam mellette. Ne hunyászkodjon meg előttem, mert egy párkapcsolat nem erről szól. - elmélkedem, és érzem, hogy most mély csönd lett a konyhában. Mikor pedig körbe nézek, három ledöbbent szempár pislog rám. - Most mi van? - pirulok el. Talán túl sokat beszéltem? Még mindig nem szokták meg, hogy kinyíltam Jackson mellett?
KAMU SEDANG MEMBACA
•A hódítás• Markson ff
Fiksi Penggemar"Akkor ezennel felteszem a zsebpénzemet arra, hogy tudok mondani egy olyan személyt, akit sosem kaphatnál meg." -Ezzel a mondattal kezdődött az egész. Na de mi lesz a vége? Csak egy egyszerű fogadás két testvér között. Vagy mégsem? 🚫Ez az sztori is...
