•A hódítás• Markson ff

18. rész (4/4) utolsó

Nos, Drágáim szombat estére meghoztam nektek az utolsó rész, hogy hétfőre biztosan túllegyetek rajta. Millió puszim nektek! Örülök, hogy elolvastátok!♡

Jaebum: Éppen az új albumunk felvételéről zúgunk haza este Jinyounggal, teljesen kimerülten, alig állva a lábainkon, amikor csörög a telefonom, és látom, hogy Jackson hív. Sóhajtva veszem fel, hogy mit akar. Megkérdezi, hogy mikor érnénk rá átugrani hozzájuk egy kicsit. Tanácstalanul nézek páromra. - Nem tudom, Jackson, mostanában nagyon nincs időnk, mert készül az új kis lemezünk. - sóhajtom. - Miért? Történt valami? - kérdezem, mire mondja, hogy Markkal közös rádióműsorba kezdenek, és ennek örömére összeülnének velünk egy estére bulizni kicsit. - Lehet róla szó, ha lesz időnk. Egyébként gratulálok nektek, Jinyounggal nagyon megkönnyebbültünk, hogy újra együtt vagytok. Már-már azt hittük, hogy mindkettőtöket szarrá kell vernünk, ha magatoktól nem jöttök rá, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. - vigyorodom el.

Jackson: - Új mini? Ejj, de jól megy valakiknek a szekér – dicsérem meg őket a magam módján. - Na, azért Jinyoungtól nem kértem volna még egy behúzást, köszönöm, pont elég volt anno másodévesként - nevetek bele a telefonba, ahogy eszembe jut az a bizonyos fogadásért kapott öklös. - Hál' istennek sikerült rájönnünk, hogy mi egymás nélkül nem tudunk létezni - nézek Markra, és combjára simítom a kezem, amit ő mosolyogva megfog. - Na, de, visszatérve a tárgyra: nektek a jövő hét szombat megfelel?

Jaebum: Jinyoungra nézek, és suttogva megkérdezem, hogy jó-e nekünk jövő hét szombaton Markékhoz átmenni, mire gondolkodik kicsit, majd rábólint. - Jó lesz. - válaszolok hangosan Jacksonnak. - De semmi meglepetés buli, vagy ilyenek! Túl fáradtak vagyunk most ahhoz. - sóhajtom, bedőlve asszonyom ölébe.

Jackson: - Na, ez nem ér! Ki mondta el nektek, hogy meglepetés lesz? Ez így már nem olyan buli - változtatom a hangom csalódottra, de közben eszeveszetten vigyorgok a telefonba. - Viccet félretéve, tényleg lesz meglepetés, de nem buli, de elég fárasztó lesz egy idő után - ködösítek egy kicsit. - De egészen biztosak vagyunk benne Markkal, hogy nagyon fogtok neki örülni. Én meg nagyon kíváncsi vagyok az arcotokra, meg majd a reakcióra is - mondom mosolygós hangon, és szinte látom magam előtt, ahogy Jaebum fejében millió kérdőjel jelent meg, hogy miről beszélhetek. Hát igen, még senki nem tud Aidenről. Youngjinak még nem mertem elmondani. Amilyen pletykás az a nő, fél perccel az után, hogy szólok neki, már csörögne a telefonom és Jaebum vagy Jinyoung hívna. Nem, nem akarom lelőni a meglepetést.

Jaebum: Hogy... mi van? Utálom, amikor Jackson rejtvényekben beszél. Értetlenül húzom össze szemöldökeimet, de ismerem már annyira, hogy ha kérdezném se mondaná el, hogy miről van szó. - Okkééé... - válaszolom végül, elnyújtva a szót. - Viszont én most mentem, nem ártana pihennünk egy nagyot életem értelmével. De akkor jövő hétvégén ütközünk. Addig is rosszak legyetek! - köszönök el vigyorogva, majd leteszem a mobilomat a kis asztalra, aztán simogatni kezdem Jinyoung combját, úgy nézek fel rá. - Akkor jövő héten sem tartunk egész napos szex pihenést. - somolygok.

Jackson: - Jövőhét szombaton Jaebumék keresztapucik lesznek - fordulok Mark felé vigyorogva, majd beledőlök az ölébe. - Annyira hihetetlen. Apukák lettünk. Van egy elképesztően gyönyörű kisfiunk, aki már most hasonlít ránk - szelídül vigyorom mosollyá. - Alig pár órája mondhatjuk a fiunknak, de... én már nem tudnám nélkületek elképzelni az életemet - fogom meg Mark kezét. Oh, hello szentimentális Jackson, rég találkoztunk.

Mark: - Nekem még egy kicsit felfoghatatlan, és picikét még mindig félek, hogy valamit rosszul fogok csinálni vele, de melletted biztonságban érzem magam. - vallom be őszintén, még magamat is meglepve vele, hogy mennyire egyszerűen beszélek neki érzéseimről, amikor pár évvel ezelőtt még a föld alá süllyedtem volna, ha ilyesmiről beszélnem kell. - Szeretlek, kis idiótám. - teszem hozzá, elvigyorodva, ami kívülről lehet, hogy randomnak tűnhet, de szerintem érteni fogja, hogy miért mondtam. Ismer már ennyire.