•A hódítás• Markson ff

18. rész (1/4)

Millió és még több bocsánat, ezért a hatalmas késésért, sajnos nehezen veszem rá magam a posztolásra, mert elég nehéz időszakon megyek most keresztül. Mindenesetre még három rész maradt, és remélem tetszeni fog!
Ui: a telefonom nem engedi a szerkesztést ezen a csodán,úgyhogy ezért is bocsánatㅠㅠ

Mark: A diplomaosztó után Jackson mellett ébredek, a nappalimban, csúnyán másnaposan, anyaszült meztelenül. Hát igen, kicsit elvadult a buli az éjjel. Arra félig még emlékszem is, hogy én mondtam Jaksonnak, hogy itt csináljuk, mert a szobám túl messze van. Na persze... De most miért is keltem fel? Ó, igen! Csörgött a mobilom. Kihalászom ledobott farmerem zsebéből, és megnézem, ki hívott. Bambam. Miért hív ilyenkor? Tudja, hogy nem lehetek beszámítható állapotban. Csak nincs valami baj? Aggódva hívom vissza.

Jackson: Oh, te jó isten... Menten szét fog szakadni a fejem. Akkor voltam ilyen másnapos utoljára, mikor a legutolsó egyéjszakás kalandomat kísérte ki Youngji a laká- Ugye nem?! Riadtan pattannak ki szemeim, hogy megnézzem, hol, mikor és mégis kivel vagyok. Oh, ez... Mark nappalija. Oldalra fordítom a fejem, de talán egy kicsit túl hirtelen, mert az éles fájdalomtól, ami homlokomba nyilall, össze kell szorítanom pár másodpercre a szemem, hogy mikor kinyitom, végérvényesen megnyugodjak. Mark fekszik félig rajtam, félig mellettem, Meztelenül, és csak egy vékony pléd takar minket, az is csak deréktól lefelé. Szóval sikerült a kanapén elaludnunk. Elmosolyodom, és végigsimítok Mark puha, hófehér hátán, ahogy eszembe jut a tegnap este. Életében nem volt ennyire heves, hogy csak így lelökjön a kanapéra és ne tudja kivárni azt a maradék két métert, amennyire a szobánk ajtaja volt. Felpillantok a faliórára, ami csak reggel hetet mutat, így magamhoz ölelve Markot még jobban, visszaalszom. Hiszen nyár van.

Mark: Érzem, hogy Jackson egy pár percre felébred, de nem köszönök neki. Azt várom, hogy a drágalátos unokaöcsém vegye már fel végre a telefonját. A második hívás végre kapcsol, én pedig azonnal szidni kezdem, hogy minek van telefonja, ha nem is használja, de... Meghallom, hogy sír. Elakad a szavam, de még a lélegzetem is. - Kicsikém, mi baj van? - ülök fel, kimászva Jackson mellől, hogy ne ébresszem fel megint. - Beszélj hozzám! Ki bántott, mi történt? – majd’ szétesik a fejem, de sokkal jobban fáj a mellkasom, ahogy hallgatom csillapíthatatlan zokogását. Akárki is bántotta meg, jobban teszi, ha menekül, mert puszta kézzel fogom megfojtani!

Bambam: Nem veszi fel... Miért nem veszi fel? Bár... ott van Jackson, és lehet, hogy még alszanak, ezért gyorsan ki is nyomom a hívást. Könnyeim újra elerednek, és megint végeláthatatlan sírásba kezdek, ezért megkérdezem Jinyoungot, hogy használhatom-e a mosdót, aki csak kedves és egyben szomorú mosollyal tessékel a fürdőbe. Nem akartam elrontani Mark és Jackson estéjét, így Jinyounghoz szaladtam: nem volt jobb ötletem, Youngjaet pedig most nem akartam látni. Jinyoungnak mondtam, hogy ne szóljon Marknak, nem akarom, hogy aggódjon miattam, majd én felhívom, de ahogy ránéztem az órára elvetettem ezt a gondolatot. Visszaérek a mosdóból a nappalijukba, kezembe veszem telefonomat, amin van egy nem fogadott hívás, de mielőtt megnéztem volna, ki keresett, újra csörögni kezd. Mark. Felveszem, de máris kiabálni kezd velem, hogy minek van telefonom, így újra elkap a sírás, amit valószínűleg ő is meghallott, mert hangja rögtön aggódóvá válik. - Yu.. - nem tudom végigmondani a nevét anélkül, hogy hangom ne csuklana el. - Yugyeom... szakított velem - nyögöm ki nagy nehezen és újra feltör belőlem a zokogás.

Mark: Megtorpanok a konyhába. Nem akarom elhinni, hogy jól hallottam, de visszakérdezni sem merek, így is teljesen össze van törve. Ökölbe szorulnak kezeim. Tudom, hogy a legrosszabb az lenne, hogy megkérdezzem, mi történt. - Hol vagy most, kicsim? - kérdezem, elindulva a szobámba, hogy a hozzá tartozó fürdőben lezuhanyozzam, és életet verjek magamba. Mikor mondja, hogy Jinyoungéknál, kicsit megnyugszom. Ott jó helye van. - Jól van, figyelj, egy fél óra, és emberi állapotban leszek, elmegyek érted, rendben? Addig kérj Jinyoungtól egy habos kávét, jót fog tenni, higgy nekem! Vagy kakaót, nekem mindegy. Sietek, jó? - mondom gyengéd, csitító hangon, amitől hallhatóan csillapodik a sírása.