•A hódítás• Markson ff

9. fejezet (1/2)

Jinyoung: Összetörten ülök a suli aulájában, Mark nyugtatólag simogatja a hátamat, Jackson pedig miután futólag magához ölelt, elment megkeresni Jaebumot, mondván, hogy nem bírja nézni, hogy mi mit össze nem szenvedünk. Bagoly mondja... Mark mindenhogy próbál megnyugtatni, még puszit is kaptam tőle... És nekem folyamatosan csak az az egy hónap jár az eszemben, amikor megismertem Markot és Jaebummal akkoriban sokat veszekedtünk emiatt. Hétfő délután bejön a főnök, hogy új munkatársam van, segítsek neki, aztán ott is hagy minket. Elmosolyodva bemutatkozik, Mark Tuan, de ennél többet nem is mond magáról. Pár hét múlva sem esik szó köztünk, a szokásos tisztelet körök lefutásán kívül, és ezt Jaebummal is megosztom, hogy kicsit fura, hogy ennyire zárkózott. Nos igen, Jaebummal a tábort követő héten össze is költöztünk, nem igazán tudtunk meglenni egymás nélkül.

Jaebum: Már megint az új munkatársról beszélgetünk. Különösebben nem zavar, de amikor lenne jobb ötletem, mivel üssük el az időt, de tudom, hogy Jinyoung nem szereti, ha folyton csak szexelünk, amit meg is értek, de ennek ellenére kívánom. Meg fel órán át hallgatom, ahogy Markról elmélkedik, majd végleg megunom, és egy hatalmas sóhajtással elindulok, hogy készítsek magamnak egy rament. Latom páromon, hogy kiakad, amiért csak úgy ott hagyom, de mégis mit var tőlem?? Én nem fejthetem meg neki látatlanba a srácot.

Jinyoung: Most... most komolyan csak úgy itt hagy? De basszus! Csak tanácsot, vagy pár ötletet akartam kérni, hogy mégis mit csináljak, vagy a viselkedése alapján velem van-e baja, vagy bármi. De ő inkább... itt hagy és rament készít. Este tízkor. Jó, akkor majd megoldom egyedül, nekem tök mindegy, nem kell a segítsége - húzom magamra a takarót sértődötten, hogy aludjak. Ő meg egye csak szépen a levesét.

Jaebum: Nem jön utánam. Tehát megsértődött. Remek. Akkor ma este hozza sem érhetek. Megeszem a levesem, átöltözök, megmosakszom és befekszem melle. Még nem alszik, nem úgy szuszog. Hátulról átölelem, és hozza bújok, mire megfeszül és el akar lökni, de nem hagyom magam. - Édes, ha meg akarod ismerni a srácot, próbálj beszélgetni vele. Vagy hívd meg hozzánk. Max elmegyek itthonról, hogx ne legyen kellemetlen a szitu, jó? - ennél okosabbat nem tudok mondani neki.

Jinyoung: Szusszantok egyet és megfordulok ölelésében. - Arra semmi szükség. Egyrészt, nem akarom, hogy félreértse, másrészt azt sem akarom, hogy te valami mást gondolj ebbe az egészbe. Ha véletlenül olyan jóban is lennénk, akkor is csak úgy hívnám, ha te itthon vagy. Csak hogy irigykedhessen, hogy milyen jó pasim van - vigyorodom el és röviden megcsókolom, majd hozzábújok. Ilyen nehéz volt ennyit kinyögni? Csak hogy tudhassam, legalább figyel-e rám, nem csak reflexből bólogat és hümmög.

Jaebum: - Ó, szóval fel akarsz vágni velem! - vigyorodom el, majd újra megcsókolom, ezúttal hosszabban. - Mondtam már, hogy imádnivaló vagy? - kezdem el simogatni, próbálva belecsábítani egy kis huncutságba, de tudom, hogy átlát rajtam, és ha nincs hozzá kedve, könnyű szerrel le fog szerelni. Persze ez nagyon ritka.

Jinyoung: - Ma még nem, de anno ezzel kezdted az udvarlást - nyújtom ki a nyelvem, és ahogy végigsimít oldalamon, elmosolyodom, de megfogom kezét. - És szerintem most sem fogod ezt gondolni rólam, amikor azt mondom, hogy fáradt vagyok, és ma már nem fogok veled szexelni - adok egy puszit arcára, majd visszabújom nyakához és betakarom magunkat. - Csak ölelj meg, azt nagyon szeretem.

Jaebum: Kis dög! - Így is imádlak, tudod jól. - csóválom meg fejem, puszit adva hajára, majd figyelem, ahogy szépen lassan elalszik karjaimban. Nincs tüneményesebb lény a földön nála! Pár nap múlva aztán kiderül, hogy mi volt a gond Markkal. A srác alig beszél koreaiul. Az én angyalom pedig egyből repül a segítségére, és elkezdi tanítgatni. Így kétszer annyit dumál mindennap a srácról, mint eddig. Egy ideig nem zavar, mert nem érzem azt, hogy vonzódna hozzá, de... Kezd elegem lenni, hogy a társalgásaink 80%-a körülötte forog. És egyik este, amikor különösen felpörögve regél róla, mit tanított ma meg neki, kifakadok. - Jinyoung, kurvára nem érdekelnek a kis nyelvleckéitek! Ha ennyire oda vagy a srácért, költözz össze vele. - vágom le a füzetet, amibe éppen egy dalt próbáltam írni, de már hetek óta, viszont az érzelmi instabilitásom miatt képtelen vagyok összehozni. Tököm tele az egésszel.