The Vocalist

Harmadik fejezet

- El kell fogadnod! Olyan nincs, hogy nem! - ugrándozott YoungByul körülöttem.
- De hát...ők mégis csak a BTS. - aggodalmaskodtam.

A telefonom a kezemben volt, az ujjamat pedig a "hívás" gomb felett tartottam.

- Ahj... - sóhajtottam, majd lenyomtam a gombot.

Kicsöngött egyszer...kétszer...háromszor...

- Halló? - szólt bele Jimin a telefonba.

Nagy levegőt vettem.

- Jimin Oppa? Ara vagyok... - motyogtam.

YoungByul hevesen gesztikulálva mutogatott valamit, de inkább csak legyintettem rá, mivel nem tudtam kisilabizálni mit akar mondani.

- Ara? Ezek szerint döntöttél? - kérdezte kedvesen.
- Igen. Vokálozok a dalotokban. - mondtam lehunyt szemekkel.
- Örülök, hogy így döntöttél.
- Ööö... Mikor kezdhetek?
- Holnap van az első próbánk. Gyere a Big Hit-hez.

Amint letettem a telefont, YoungByul felsikított.
- Nem hiszem el! Annyira durva, hogy a BTS-el fogsz dolgozni... - álmodozott.
- Szerintem is. - bólintottam.

Még mindig nem esett le teljesen, hogy mi történt az imént.

***

Másnap bizonytalanul lépkedtem a recepciós nő felé az épületben.
- Bocsánat, merre találom a...
- Második emelet 203-as szoba. - vágott a szavamba, miközben egyszer sem pillantott rám.
- Köszönöm. - motyogtam, majd gyorsan meghajoltam, és elindultam a második emeletre.

Mikor beléptem az ajtón, egy konkrét stúdióba akadtam. Az egész teret egy üvegfal és egy hozzátartozó ajtó választott el. Az egyik oldalán rengeteg műszer, három ember, akit nem ismerek és a menedzser volt.

Az üveg túloldalán viszont ott állt a BTS. Mint minden egyes alkalommal, ahogyan meglátom őket akár TV-ben, akár élőben, megdobbant a szívem.

Épp Jimin vokál részét vették fel.

Nem értettem miért kellek én ehhez a dalhoz, hisz Jimin hangja tökéletes volt.

Gyönyörűen, tisztán és szenvedélyesen énekelt. A hajlítás is tökéletesen ment neki.

Befejeződött az ő része, és az üvegen túlra nézett, ekkor vett észre engem.
- Ara! - mosolygott rám, mint akit rég nem látott.

Úgy viselkedett velem, mint egy régi barátjával. Ettől kicsit furán éreztem magamat.

J-Hope jött ki először, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Hű, neked aztán tényleg leesett az állad. Csak nem Jimintől? - vonogatta a szemöldökét sokat sejtően.

Észre sem vettem eddig, de amikor meghallottam Jimin hangját, annyira elképedtem, hogy nyitva maradt a szám.

Gyorsan összezártam az állkapcsom és megköszörültem a torkomat.

Addigra már az összes tag kijött, hogy üdvözöljön.

- Sziasztok! - hajoltam meg.
- Felkészültél? - dörzsölte össze a tenyerét Jin.
- Mire? - rémültem meg.
- Hát az éneklésre. - nevetett az arcom láttán. - Na, ne nézz már úgy, mint aki szellemet látott, tessék itt a kotta. - nyújtotta felém a szöveget.