The Vocalist

Huszonegyedik fejezet

Itt van!
Megszületett végre, oly' sok idő után.
És bár holnap három dolgozatot írok, nem foglalkozva az idővel, megírtam nektek egy részt, ami remélem tetszeni fog nektek!
____________________________________

A mai napon sikeresen felvettük a dalt, amit annyi ideig gyakoroltunk.
Bár eleinte nagyon izgultam, a felvétel sikeres lett, én pedig boldog.
Hogy ezt megünnepeljük, elmentünk a Bangtan dormba és úgy döntöttek a többiek, hogy most felöntenek a garatra.

Én vetettem fel az ötletet, hogy mi lenne, ha még ennénk is valamit mellé, hiszen az alkohol magában nem a legjobb a szervezetnek.
A többiek igazat adtak nekem, így az egyik közeli étteremből rendeltünk magunknak.
Azonban az feltűnt, hogy Jimin milyen keveset kért.
Összehúzott szemekkel néztem rá, de ő kerülte a tekintetemet.

Amikor megjött az étel, mindenki azonnal nekiesett, míg a fiú csak csipegette az ételét.
- Oppa! - lett elegem hirtelen és levágtam a pálcikámat az asztalra. Többen is megugrottak a hirtelen reakciómra, de én a teljes figyelmemet a barátomra tereltem. - Miért nem eszel?

Erre már a többiek is felkapták a fejüket és rögtön látták, hogy mi a bajom.
- Igaza van Arának. Jimin-ah, eszel te rendesen? - vonta kérdőre a leader.
Jimin lesütötte a szemét, majd egy mosolyt erőltetve az arcára megrázta a fejét.
- Semmi bajom. Tényleg. Csak nem vagyok annyira éhes. De ha ennyire szeretnétek... - mondta, majd, hogy meggyőzzön minket, bekapott egy nagy falat húst, Hoseok tányérjáról.

Továbbra is gyanakodó szemekkel néztük, de úgy döntöttük, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Én azzal nyugtattam magam, hogy tényleg csak nem éhes éppen.
Ezután az est egy vidámabb fordulatot vett, mert néhányunknak sikerült kicsit becsiccsentenie.
Jin például olyan gyorsan és sokat kezdett el beszélni, hogy a végén inkább már nem is figyeltünk rá, hiszen úgy sem értettük.

Én nem túlzottan bírtam és szerettem az alkoholt, így úgy döntöttem, hogy ma megállok egy pohár soju-nál.
Azonban voltak, akik kissé túlzásba estek. Hobi lenyomott nekünk egy táncot az asztal tetején, míg Taehyung az egyik szobanövénynek bókolt. Nagyon sokat nevettünk és közben még YoungByul is befutott.

- Azt elárulhatjátok, hogy mi lesz annak a számnak a címe, amiben Ara is benne lesz? - kérdezte egyszer YoungByul. Namjoon elgondolkodott egy pillanatra, aztán megvonta a vállát.
- Végül is miért ne? Nem sokára jön a tracklist-je az albumnak. A címe DNA lett.
- DNA mint...? - érdeklődött a barátnőm, de Namjoon a szavába vágott.
- Igen. - közölte, majd nyomott egy puszit az arcára.
Ezek után ők ketten kivonódtak a forgalomból és inkább egymás világával voltak elfoglalva.

- Ez olyan szomorú! - vágott Jungkook kétségbeesett arcot. Ő sem volt már teljesen józan. - Már Jimin és Namjoon Hyung-ra is rátalált a szerelem, én pedig még mindig szingliként tengetem a napjaimat! - siránkozott, de Yoongi csak szkeptikusan rábámult.
- Persze, hogy nincs még barátnőd. Hiszen épp most nőttek ki a fogaid.- motyogta, én pedig kuncogni kezdtem.
- Ez nem igaz Hyung! Már vagy... - kezdett el számolgatni. - Aish, mindegy! Szóval régóta kint vannak már. És én szeretnék egyet. Akivel megoszthatnám a dolgaimat. - álmodozott, miközben az immár üres tányérját forgatta.
- Egy lány tényleg jó dolog. - szállt be a beszélgetésbe Jimin, miközben halványan rám mosolygott.
Az ölemben fekvő kezeim, hirtelen érdekesebbek lettek.
- Mondom én! - bizonygatta a legfiatalabb, majd hirtelen kicsit megszédült és közölte, hogy elmegy aludni.

Ránéztem az időre, és mikor rájöttem, hogy milyen későre jár, felpattantam és szedelőzködni kezdtem.
- Mennem kell! Sziasztok Oppák! - hajoltam meg, majd azzal a lendülettel fordultam volna az ajtó felé, mikor valaki elkapta a csuklómat.
- Mégis mit gondolsz, mit csinálsz? - vont kérdőre Jimin, miközben a szemei összeszűkültek.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Nem látod milyen sötét van? Nehogy így menj haza! Ki tudja milyen alakok mászkálnak ilyenkor.
- De hát busszal megyek... - motyogtam, de ő a szavamba vágott.
- Az ugyanaz! A házatokig így is, úgy is el kell sétálnod. Nem engedem, hogy kimenj ilyenkor. Maradj! - vágta rá.
- Nem lehet. - ráztam meg a fejem, és igyekeztem nem elsápadni zavaromban. - Holnap iskolába kéne mennem, és a táskám otthon van...
Jimin hosszan sóhajtott, majd végül elengedett, de nem egészen azt tette amire számítottam. Azt hittem, majd bólint, és visszaül a helyére, ehelyett fogta a dzsekijét és a szájmaszkját, felvette és kinyitotta az ajtót.
- Mi az? Nem jössz? - nézett vissza rám. Értetlenkedve ráztam a fejem.
- Haza kísérlek.
- De hát...
- Csak gyere már! - intett, majd mikor vele együtt kiléptem az ajtón, felém nyújtotta a kezét. - Megmondtam, hogy nem engedlek haza egyedül. - közölte, miközben láttam az apró ráncokat a szeme sarkában, így rögtön tudtam, hogy mosolyog.

Beletörődőn sóhajtottam egyet, majd a tenyerébe csúsztattam az enyémet. Kézen fogva indultunk el, a közeli buszmegállóba.
A járművön az időt tekintve alig volt pár ember. Lassan a barátom vállára hajtottam a fejem és úgy figyeltem az ablakon az elsuhanó tájat.
Mikor leszálltunk a buszról, együtt sétáltunk a sötét utcán.
Igaza volt, mert egy kicsit tényleg ijesztő volt így a hely, ezért közelebb bújtam hozzá, miközben lépkedtünk. Ő erre csak átvetette a kezét a vállamon és magához húzott.

A házhoz érve, elővettem a kulcsomat és beengedtem magunkat a házba. Bent sötét volt, ezért arra következtettem, hogy anya már alszik.
- Csöndben! - intettem Jiminnek, aki bejött és levette a maszkját.
- Kérsz egy bögre forrócsokit? Érdeklődtem, miközben levettem a kabátomat.
- Igen, szerintem az most jólesne. - mondta, miközben beletúrt a hajába.
A szememmel akaratlanul is követtem a mozdulatot, majd halkan kuncogni kezdtem.
- Mi az? - csodálkozott.
- Semmi, semmi. Ülj le, én addig elkészítem. - intettem neki, majd mosolyogva bementem a konyhába.

Bevallom egy kicsit örültem, hogy bár nem sokat, de a semminél többet sikerült belé tömnöm a mai este folyamán.

Miközben melegítettem a tejet a mikróban, láttam, ahogy nézelődik a konyhában és az étkezőben. Eszembe jutott, hogy ő eddig csak a nappaliig jött be.
Mikor kész lettem, Jimin már az asztalnál ült és a telefonján nyomkodott valamit.
- Megvagyok. - léptem be, a kezemben a két pohár forró csokival.
A zsebébe süllyesztette a készüléket, majd elvette a kezemből a bögrét és belekortyolt.
- Hű! - csodálkozott. - Ez nagyon finom! - mosolygott.
- Köszönöm. - piszkáltam a porcelán fülét. - Sokszor szoktunk forró csokizni YoungByul-lal, szerinte az enyém a legfinomabb a világon. - büszkélkedtem.

Jimin csak mosolyogva megrázta a fejét, de nem szólt, egy szót sem. Egy ideig csendben iszogattuk az italunkat, miközben folyamatosan szemeztünk, mikor egyszer csak elnevette magát.
- Mi az? - kérdeztem.
- Csak az arcod... - mutatott rám, mire én rögtön a fejemhez kaptam a kezem.
- Mi van vele?
- Csokis vagy. - mutatott a szájára, mire én is odanyúltam.
- Itt? - tapogattam a helyet, de a fiú csak a fejét rázta. - Akkor itt? - keresgéltem tovább, de nem találtam meg.
- Aigoo, inkább gyere ide. - állt fel, amitől én is felpattantam.

Megállt előttem és az ujjával megtörölte az ajkam fölött levő részt.
- Most jó? - érdeklődtem, de kezdett elterelődni a figyelmem.
- Úgy tűnik igen. - gondolkodott, aztán megállt és a szemembe nézett.
Nem tudom hány pillanat telhetett el így, de mire észbe kaptam, a fiú már hajolt is felém, én pedig reflexszerűen lehunytam a szemem.
Mikor az ajkam találkozott az övével, tudtam, hogy elvesztem. Rendkívül gyengéd és türelmes volt velem. A kezébe fogta az arcomat és közelebb húzott magához. A szája meleg volt, puha, és úgy tűnt, hogy pont illik az enyémhez. Egy pillanatra azt hittem a mennyországba kerültem.
Nem érzékeltem az időt magam körül, de mikor elengedett és hátrébb lépett, úgy éreztem, mintha csak egy röpke csodás pillanat lett volna.
- Aludj jól, Jagiya! - mondta még utoljára, majd egy kacsintás kíséretében, otthagyott engem a konyhában.
Egészen addig álltam ott mozdulatlanul, míg meg nem hallottam a bejárati ajtó csapódását. Utána lerogytam a székbe és vigyorogni kezdtem.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy teljesen és végérvényesen, beleszerettem ebbe az angyali hangú srácba.