The Vocalist

Tizennyolcadik fejezet

Sziasztok! ^^
Visszatértem egy újabb résszel, ami után úgy érzem, nem annyira fogtok szeretni. :D
De a következő jobb lesz ígérem.
Természetesen Jimin megint kiakasztott az új számukkal, és ez annyira megmaradt bennem, hogy biztos hogy ezt a fanfiction-öm is tükrözni fogja. :)
És akkor itt a rész az én kedvenc olvasóimnak!
___________________________________

A következő napokra nem szívesen tekintettem vissza.
Sokat esett az eső. Ez pedig pontosan tükrözte a hangulatomat.
Nem voltunk összeveszve Jiminnel, de már nem beszéltünk olyan fesztelenül.

Egy idő után elgondolkoztam, hogy talán miattam lehet. Emiatt pedig rosszul éreztem magamat.

Hiszen még is csak barátok vagyunk!

És akkor, elhatároztam, hogy rendbe hozom ezt az egészet.
Elmentem a stúdióba, mikor tudtam, hogy épp az albumban lévő számokat gyakorolják, amihez én nem kellek.

De mielőtt az ajtóhoz érhettem volna, találkoztam Tae-vel és Hobi-val, akik épp a folyosón sétálgattak.
- Sziasztok Oppák! - mosolyogtam rájuk.
Mindketten megtorpantak és rám néztek.
- Ara! Te...mit keresel itt? - fogta meg a vállam Taehyung.
Először a kezére néztem, majd az arcára.
- Én öm...Jimin Oppát keresem. - sütöttem le a szemem, azonban amikor felnéztem, nem éppen azt a reakciót mutatták, amire számítottam.
Mint akik, mindent tudnak, összenéztek.
- Nem lehet...

Nos nem éppen ezt vártam. Ennek pedig hangot is adtam.
- Miért?
A fiúk újra egymásra néztek, majd közvetlen elém álltak.
Láttam, hogy a tartásuk feszült, mint akik titkolnak valamit. Most már gyanakodva pillantottam rájuk.
- Mit az, amit nem mondtok el?
Míg a fiúk a válaszukon gondolkodtak, én átnéztem Tae válla mögött, és láttam, ahogy kinyílt a stúdió ajtaja.

Pár pillanattal később, megjelent Jimin.
Egy sapka volt rajta, ami majdnem eltakarta a haját. Amiatt, hogy még egy kis rész kilátszott, rögtön megláthattam az immár aranyló fürtjeit és a fekete szemüvegét.
Az új hajszíne, és a szemüveg (amiben még sosem láttam élőben), így is elég szívdöglesztő volt, de mintha ez nem lett volna elég, fogta a kezében lévő üveget és beleivott.

Hobi és Taehyung már rég nem figyelt rám, így én nyugodtan kibámészkodhattam magam, azonban a következő pillanatban a szőke fiú észrevette a társaságunkat.

- Oppa! - köszöntem neki, miközben elléptem az engem feltartó fiúk mellett.
Amint Jimin meglátott, apró mosolyráncok keletkeztek a szeme sarkában, miközben visszaintett.
- Szia! - görbültek felfelé az ajkai.
Vidámnak tűnt. Sőt, elégedettnek.
- Tetszik az új hajszíned. - dicsértem meg, majd mielőtt észre vehettem volna mit csinálok, a sapka alól kilógó tincseihez nyúltam és eligazgattam őket.
- Oh, köszi! - nyúlt ő is oda, emiatt véletlen összeért a kezünk. - Bocsi! - köszörülte meg a torkát, majd gyorsan leengedte a kezét. Hirtelen úgy tűnt, mintha bizonytalanság csillant volna a szemében, de hamar összeszedte magát.
- Milyen alkalomból lettél szőke? - eveztem a könnyebb témák felé.
Kicsit közelebb hajolt hozzám, mintha csak egy titkot osztana meg, nekem pedig rögtön hevesebben kezdett verni a szívem.
- Tudod. Közeleg a comeback időpontja. - suttogta. Nyeltem egyet és bólintottam.
- I-igazad van. - heherésztem kínomban. Jimin csak mosolyogva megrázta a fejét, majd sóhajtott egyet.
- Amúgy miért jöttél? - egyenesedett ki újra, amitől végre egy kicsit több levegőt kaphattam.
Eszembe jutott, hogy azzal az elhatározással rontottam be ide, hogy kibékülök vele. Zavaromban elsápadtam és gyorsan megigazgattam a frufrum.
- Izé, nos Oppa... - próbáltam belekezdeni a mondandómba. Nem tudtam egyenesen a szemébe nézni, ezért a mellkasát bámultam.
- Igeeen? - húzta ki belőlem a szavakat Jimin.
- Észre vettem, hogy egy kicsit furcsa mostanában a viszonyunk. - vágtam bele, minden kertelés nélkül. - És beszélni szerettem volna veled erről, mert számomra nagyon fontos vagy. Mármint barátilag. - daráltam.
Jimin összeráncolt szemöldökkel figyelte a bénázásaimat, majd egyszer csak elnevette magát.
Ettől a reakciótól totálisan összezavarodtam, és megnémultam.
- Aigoo... - nyomta fel az orrán a szemüvegét a fiú. - Nagyon édes, mikor zavarban vagy.
Annyira nem számítottam a dicséretére, hogy elfelejtettem pislogni.
- Nyugodj meg! - simogatta meg a hajamat. Nagyon közvetlen lett hirtelen. - Nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad. - félre nézett, és ekkor vette észre, a minket tátott szájjal bámuló Hoseok-ot és Tae-t. Intett neki, majd mikor végre összezárták az állkapcsaikat, újra rám nézett. - Most mennem kell, mert beszélnem kell PD-nimmel. Később találkozunk. - búcsúzott tőlem, majd adott egy gyors puszit a homlokomra és kikerülve otthagyott. De mielőtt befordult volna a folyosó végén, még egy mondatot elcsíptem tőle:
- Hogy én ezt, hogy nem vettem észre?

***

- Olyan jó lesz az album intrója! - mondta nekem Jin, miközben adott egy bögre teát.
Nagyokat pislogva néztem rá. Természetesen lesokkolt a hír.
- Intró? - kérdeztem, miközben beleittam a cukros folyadékba.

A Bangtan lakásban ültünk ketten az asztalnál, miközben vártuk, hogy a többiek megérkezzenek, mert úgy döntöttünk együtt megyünk próbára.
- Nem hallottad? - csodálkozott a legidősebb tag.
Csak megráztam a fejem, jelezve nemleges válaszom.
- Ezt a dalt Jimin fogja énekelni. - magyarázta Jin. - Namjoon írta, de azt mondta Jimin is nagyon sokat segített benne.

Fogalmam sem volt, mit érthet "sok segítség" alatt, de biztos voltam benne, hogy én máris várom.  És hogy ő már meg hallgatta.
- Ez fantasztikus! - mosolyogtam őszintén. - Mikor lesz felrakva? - érdeklődtem és már vettem elő a telefonom, hogy feljegyezzem a dátumot, de ő a mozdulatom láttán legyintett.
- Ó, ne aggódj! Te hamarabb fogod hallani. - motyogta, de feltűnően kerülni kezdte a tekintetemet.
- Ezt hogy érted Oppa? - húztam fel a szemöldököm.
Jin már éppen nyitotta volna a száját, mikor kinyitódott a lakás ajtaja. A fiúk rögtön beözönlöttek hangosan és nevetve, így az előttem ülő fiúnak már esélye sem volt elmondani azt, amit akart.

Engem mégis furdalt a kíváncsiság. Nem sokkal utána Tae mellém állt, és csak ennyit mondott:
- Sajnálom, azt hiszem elmondtam a titkodat.
Aztán mielőtt bármit is kérdezhettem volna, eltűnt.
Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, de egyszer csak beugrott milyen titkomról tudhatott, és rögtön pánikba estem. Jimin-t kerestem a tekintetemmel, de ő nem engem nézett, hanem Jungkookkal nevetett éppen valamin.

Nem, az nem lehet. - nyugtatgattam magam. - Akkor nem így viselkedne. Inkább kínosan érezné magát a társaságomban.

Megpróbáltam lenyugtatni a majd' kiugró szívemet, de nyilvánvalóan nem sikerült. Azonban ami utána jött, arra végképp nem számítottam...

***

Amint befejeztük a dalt, HoBin bólintott, jelezve, hogy elégedett velünk. Örültem, hogy így gondolja, ugyanis az előtte lévő napokban folyamatosan gyakoroltam. Minden nap, berekedésig.
- Jimin-ah! - szólt a mikrofonba a producer.
- Igen? - nézett fel az említett.
- Kezdhetjük?
- Én kész vagyok. - válaszolt a fiú magabiztosan.
- Rendben, akkor a többieket kérem, fáradjanak ide. - intett maga felé.
Nem tudtam mi történik, ezért miközben a többiek nyugodtan tették, amit kértek tőlük én ide-oda pillantgattam a tagok és Jimin között.
- Ya! Tudod, ne izgulj! - fogta meg a vállam hirtelen a szőke hajú fiú. - Majd meglátod mi lesz. Csak annyit véss az eszedbe, hogy ezt neked küldöm. - többet nem is mondott, hanem megfordított és gyengéden a többiek után lökött.

Mikor Jimin kivételével már mindenki a fal túloldalán volt, találkozott a tekintetem az övével. A szája sarka rögtön felfele görbült.

És akkor kezdődött csak el a dal.