The Vocalist

Huszonharmadik fejezet

Sziasztok!😊
Mivel rengetegen írtátok, hogy mennyire várjátok a következő részt, meg hogy mikor lesz már folytatás, hogy megembereltem magam és (hozzám képest gyorsan) írtam nektek egy új fejezetet!
Bár valami azt súgja, ennek sem lesztek oda a végéért.😄

Tehát itt van, csak nektek.
Jó olvasást!
__________________________________

A koncert csak este hétkor kezdődött, de a bandának értelemszerűen már jóval előtte gyakorolniuk kellett. Én délután háromkor érkeztem meg a helyszínre, ami egy stadion volt. Ámuldozva lépkedtem a színpadig, miközben igyekeztem mindent szemügyre venni.
- Tetszik? - szólalt meg hirtelen egy hang a hangszórókból. Jin sétált a színpadra, miközben a mikrofonját igazgatta.
- Eszméletlen. És milyen nagy! - néztem újra körbe.
Jin csak mosolygott rajtam, majd felém nyújtotta a kezét. Amint megértettem, mit akart csinálni, boldogan fogtam rá a csuklójára, miközben ő felhúzott a színpadra.
És újra elakadt a lélegzetem. Innen sokkal jobban látszott minden egyes szeglete az épületnek.
- Daebak! - vigyorogtam.
- Ugye milyen hihetetlen? Az emberek csak azért jönnek el és fizetnek, hogy lássanak minket. Ráadásul telt ház lesz. - ingatta a fejét hitetlenkedve Jin.

Én sem igazán tudtam elhinni, hogy eljutottam egy Bangtan koncertre. A tenyeremet az arcomra tettem, és próbáltam feldolgozni a látványt, amit a hely adott.
- Ara! - érintette meg valaki a vállam.
Megfordultam és a legjobb barátnőmmel találtam szemben magam.
- YoungByul! - mosolyogtam. - Namjoon meghívott? - húzogattam a szemöldökömet.
A lány elpirult, és feltűnően kezdte kerülni a tekintetem.
- Mi az? - ráncoltam a szemöldökömet, mert feltűnt a különös viselkedése.
A fülemhez hajolt, és suttogni kezdett, hogy Jin ne hallhassa amit mond.
- Namjoonnal aludtam. - suttogta izgatottan.

Örültem, hogy a barátnőmnek virágzik a szerelmi élete, ezért rávigyorogtam, amit ő azonnal viszonzott.
- De téged még nem tudtalak lekörözni! - öklözött bele a vállamba. - Hányszor is aludtál együtt Jiminnel?
Már éppen nyitni akartam a számat, hogy reagáljak, a tapintatlan kérdésére, mikor Jimin sétált ki a színpadra egy atlétában.
Ő még nem vett észre, mert a ruháját igazgatta, azonban YoungByul megint bökdösni kezdett.
- Gondolj bele, hány lány lenne most a helyedben! - sóhajtott álmatagon, mire én csúnyán néztem rá.
- Szerinted nem tudom? Ezért is rettegek minden nap. - sóhajtottam. - Hogy egy nap talán, levált majd egy jobb lányra.
Jimin, mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélünk, felnézett és találkozott a tekintetünk.
Mosolyogva intettem egyet, de tőle csak egy feszült pillantást kaptam.
- Te is láttad? - súgta ekkor a barátnőm a fülembe, amiből rájöttem, hogy nem rossz a látásom.
A barátom lassan odasétált hozzánk, majd félkarral átölelte a derekamat és adott egy puszit az arcomra.
- Nem hittem volna, hogy tényleg eljössz. - motyogta nekem.
Éreztem, ahogy az izmaim megfeszülnek, és értetlenül pislogtam fel rá.
- Tessék? - rökönyödtem meg. Ezek szerint nem is lát szívesen? - De hát mondtam is neked reggel...
- Tudom. - túrt a hajába, majd körbenézett. - Taehyung-ah! - szólította meg a fiút, aki szintén most sétált fel a színpadra.
Tae ránk nézett, majd mosolyogni kezdett és elindult felénk.
- Körbevezetnéd Arát? Nekem még dolgom van. - mondta, mikor a barátja odaért hozzánk. Nem is várt válaszra, mert egyszerűen megpaskolta a vállam, és otthagyott minket.

A számat tátva néztem utána, miközben nem tudtam fel fogni, mi történt az előbb. Jimin egyszerűen csak...ignorált engem.
- Sziasztok! - köszönt nekünk Taehyung, vigyorogva, de neki is bujkált valami a mosolyában.

Ő tudta, amikor én még csak nem is sejtettem. És nem mondta el nekem.

- Mi történt Oppával? - kérdeztem rá a legjobb barátjánál.
- Csak a koncert előtti idegesség. - intett lazán, majd szalutált a még mindig mellettem álló barátnőmnek, megragadta a karomat és húzni kezdett a színpad lépcsője felé.
Bár éreztem, hogy semmi köze az idegességének ehhez, úgy döntöttem, majd később kiderítem.