The Vocalist

Tizenötödik fejezet

Hey Guys!😄
Nos...készültem egy meglepetéssel nektek.
Ami nem más mint egy....
*dobpergés*
ÚJ TÖRTÉNET!
Igazán megérdemeltek már egyet. Ezúttal egy Tae fanfictionnel készültem, és máris rengeteg ötletem van.
Még csak a prológus van kint, de hamarosan jön az első rész!
Ha kíváncsiak vagytok, megtaláljátok az új könyvemet a profilomon Fogj szorosan! néven.
Addig is...itt egy kis Jimin!😉
______________________________________

Másnap reggel az iskolába menet, de még az épületben is, folyamatosan a hétvégén történteket meséltem YoungByul-nak, engesztelésképp, mivel megsértődött, hogy nem ébresztettem fel éjszaka, hogy mesélhessek neki.

Az egész történetből egyetlen egy részletet hagytam ki, mégpedig az együtt-alvásos dolgot. Úgy éreztem, az már túl személyes lenne, hiszen nem csak magamról teregetnék ki, de Jiminről is.
- Oké, elég a kérdésekből YoungByul, néha vehetnél levegőt is! - állítottam le végérvényesen a barátnőm kérdés áradatát.
- Jól van már! - forgatta a szemét. - Csak kíváncsi vagyok.
- Na de beszéljünk rólad, hogy állnak a szüleid? - puhatolóztam, mire ő rögtön elkomorodott.
- Apával és anyával is beszéltem külön-külön. Mindketten a másikat hibáztatják, nekem pedig már tele van a fejem. - dörzsölte meg a szemeit. - Nem tudom visszamenjek-e apához, vagy húzzam meg magam, amíg ez véget nem ér? - tanakodott.
- Szerintem menj vissza. Beszélned kell vele. - simogattam meg a vállát.
- Ennyire szörnyű társaság vagyok, hogy elküldesz? - kérdezte szemöldök felvonva, de láttam rajta, hogy csak viccelődik.
Amikor nem válaszoltam, csak szomorúan sóhajtott egyet.
- Kéne már nekem egy pasi. - tanakodott, amit annak vettem, hogy most ejtenem kell, a szülei témáját.
- Annyi van, aki érdeklődik irántad, válassz! - mutattam színpadiasan az előttünk elterülő folyosóra, mintha csak ott lenne az összes fiú, aki alig várja, hogy a barátja lehessen.
- De ők unalmasak! - rázta a fejét. - Te könnyen beszélsz, hiszen nap mint nap Jiminnel nyáladzol...
- Ya! - szóltam közbe sértődötten. - Nem szoktam vele "nyáladzani". És csak barátok vagyunk. - magyaráztam reflexből, de legnagyobb sajnálatomra, YoungByul ezt nem vette be.
- Persze-persze. Hazudj csak magadnak. - legyintett, majd előre sietett az egyik előttünk sétáló tanárhoz és kérdezett tőle valamit.

Idegesen néztem a távolodó alakja után. Zavart, hogy úgy tűnt, mintha ő tudna valamit, amit én nem.

***

Délután próbám volt, ezért sietnem kellett, nehogy elkéssek.
Ennyi idő után már sikerült az épületben lévő útvonalat memorizálnom a stúdióig, de máshová még nem nagyon tudtam eljutni.
- Sziasztok! - léptem be az ajtón.
A táskámat gyorsan leraktam a fal mellé, hogy ne zavarjon.
A producer és a tagok is köszöntöttek.

Vissza tehát a megszokott ritmusba.

A dalt már vagy harmadszorra próbáltuk el, mikor a producer hirtelen megállított minket a szán kellős közepén.
- Ara, beszélhetnék veled? - szólt bele a mikrofonjába az üveg mögül.
Jimin rögtön rám nézett, én pedig vissza rá és váltottunk egy zavart pillantást.
- Persze... - vettem le bizonytalanul a fejhallgatómat, majd átmentem az ajtón, abba a helyiségbe, ahol HoBin producer is tartózkodott.

Zavartan szorongva álltam meg előtte, mikor ő rám emelte a szigorú tekintetét.
- Mi van veled? A hangod egyre erőtlenebb, mintha ellustultál volna. - fogott bele a mondandójába.

Szégyenemben majd' elsüllyedtem. Mostanában talán kicsit tényleg máshol járhattam, főként Jimin miatt. Most is kevésbé tudtam figyelni, hogy ott állt mellettem, és éreztem az illatát, amely mindig megnyugtatott.