Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Namjoon pov.: Fáradtan szálltam ki a kocsiból, kissé megviselt 5 óra vezetés. Bár még most jön a neheze. Taehyung elráncigált sátorozni, én pedig belementem. Istenem mire adtam a fejem.
- Na, TaeTae gyere megérkeztünk! - keltegettem, már az út felénél elaludt. Milyen aranyos mikor alszik. Megint ilyen gondolatok jártak fejemben pedig tudtam, hogy helytelenek. Ennek a kapcsolatnak sajnos semmi esélye!
Taehyung pov.: Lökdösésre lettem figyelmes kómásan nyitottam ki a szemem, mely kissé nehezen ment a hirtelen világosság miatt. Leesett, hogy Namjoon hyung az. Próbált felébreszteni több kevesebb sikerrel. Mikor végre magamhoz tértem kiszálltam a kocsiból és megcsapott a természet illata. Egyből erőre rohantam és úgy ugráltam mint egy kis óvodás. Láttam hyung arcán a fáradtságot, amit nem is csodáltam ennyi vezetés után. Karját megragadva indultam el az erdőbe. - Gyere keressünk tábor helyet, hyung! - kiáltottam boldogan.
Namjoon pov.: Boldog arcát látva úgy éreztem elillant minden fáradságom. - Várj, még az autóból kellenek a dolgok! - próbáltam csillapodásra bírni. - Vagy esetleg a szabad ég alatt szeretnél aludni? - saját mondatomon már én is nevettem. Válaszképp csak megrázta a buksiját. Visszasétálva a járműhöz gyorsan kivettem a szükséges dolgokat majd elindultunk táborhelyet keresni. Az úton többször is majdnem elesetem, de ezt nem csodálom azzal a sok holmival amit hoztunk. Ámulva sétált előttem üres kezekkel, úgy nézte az elénk táruló csodás látványt. Komolyan mint egy kisgyerek. A nagy melegben a hatalmas fák kellemes árnyékot nyújtottak így egész türhető volt a hőség. A madarak csiripelése és a víz csobogásának hangja annyira megnyugtató volt. Szerettem kiszakadni a városi környezetből és kint lenni a természetben, bár a sátorozástól még mindig tartottam.
Taehyung pov.: Hatalmas lendülettel indultam volna az erdő rejtekébe mikor hyung figyelmeztetett, hogy nem lenne jó a földön aludni. Olyan gondoskodó, olyan kedves,ezek a gondolatok járnak folyton az agyamban, pedig nem lenne szabad! Amikor kivette a kocsiból a holmikat elindultunk. Kapkodtam a fejem jobbra balra, mint kisgyerek a cukorka boltban. Imádom a természetet, túrázni járni és sátorozni főleg ha ő is velem van. Hatalmasakat szippantottam, hogy minél inkább érezzem a természet illatát. Közben hallottam, hogy csetlik botlik a hátam mögött, de segítség helyet mindig csak egy visszafogott kuncogással reagáltam.
Hamarosan egy gyönyörű szép virágos rétre értünk, közepén egy hatalmas fa állt árnyékot adva egy területnek. -Ez tökéletes lesz! -mondtam boldogan hiszen elég régóta sétáltunk.
Namjoon pov.: Végre megtaláltuk a táborhelyünket így kezdődhetett az izgalmasabb rész, a sátor felállítása. -Tae ugye te tudod, hogy kell felállítani? - kérdeztem tőle bár már úgyse hallotta hiszen a fa árnyékában hűsölt. A lombkorona résein beáradó fény arcát megvilágította és a fények világosbarna tincsein játszottak. Kezeit hasán pihentetve, felhúzott lábakkal és kissé oldalra bicsaklott fejjel édesen szunyókált. Komolyan mostanában többet alszik, mint Yoongi. Gondolataimra elnevettem magam, de csak halkan hiszen nem szerettem volna felébreszteni. Elég rendesen megszenvedtem a sátor felállításával. Mindössze csak háromszor dőlt össze, de ettől eltekintve egész vicces volt összeszerelni.
