Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tessék, kávét is kaptál, mostmár tényleg mondd el, hogy mi is történt! - itt faggat már percek óta, de olyan kínos az egész.
- Ya~ Nem akarom - csapok az asztal fényesen csillogó üveglapjára, ezzel minden bent tartózkodó figyelmét sikerül magamra vonnom. - Baekhyun, megmondtam, hogy addig innen sehova sem megyek míg el nem mondod, nyögd már ki csak nem annyira gáz. - mosolyodik el biztatóan.
Türelmetlenül piszkálja a kávéhoz kapott cukornak a papírját, de olyan unottan, hogy még annyi kedvem sincs neki elmondani.
- Figyelj csak volt valami, ha ilyen piros fejjel állítottál be a koliba. Jobban hasonlítottál egy paradicsomra, mint egy baconre. Nem vagy az a pirulós fajta, már bocs - egy ideig Jongdae elnevetgél, aztán újra beáll a csönd.
- Buszoztam, jó? Ennyi elég is, már elmúlt, úgyse tetszene a dolog. - Áhh a buszon mindig történik valami érdekes, végképp érdekel! - csillan fel gyermekien a szeme, vigyora pedig szinte levakarhatatlanná válik. Így inkább hasonlít egy kandúrra, szeretem a macskákat.
❛❛A nap fényesen süt, mindenfelé turisták és kisgyerekes családok. Szép, szívet melengető látvány lenne, ha éppen nem a buszhoz rohannék és nem állnák el az utam...
Már a távolból látom a buszt és a hatalmas tömeget, szuper akkor állhatok megint. A busz inkább emlékeztet egy heringes dobozra, mint tömegközlekedési eszközre. Éppen csak sikerül felszállnom, a járat már indul is. Fél óra egyensúlyérzék próbálgatás, úgy utálom az ilyet. Éppen elférek az emberek között, de végül sikerül megállnom hátrébb, egy kevésbé zsúfolt helyen. A kapaszkodót sajnos nem nagyon érem el, tehát nehézkes az utazás. Előttem egy fiatal lány áll a füzetében szépen sorakozó matekpéldákba temetkezik. Mögöttem egy srác ül, irdatlanul hosszú lábait kinyújtva amik így beérnek a szemben lévő ülés alá. Ő biztosan elérné a korlátot... Az utak nem tökéletes állapotúak, rengeteg mélyedés, bucka és egyéb hibás rész van bennük. Már éppen készülnék eldőlni, de még pont sikerül megtartanom magam. A soron következő megállónál a lány leszáll, így egy picit több helyem lesz. Végre megmozdíthatom a kezeim, fantasztikus!
Igen hosszú ez a fél óra és már most, egy szűk negyedóra után alig állok a lábamon. Megint egy bucka, ott a következő ha jól látom egy lyuk, ismét egy és na most, most tényleg üdvözölhetem a padlót közelebbről is. Gyere, régi jó barátom olyan rég talál- Várj mi, miért nem jön már a fájdalom?!
Két hatalmas tenyér kapja el derekam és már csak azt veszem észre, hogy ülök. Ugye nem?
- Legközelebb igazán vigyázhatnál, nem szeretném ha valami baja esne a csinos kis pofidnak. - dorgál meg aranyosan és megpöcköli orrom. - Amúgy Chanyeol vagyok. Felé fordítom fejem és egy kedvesen mosolygó, vörös óriás fogad. Tehát akkor az ölében ülök, vajon hányan bámulhatnak éppen?
- Öhm..azt hiszem köszönöm, de igazán elengedhetnél. Tudok magamra vigyázni, komolyan! - Ugyan ne nevettess jó helyen vagy itt nálam, maradj csak - kajánul vigyorog. Hogy süllyedhetnék el, talán van valami varázsszó.
Végül beletörődve a dologba kicsit fészkelődök újdonsült ülésemben, majd fejem vállára hajtom. Minden lehetőséget ki kell használni a pihenésre akármennyire is kellemetlen, ugye? ❜❜
- Igazad volt, ez tényleg ciki. Azt hittem nem lennél képes leváltani! - Jongdae, látványosan eljátszva a dolgot fordítja el tekintetét.
- Ugyan, sosem tenném ezt az én Kandúrommal- mosolyodom el és megsimogatom kézfejét.
