Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A redőny résein keresztül beáradó napfény kezdi felmelegíteni a kis szobát, ezzel felébresztve a bent tartózkodó két fiatalt. Halkan szuszognak, szorosan egymáshoz bújva. A takarót már rég lerugdosták magukról, de mivel a nap már jócskán fent jár - nyolc óra körül lehet - nincs valami hideg.
Egy nyugodt péntek reggel, pont jó.
A fiatalabbik lassan ébredezni kezd az arcába tóduló erős, kissé zavaró fény miatt, mellesleg valami dörzsöli a bőrét. Pilláit résnyire nyitva vezeti lejebb tekintetét, de semmi különöset nem lát - ha párját nem vesszük figyelembe - ott a nyakánál. Csak egy édesen szundikáló, néha csámcsogó Jongdae fogadja, mint oly sokszor.
Úgylátszik még nem ébredt fel, így teljes nyugalommal szemlélheti, hosszú szempilláit melyek árnyékot vetnek tőkéletes arcára és világos, hibátlan bőrét. Éjfekete hajában - mi féloldalt szemébe hullott - megcsillanak a nap sugarai így még káprázatosabbá téve őt. ,,Meseszép" állapítja meg Chanyeol.
Az idilli perceknek hamar véget vet az idősebb ébredése, bár Chant ez egyáltalán nem zavarja. Kedvese tincseit kiseperve arcából lágy puszit hint orrára és homlokára.
[...]
- Jó reggelt, szépségem! - suttogom reggeli, rekedtes hangomon.
Egy ásításnál több válaszra nem futja az idősebbtől, szavak helyett inkább csókot nyom az ajkaimra. Az apró gesztusból lassan egy hevesebb csókcsata következik, egyikünk sincs ellene az ilyen reggeleknek. Halkan pihegünk, teljesen egymáshoz préselődve, felpillant rám majd csak nyakamba fúrja arcát. Nagyokat szippantva szívja be - szerinte - édeskés, mégis férfias illatom. Nem értem mi olyan nagy dolog a parfümömben, - bár állítása szerint a bőrömnek is isteni illata van - Ő mégis imádja. Megint az a szúró érzés. Mi a fene?!
Nem hagyom sokáig testem legérzékenyebb pontján garázdálkodni párom, álla alá nyúlok és még hintek egy puszit arcára mely egy pillanat alatt rózsaszínes színt vesz fel. Édes, hogy ennyitől zavarba jön. Megsimogatva arcát - cicásan belesimultenyerembe - lentebb siklik kezem állkapcsa mentén ott is megcirógatom Őt.
- Megvan! - kiáltok fel és összeborzolom Jongdae haját.
- Mi is van meg pontosan? - kérdezi értetlen pillantásokat vetve felém. Ohh, mindjárt megtudod.
- Borosta. - ennyit felelek majd karjaimba kapvaJongdaet feltápászkodok vele az ágyból.
- Hé, Chanyeol-ah tegyél le! Úgy volt folytatjuk, nem? - hisztérikusan ütögeti mellkasom - Könyörgöm - ugyan szivem ez nem használ, legalábbis nem ilyen körülmények között.
- Aishh! Tudod, hogy ma túlóráznom kell, légyszi - nyújtja el az utolsó szót. Ficánkolásán csak kacagok és a fürdőbe viszem.
- Ne legyél ilyen izé, hyung. Ezzel gyorsan végzünk és ígérem utána úgy folytatunk mindent, ahogyan szeretnéd. - jelentősségteljesen kacsintok és felültetem a mosdókagyló melletti pultra a türelmetlenkedőt.
A sűrű habot óvatosan eloszlatva az arcán, a borotvapengéért nyúlok és figyelmes mozdulatokkal elkezdem megszabadítani az apró - mégis szúrós - borostától. Mozdulataim szótlanul tűri, mindössze lábait kulcsolja derekam köré.
A nedves törölközővel végigtörlöm arcát, ezt megismétlem egy szárazzal is és végül puszit nyomok állának vonalára. Megint olyan puha, mint amilyen szokott lenni. Nem tagadom borostával is helyes, de maradjunk a megszokottnál. Szokás nagyúr!
- Nem volt rá időm tegnap este, köszönöm - húz közelebb magához és a maga módján egy csókkal hálája meg.
-Ez csak természetes - puszilom meg az orrát - amúgy is szúrt már és lássuk be jobb nekem a borostád nélkül - csak felkuncog és ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Pontosan ahogyan megígértem egy negyed órával ezelőtt. Csak egy átlagos péntek reggel, de az ilyeneket szeretem a legjobban.
