Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Az óra kattog, de mégis olyan mintha egy perc sem telt volna el a kilencedik órából. Gyomrom türelmetlenül kordul jelezve, hogy igazán ehetnék már valamit. Ami eléggé sürgető, hiszen rég volt reggel hét óra.
Még egy szűk negyed órát kell kibírnom és végre kajához jutok. Már csak az a kérdés, hogy elhoztam-e magammal az ételt, amit anya kikészített nekem, nagyon remélem. Kínomban már csak a tollam forgatom ujjaim között, néha leírva pár évszámot amit éppen felfogok még. Azt már nem tudnám megmondani, mi történt akkor pontosan, de azért lefirkálom. Ilyen a jó diák, vagy nem?
- Túléltük gyere! Gyorsan eszünk és már csak egy órát kell kihúznunk. - paskolja meg Jongin a vállam és már húz is kifele a teremből. - Tudom menjünk, nagyon éhes vagyok. - simítok hasamra, fájdalmas arckifejezést felvéve.
- Na ne szivass..hát ez esküszöm nem lehet igaz! Tényleg ennyire ügyetlen vagyok?
- Miért, mi a baj? - néz rám értetlenül kibújva szendvicse takarásából. - Nem hoztam el az ebédem. - biggyesztem le ajkaim. - Akkor kibírod valahogy amíg hazaérsz, ilyen ez, Sehun - mosolyog rám, komolyan mondom, mindjárt lecsapom.
- Hmm..és a tiedből nem kapok egy falatot? - nézek rá édesen mosolyogva. - Lássuk csak nem is tudom - drámaian sóhajt -Mit kapok cserébe? - vigyorog rám teli szájjal.
- Ahhj Jongin kérlek - várakozó szemekkel meredek a sonkás gyönyörre. - Rendben, lásd kivel van dolgod...akkor kapok érte egy puszit? - ugyanolyan ártatlanul mosolyog, mint egy pillanattal ezelőtt.
- De hé, ne már! - Nincs de, vagy puszi vagy nem kapsz. - Aishh jó! - fordulok durcásan teljesen szembe vele.
Lassan felpillantok rá ujjaim tanulmányozásából és közelebb hajolok hozzá. Óvatosan nyomom ajkaim puha, kreolos bőréhez, melynek annyira megnyugtató és markáns illata van. Szinte hozzá sem érek, viszont már is kapom el párnáim.
- Köszönöm, akkor jöhet a falat, Hunnie? - kacag, mintha mi sem történt volna.
Zavartan fordítom el arcom, hogy még véletlenül se lássa zavarom. Várakozóan nyújtja felém kezét, melyben ott pihen a jól megérdemelt darabom. Pillanatok alatt kapom ki ujjai közül, és már azonnal el is tüntetem az - annyira talán nem is kicsi - falatkát.
- Így már jobb, ugye? - simítja meg felé eső felkarom. - Sokkal - mosolygok és próbálom kifejezéstelen tekintetemmel leplezni a bennem lezajló dolgokat. - Akkor megismételjük még! - kacsint és folytatja a táplálkozást.
Akkor most ezt a puszira vagy a közös evésre értette? Ahhh a szentségit Kim Jongin, de sok fejfájást okozol te nekem.
