A kósza tincseket szeméből kisöpörve hagytam, hogy had aludja tovább az igazak álmát. Az ablakon beáradó fény megvilágította arcát, így számomra még tökéletesebbnek mutatva Őt. Ajkait kissé elnyitva egymástól halkan szuszogott. Arcára csukott szempillái hosszú árnyékot vetettek a félhomályban.
Kissé közelebb húzódva hozzá apró puszit nyomtam dús párnáira, majd átölelve kezem derekára csúsztattam.
Igaz nagyon apró érintések voltak, de az én lelkemet így is megmelengették.Édes arcát figyelve lassan én is elaludtam, ezzel követve őt az álmok mezejére.Néha azt kívánom, bárcsak sose érnének véget az ilyen pillanatok.
'17. márc.