Hullámos szőke tincsei között lágyan csillantak meg a nap első sugarai, egész lénye ragyogott a kora hajnali fényáradatban.
Világos fürtjei mik vékonyka arcát keretezték komiszul hullottak éjfekete szemeibe.
Ujjaival ritmusosan dobolt a kopott asztallapon, ecsetje olykor koppant a sötét tölgyön.
Ágya még bevetetlenül hevert mögötte, de ez egyáltalán nem zavarta minden figyelmét éppen készülő festményének szentelte. A vásznon a kék ezernyi árnyalata ott volt néhol felhők voltak máshol a patak csörgedezett.
A fenyők között rejtőzött egy alak, sötét ruházata miatt alig tűnt ki az erdő sűrűjéből. Jongdae mégis pontosan tudta ki az. Kedvese rejtőzött a szúrós ágak útvesztőjében. Kim Minseok.'18. aug.