Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
A hűs szellő lágyan mozgatta a bézs függönyt, néha megborzongatva a még alvó Jongint. Nagyot fújt, tudatán kívül is, mikor rakoncátlan, mogyoróbarna tincsei arcába hullottak, csiklandozva pisze orrát. Álmos volt még, a reggel pedig túl korán érkezett el számára.
- Szép jó reggelt, álomszuszék! - dalolta vidáman Jongdae. - Ahh hyung, kérlek, hagyj aludni még egy kicsit. - kérlelte a fiatalabb, időközben, újra magára húzva sötétzöld, hatalmas takaróját. - Ugyan.. Hát nem tudod milyen nap van ma? - kérdezte kíváncsian a fiú, tudva, hogy a másiknak, tényleg fogalma sincs semmiről. - Nem tudom, majd később megnézem, csak még pár percet - motyogta, és erősebben szorította magához kedvenc párnáját. Jongdae teljesítette kérését, hagyta még aludni, végülis ráérnek. Sürgött forgott a konyhában, reggelit készített, elmosogatott, próbálta elütni az időt.
Csendben ballagott ismét be az aprócska szobába, leülve a fiú mellé. Időközben felébredt és csak kábán pislogott. Nem értette, ott ült vele szemben barátja és izgatottan lóbálta az apró növényt.
- Mit akarsz azzal a fagyöngy.. Oh! - ahogy társa odahajolt hozzá, puszit hintett ajkaira hirtelen minden értelmet nyert. Lágy mosoly terült el ajkain és szívét is megmelengette az aranyos gesztus.
❛❛Hát persze itt a Karácsony, Jongdae kedvenc időszaka, mint minden évben ez csak természetes.❜❜
