Helló mindenkinek!! Úgy éreztem elérkezett az idő egy kis frissítésre,pontosan ezért álltam elő ezzel a remek ötlettel...mi lenne ha végre kiraknám ezt a történetet is? Egy anime alapján készült, ami mellesleg eszméletlenül vicces és jó, de semmi vé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szombat.
Szombaton történt minden, egyszerre. Teljesen letaglóztak a testvéremék, mivel elfelejtettem az érkezésükről. Nyugodtan keltem fel és reggeliztem a többiekkel miközben nevettünk a múltkori bakin, amit Eijun csinált. Ilyen egyszerűen kezdődött a reggelem. Alig vártuk mindannyian, hogy elkezdjük újra az edzést, még mindig eléggé fel voltunk töltődve, amiért csütörtökön sikerült nyernünk. E miatt egy olyan energa árasztott el minket, ami erőt adott, hogy tovább izzadjunk a napon. Egyetlen ember volt aki nem igazán bírta ezt a meleget, az pedig Furuya volt. Bár a riválisom most eléggé megsajnáltam, de csak egy pár percig, mivel eszembe jutott, hogy ha ő tényleg ennyire nem tudja elviselni ezt, akkor a továbbiakban le kell majd váltani, és végre elérkezhet az én időm!
Egyre jobban belemelegedtem a gyakorlatba, energikusan rohantam, és látszott rajtam mennyire felcsigázott, hogy végre megint dobhatok, de sajnos még mindig nem érkezett el az a nap, mert az edző az ütőkhöz küldött egy szigorú tekintettel együtt. Az egyetlen jó dolog ami ebből jöhet az az, hogy élőben is kipróbálhatom a mozdulatot, amit Ryosuke tanított nekem két napja. Azóta elég sokat gyakoroltam ahhoz, hogy eléggé magabiztos legyek, viszont ez nem azt jelenti, hogy sikerülni is fog elsőre. Mély levegőt vettem és most egy teljesen új pozíciót próbáltam ki, amitől Eijun meglepetten nézett rám, ugyanis ő volt az aki dobta nekem a labdát messziről. Mindenki levegő visszafogva várta mit fogok produkálni, de ahogy sejteni is lehetett elsőre nem sikerült még csak közel se érintenem Eijun dobását. Frusztráltan megforgattam a szemeimet és újra beálltam a pozícióba jobban leengedve a vállamat, akkor vettem észre Ryosuke fél mosolyát messzebbről, ami mintha elég magabiztosságot adott, hogy eltaláljam a labdát. Nagyot csattanva landolt az ütőmön. Még én is meglepődtem mennyire könnyűnek tűnt ez az egész. Először el is felejtettem futni, de utána gyorsan rohantam ahogy csak a lábaim engedték, ezért ügyesen sikerült megállnom a második lemezen ahonnan izgatottan vártam a folytatást. Mindenki szurkolni kezdett nekem, egészen addig míg le nem cseréltek, hogy elkapjam a labdákat, ott nem nagyon tudtam remekelni, csak a senpaiok segítségével nem estem seggre minden egyes próbálkozás után.
Fáradtan és porosan sétáltam volna ki a pályáról mikor megláttam két túlságosan ismerős embert a látó térről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, mikor rájöttem, hogy Sachiko ült ott egy gyönyörű fekete kalapban és tavaszias rózsaszín ruhában, Ren mellette éppen feláll. Egy fehér ing és elegáns nadrág volt rajta amitől minden lány elájult volna. Már észrevettek engem és vigyorogva integettek, a többi fiú pedig mivel nem tudták kik ők, elkezdtek beszélgetni egymás között kinek integet az a két személy. Lenyugodva, hogy nem haragszanak rám elkocogtam az edzőhöz és megkérdeztem beszélhetnék-e velük egy kicsit, mert nagyon messziről jönnek. A férfi kurtán bólintott, ezért oda rohantam hozzájuk.
- Haaah~, Hanabi-chaan, mennyit fejlődtél! Nagyon ügyes lettél ebben.
- Hüm, büszke vagyok rád, mert ilyen jó lettél. Megy már az a dobás amit olyan rég óta gyakoroltál? - hallottam ahogy a hátam mögött mindenki le van taglózva ettől a két embertől, és nem is csodálkozom, mivel mind a ketten gyönyörűen néznek ki. Ren jogot végez, nővéremnek pedig most kezd beindulni a modell karrierje.
