It is my real love (magyar)

Tizenhetedik fejezet

Szótlanul néztem a felvételt, ahol a következő csapat játszik. Fntos volt koncentrálnom, mivel ők lesznek a következő ellenfeleink, és ahogy elnézem nem kis gondunk lesz a védelmükkel. Nem próbáltunk megbeszélni egy új stratégiát, egyszerűen durván kell támadnunk, csak így lehet esélyünk, és ezt úgy tudjuk elérni, ha a dobók sikeresen tudnak játszani holnap. Teljesen felélénkülve kimentünk dobni párat, még akkor is, ha Miyuki meg akart volna állítani minket, túl hosszú volt a szünet ahhoz, hogy most abba hagyjuk. Legalább húszat akartam volna dobni vele, éjjel pedig készültem volna ki osonni. A két fogónk egymás mellé állt, így csak egyszerre ketten tudtak dobni, és ezt úgy oldottuk meg, hogy az egyikőnk ötöt dobott, majd a másik következett. Rendesen sajnáltam is amiért szegény fogóknak ennyire meggyűlt a bajuk velünk, hiszen mindig más féle labdát kellett elkapniu.

- Meg kell lepnünk holnap őket, Hana-chan! Az edző azt mondta te közepénél jössz be, szóval már az elejétől fogva jól kell játsszál. Dobj csak ballal, amit nem rég tanultál meg!

- Értve!

Nem volt semmi baj a dobásaimmal, úgy csináláltam, ahogy csak Miyuki kérte, de sajnos nem lesz elég ez a két féle labda ahhoz, hogy normálisan szembe tudjak szállni, azt pedig nem okés, ha rájönnek ballal csak két félét tudok dobni. Hamar rájöhetnek erre, pontosan ezért legalább még egy fajta dobást meg kell tanulnom hamarosan, vagy egyszerűen átváltok jobbra vagy balra, így nem lesz feltűnő mikor cserélek kezet.

- Miyuki! Megpróbálhatok csak ballal dobni? Amit jobbal tudok? - a fiú meglepetten nézett rám szemüvege mögül, de utána egy csibész mosoly jelent meg a száján elvállalva a kihívást. - Előre is sajnálom. Elég béna lesz.

Nem tévedtem akkorát, ballal teljesen más volt gyors labdát dobni, mint jobbal. Valamiért így is kissé tört lett a dobás, viszont Miyuki leállított mielőtt dobhattam volna még egyet. Azt hittem már lejárt az én köröm, ezért félre akartam vonulni, de a másod éves megragadta a karomat és a kezembe rakta a labdát megkérdezve hogyan tartottam mikor eldobtam. Összevont szemöldökkel megmutattam neki, mire szólt, próbáljam meg még egyszer, mert kíváncsi valamire. Kifújva a levegőt újra teljesítettem a kérését, meglepetésemre pedig megint megtört fél úton, tehát nem véletlenül sikerült úgy esnie, hanem a fogás segítségével lendült meg. Kerek szemekkel figyeltem a kezemet, még egy kicsit ki volt dörzsölve a tegnapi miatt, de azon kívül semmi baja nem volt. Ha holnap tudnék ilyet dobni akkor azzal teljesen meglepném az ellenfelet, ugyanis erről még én magam sem tudtam. Miyuki félre hívott a harmadik dobás után, a hátam mögött Furuya égett a vágytól, szó szerint, hogy dobjon végre neki, Eijun pedig hadonászott kezeivel felkészülve a következő dobás sorozatára, miközben a fogóval arrébb mentünk, hogy ne halljanak minket.

- Mit gondolsz? Mennyi fog holnap ez a dobás?

- Miyuki, nem vagyok látnok, ott derül ki. - kicsit elkerekedtek a szemei mikor meghallotta milyen őszintén beszéltem.

- Oy, oy, azt akarom, hogy ilyen hozzáállásod legyen holnap is. Nehogy túl sokáig kint maradj. Elmondom az edzőnek holnap reggel, hogy sikerült dobnod egy csavartat. El lesz ragadtatva.

- Minden bizonnyal, csak erre a hírre vár.

- Ha-ha-ha, te még szarkasztikusabb vagy mint én. Végre találtam magamnak egy remek partnert.

Egy ideig ott kuncogtunk gonosz vigyorokkal a szánkon, egészen addig míg Eijun ránk nem szólt, hogy jöjjünk vissza és ne terveljünk világ uralmat. Még mindig nevetve mentünk vissza, dobtam még egy utolsót, utána mentem fürödni és egy kis ideig pihenés képpen tanultam. Ez volt végig a tervem, de az alacsony senpaiom teljesen felbolygatta ezt a kis célomat is, mivel már eleve mikor beléptem a szobába majdnem szív infarktust kaptam. Teljes sötétség volt, erre megjelent ijesztő tekintettel az arcán, ettől pedig fel kellett kicsit sikkantanom. Kezeimet a szívemre raktam hátha le tudok nyugodni, míg a rózsaszín hajú fiú vigyorogva levette a maszkját és felkapcsolta a villanyt. Leordítottam a fejét miért akarja, hogy korai halálban legyen részem, ő viszont nem vette magára, vissza tudta tartani a nevetését egy ideig, de mikor négyen benyitottak mi történt, mert sikolyt hallottak már nem bírta tovább és hátravetett fejjel nevetni kezdett. A felsőbb évesek összevont szemöldökkel néztek egymásra és visszavonultak a szobájukba, mert megbizonyosodtak róla, hogy csak Ryosuke hozza a formáját és nem történt semmi baj.