If world lean together.

6.

Gyorsan haladtunk a hotel felé. Ideges voltam, hogy cam vajon tud e Nashről és az érzéseiről. Pillanatok alatt haza is értünk. 

Újdonsült férjem kinyitotta a jármű ajtaját és kiemelt belőle.Romantikus lélek. Szeretem mikor így hozzá simulok. Éreztem, ahogyan a hideg levegő mardosni kezdi a tüdőm és el rontja a pillanat varázsát. Közelebb dőltem Cam mellkasának és szorítottam amíg fel nem értünk a szobába. Le tett az ágyra és betakart olyan óvatosan ahogyan szokott. Minden apró mzdulatát figyeltem. Meg akartam jegyezni minden egyes rezdülését.. A telefonért nyúlt és benyomta a 2-es gombot. Tudtam, hogy Griet hívja.

-Ki van az egyes gombon?-tettem fel a kérdésem és hozzá sejtelmesen mosolyogni kezdtem. 

-Mrs. Dallas..-belepirult de nem folytatta a válaszát mivel a készülék erősen sípolni kezdett a fülébe majd hangposta. Hagyott egy ,,hívj vissza tesó" üzenetet és bontotta a vonalat. 

-Ideje aludni.-köhögtem és a karjaiba vetettem magam. Egy könnycsepp hagyta el a szemem, amit ő kedvesen törölt le és nem nyaggatott kérdésekkel. Fel emelt és vissza helyezett az ágyra, de ezúttal mellém telepedett. Közel bújt hozzám és betakart egészen az államig. 

-Aludj csodálatosan gyönyörűségem!-búcsúzott, majd elnyomott az álom. 

Reggel van. Arra keltem, hogy valami hideg dolgot éreztem a fejemen és a karjaimon. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy vizesruhák helyezkednek el a testemen. Rázott a hideg, de egyszerre melegem is volt. Körül néztem a szobában ésláttam ahogyan Cameron fel le rohangál.

-Cam, Cam, Hé Cameron!-kiáltottam volna de csak rekedt hangon jöttek ki a szavak. 

-Ó édesem fel ébrettél. Ne aggódj csak éjszaka nagyon magas lázad volt és az orvos azt mondta ettől jobban leszel elvileg de azért ma dél körül ki jön és meg néz.-bombázott a teljes információval.

-És te? Miért nem vagy mellettem?

-Sajnos tudod, hogy fellépésem van ma is. Neharagudj.-megállt végre és közelebb lépett. megpuszilta a homlokomat és boci szemeket meresztett rám. 

-Semmi baj, egyedül is megoldom.-mondtam halkan, inkább magamnak mint neki. 

-Sietek majd haza és megoldjuk.-mondta és egy csók kiséretében el is hagyta a szobát. 

Na persze, gondoltam magamba. Sose siet igazán. De ilyen a híresek élete, nem?. Nyugtattam magam majd át fordultam a másik oldalamra. mielőtt elnyomott az álom egy kezet éreztem a derekamon pihenni. nem tudtam megfordulni a fáradtságtól, mert a szemeim azonnal tették a dolguk és el sötétült minden. 

 Fannie szemszöge

Az esküvő végeztével hagytuk a szerelmes párt és mindenki haza indult. Mikor kiléptem Shawnnal az oldalamon el indultunk a kocsink felé. Ahogy egyre közeledtünk észre vettem a kocsink vezető ülésén egy fekete alakot. nem láttam a sötétben ki vagy mi az. Megremegett az egész testem és hirtelen nem tudtam it tegyek.

-Shan bazdmeg. Valaki ül az autóba!-rántottam meg a karját és húztam hátra egy lépést.-Ugye bezártad?

-Persze, hogy bezártam. Ki lehet az? Biztos valami hülye rabló aki nem tudta beindítani.-Forgatta meg  szemeit, végig símított a karomon. Ő haladt előrre én pedig apró léptekkel követtem. 

Kfeltépte a kocsi oldalát és kirántotta belőle a sötét alakot. Már épp be vert neki egyet mikor megláttam ki is az. Rohantam közéjük és kitéptem Shawn kezei közül a megszédült gyereket. 

-Shawn hagyd! Ez Rios!!-kiáltottam az arcába és a a fiatal tökéletesség mellé ültem és szakítottam egy csíkot a ruhám aljából. (Nem túl nőies, de bárki megtenné ilyen helyzetbe.) Elkezdtem le törölni a vért a szájáról és az orrából előtörő piros fojadékot megállítani. 

-Fannie, ugye nem gondolod, hogy én vagyok a hibás?-törte meg a csendet Shawn.-Ő ült a kocsinkba mint egy suttyó. És amúgy is, ne jelent neked semmit, ugye??-elém állt és méregetni kezdett félelemmel a szemében. Ebben a pillanatban elfelejtettem Manut a kezeim alatt. Nagyot nyeltem és válaszra nyitottam a számat..