If world lean together.

25.

Fannie szemszöge:

Úgy éreztem, hogy nem tudok megbékélni a gondolattal, hogy  elveszítettem a gyermekem. Teliengedtem a kádat vízzel és belefeküdtem. Egy pengével a kezemben áztam a forróvízben. Pár percen belül már ereimből szivárgott a vörösség az átlátszó vízbe, ezzel megszínezve azt..
Pilláim lassan lejjebb csukódtak és az utolsó emlékem a kicsapódó ajtó..
-Szeretlek Shawn.-nyögtem ki ajkaim között és örök álomba estem...

Kitty szemszöge:

Reggel hatalmas fájdalommal ébredtem.. Ömlött a vér az orromból és szúrt a hasam.
-Mi történt? -kapott a kezemhez Jack.
-Nem tudom így ébredtem.-mondtam fájdalmaim közepette.
Jack tárcsázta a mentők számát és amint kiértek a hordágyra fektetett.

A mentőbe a gép egyre lassabban csipogott, alig vert már a szívem.
-Uram, a hölgy nem fogja túl élni, túl sok vért vesztett. Úgy tűnik komoly belső vérzése van.-magyarázta Jacknek a mentős..
-Az össze kapcsolódás.-kaptam észbe és Fannira terelődött a gondolatom. -Ő sincs jól.-ezeket a szavaimat viszont senki meg sem hallotta..

Jack keservesen sírni kezdett.
-Kitty, szeretlek! Sajnálom, hogy eddig tartott elmondanom. Boldoggá tehettelek volna.-tett vallomást nekem.
-Jack. Énis szeretlek! Melletted sosem voltam szomorú! Légy mindig boldog. Mindig szeretni foglak.- Lehajolt és megcsókolt. Letöröltem arcáról a könnyeket és egy utolsót még mosolyogtam.

A gép pedig egy hosszanti sípolással jelezte, hogy a szívem többé nem ver.