If world lean together.

23.

Fannie szemszöge: 

Haza érve kissé idegesen szálltam ki az autóból. Tudtam, hogy bármikor el ronthat mindent ez a gyerek dolog. Mivel én tudtam az igazat.. Az orvos azt mondta, hogy ma délután akár, vagy holnap délelőtt megérkeznek a papírok. 

-Kicsim gyere be, pihenned kell.-szakított ki gondolkodásomból Shawn. 

-Megyek már.-fogtam meg a kezét és követtem a házba. 

****

Pihentünk egy pár órát de valaki hosszasan kezdte nyomni a csengőt. Az ütő is meg állt bennem. 

-Majd én nyitom.-szólt oda a szerelmem. 

Természetes utána rohantam, hogy bármi az fel tudjak készülni.

-Jó napot! -köszönt egy magas férfi az ajtóban. Elmondta,hogy attól a klinikától jött ahol voltunk vizsgálaton és a kinyomtatott másolatokat hozta az újabb eredményekről. 

Abban a percben azt éreztem, hogy a világnék most lesz vége. 

-Köszönjük.-mondta Shawn miután átvette a papírokat. Becsukta az ajtót és az ágy felé vezetett. 

-Nézzük meg.-és feltépte a boríték száját. 

-Baba neme: Lány . Fogantatás ideje(év/hó/nap): ......-ezt már nem fejezte be. 

-Kicsim hogy foganhatott meg azon a napon mikor össze voltunk veszve?-erre nagyot nyeltem. 

-Nem tudom biztos tévedés.-mondtam elhaló hangon. 

Majd vállat rántott és tovább olvasott.

-Édesapjától vett minta egyezése a magzattal: 0%-os.....-Shawn kiejtette a kezéből a papírokat. Szeme könnybe lábadt és felállt az ágyról. 

-Ki az apja??-ordította.

-Én...

-Ki az apja? És miért titkoltad? Kivel csaltál meg?.-emelte a kezét és egyre közeledett felém.. 

-Manu..-ordítottam sírva.-De nem akartam!.

-Azt mégis hogy csináltad? Hogy kerültél vele egy ágyba?-már sírva a fejét fogta. Meghasadt a szívem hogy így kell látnom.

-Mikor megütöttél..aznap át jött utána. És megvigasztalt. És ágyba vitt.-sírva hagyták el számat a szavaim. 

-Nem akarlak soha többet látni.-üvöltötte. 

-De nagyon sajnálom.-öleltem volna meg, de akkor ismét megütött.. Ezúttal elég nagyot estem. Bevertem a fejemet és a hasamat. Pár perccel később pedig már eszméletlenül feküdtem a padlón. 

-Kelj fel, ne csináld ezt.-folytatta sírva Shawn és kezét a fejem alá csúsztatta majd óvatosan a karjába vett és betett a kocsiba. 

A kórházba tértem magamhoz. Az orvos felnézett a lapjairól mikor meghallotta a mocorgásom. 

-Örülök, hogy agához tért.-de nem tűnt őszintének a mosolya. 

Az ágyam mellett egy széken Shawnt fedeztem fel. Nem bírtam rá nézni. Elfordultam vissza az orvoshoz. 

-Mi történt?-kérdeztem a következményekre gondolva.

-Elájult. Beverte a fejét és a hasát. A férjének sem mondta semmi, hogy milyen sérüléseket szenvedett. Gondoltam jobb megvárni még felébred.-erre más Shawn is felállt és feszülten várta az információt. 

-Hölgyem, ön tudta, hogy babát vár?-kérdezte.

-Igen.-feleltem szégyenkezve. 

-Akkor viszont sajnálattal közlöm, hogy csak várt. Akkora volt az ütés erőssége, hogy elvesztette a magzatot. 

Shawn teljesen össze zuhant. Látszott rajta. Vissza esett a székbe. És onnan várta a reakciómat. 

Könnyek kezdtek el folyni az arcomon. Megszólalni sem tudtam először. 

-Köszönöm, hogy segített rajtam doktor úr. -mondtam érzelem mentes hangon. -Haza mehetek?

-Természetesen ha úgy érzi jól van akkor mehet.-mondta kissé meglepődve. 

-Rendben van. Akkor távoznék.-álltam fel.

-Természetesen. Írja alá kérem ezt még előtte.-nyújtott át egy lapot és egy tollat. Alá firkantottam és indultam kifelé a szobából. Úgy éreztem, hogy teljesen megszűntek az érzéseim. Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem bánatot, de ugyan akkor örömöt sem. Semmit. 

-Várj Fannie.-kiáltott utánam a túl ismerős hang.Nem álltam meg. 

Utánam szaladt és megfogta a karomat. Ekkor már rá kaptam a fejemet. 

-Mit akarsz? Megint megütni?-kérdeztem monoton hangon az előttem álló fiút. 

-Sajnálom, tudom , hogy ehhez nem volt jogom. És hiszek neked, hogy nem akartad. Bocsáss meg és legyünk együtt boldogok.-mondta a szemembe nézve. 

Igazából semmit nem éreztem még a szavai hallatán se. Nem tudtam reagálni arra amit mondott. Elvette azt a pici életet amit hordoztam. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog a földön, mikor valakinek megadatik, hogy állapotos lehet. 

-Mond meg az orvosnak, hogy nem vagy a férjem.-ennyit tudtam kinyögni és azzal kisétáltam a kórházból.