If world lean together.

22.

Reggel próbáltam óvatosan kimászni az ágyból, ne hogy felébresszem a még édesen alvó Jacket. Nem ért semmit mert mire felültem hatalmas kezeivel vissza rántott maga mellé. 

-Ne menj még. Olyan jó most így.-mondta mély hangon. 

-Rendben maradok. A legjobb barátomért bármit.-kuncogtam csendesen. Éreztem ahogy karizma megfeszült a legjobb barát szó hallatán. Úgy éreztem ideje beszélnem vele. Furcsa volt tegnap is és most is. Jó lenne tudni mi a gondja.Hátha tudok benne segíteni. 

-Jack, mondd csak.Mi a baj?-erre a kérdésre már fel ült és fentről nézett le rám. 

-Hogy érted ezt?-értetlenkedve nézett vissza.

-Tegnap megkérted, hogy aludjam veled, most meg ideges voltál mikor azt mondtam a legjobb barátom vagy. Van valami gond?-érintettem meg a karját amin támaszkodott ezzel jelezve azt, hogy elmondhatja bármi bántja. 

-Tudod én.. sokat gondolok rád mostanában. És melletted sokkal jobban érzem magamat. És én örülök, hogy a legjobb barátom vagy, de tényleg. Csak ennyi, feszült vagyok mostanság.-dobott egy műmosolyt nekem és vissza feküdt. 

Egy darabig még így pihentünk. Szorosan ölelve egymást. Mivel a legjobb barátok is aludhatnak együtt minden különösebb ok nélkül. Csak én reagáltam túl. 

****

Mire sikerült kimászni az ágyból, már dél volt. 

-Jack, szerintem öltözzünk és menjünk csináljuk a garázst.-javasoltam. 

-Oké én már kész is vagyok, lépett elő  fürdőből.-egy alig takaró trikót vett fel amibe az izmos felsőteste teljesen kilátszott. 

-Rendben egy perc és én is.-rohantam a szobámba és felkaptam egy fekete rövidnadrágot egy fehér elnyűtt pólóval. -Mehetünk. 

A garázsba belépve láttam meg, hogy mekkora is ez. Neki láttunk hát a munkának, hogy legalább estére kész legyünk vele aztán legyen szabadidőnk is. 

Elkezdtük berakni a polcokat és a dobozokat miután kicsit átfestettük a falakat. Órák hossza alatt sikerült csak berendezni és már csak a polcokra kellett kipakolni. 

Mivel a szekrény két méteres, én pedig 160 cm-er vagyok ezért gondba voltam a fölső polcokkal. Gilinksy látta szenvedésem és kinevetett. 

-Segíthetek?-jött közelebb. 

-Hát az jó lenne.-mondtam gúnyosan. -De lehet, hogy megvárom még megnövök.-nevettem. Ekkor a nyakába kapott és úgy kezdtük tovább pakolni a cuccokat. Mikor már minden ki volt pakolva és csak az üres dobozok és szivacsok hevertek a földön, Jack ledöntött a nyakából majd rám ugrott.Nevetgéltünk így egy darabig, de aztán egy hangot hallottam meg a a garázs ajtóból. 

-Ti meg mit csináltok egymáson?-hangzott el a kérdés mérgesen.