If world lean together.

17.

Megvártam még legalább hét óra lett. Kirohantam a szobából és egyenes ki a bejárati ajtón is. Csak a járda szélén álltam meg a telefonnal a kezembe. Tárcsáztam Manu számát és vártam. 

-Mit szeretnél cica?-ismét bunkó hangnembe. 

-Éjszaka te hívtál és fenyegettél.. Mit szeretnél, hogy ne derüljön ki?.-tettem fel a kérdést egyből a tárgyra térve. A hangom el-el halt, de igyekeztem erős maradni.

-Úgyis meg tudja. Ha nem tőlem akkor azután, hogy megszülted. Ne legyél hülye. Nem tudod eltitkolni, és boldog sem leszel amiatt a csöpség miatt.. tehát én itt befejeztem a dolgom. Teljesítettem amit akartam.-csak úgy dőlt a hangjából a rosszindulat. 

-Miért?-ennyit tudtam kinyögni. 

-Tényleg érdekel?

-Persze..tudni akarom  miért teszel tönkre.. 

-Oké, találkozzunk kettőkor a sarki kávézóba.

-Ott leszek.-ígértem. Ezzel bontotta a vonalat. Nem értem miért kapom ezt tőle. Én soha nem ártottam neki. Fáj, hogy őt szerettem a legjobban ő pedig ezt teszi velem. Mindig bíztam benne..Egészen odáig..azon az estén szűnt meg a bizalmam felé. 

-Mit csinálsz kint ilyenkor életem?-hallottam meg Shawn hangját. Még nincs itt az ideje elmondani. 

-Rosszul voltam és muzsáj volt levegő. De megyek már.-siettem oda hozzá és együtt léptünk be a bejárati ajtón. 

Nem tudtam mire készüljek délután. VAjon hogy alakul ez az egész.. 

Reggeli után leültünk bezélgetni és a neten vásárolgattunk. Szerencsémre Shawnnak már egykor el kellett mennie. Újra vissza teszik a folytonos rivaladafénybe. KIvételesen most nem zavar. Megígérték neki, hogy a városból se viszik el. De megbeszélésre muszáj mennie. 

Miután kilépett gyorsan le tusoltam és készülődni kezdtem. Nem adtam nagy jelentőséget a találkozónak ezért egy melegítőt kaptam fel egy fehér, középen felíratos pólóval. Hozzá a vansem és kontyba fontam a hajamat. Sminket nem is tettem fel. 

Mire végeztem háromnegyed volt. Sietve távoztam a házból és a kávézó felé vettem az irányt. Mikor beléptem ő már ott ült. Köszöntem és leadtam a rendelést aztán be ültem az asztalához, vele szembe. 

-Itt vagyok.-mondtam. Nem akartam kedves lenni.. 

-Látom.-bólíntott. 

-Kezdheted.-unszoltam miután kihozták a rendelésem. 

-Szóval, azért vagyok ilyen és azért tettem amit mert.. Mikor el mentünk, nekem nem volt választásom. Előtte való este ellenkeztem, hogy maradni akarok, de bántottak. Vagyis csak apa. Nem tűr ellentmodást. Viszont hazajöttem két nap múlva. Beköltöztem egy haverhoz és meg akartalak látogatni. De két nappal a szakítás után te már Shawnnal léptél ki azon a kibaszott ajtón.. Inkább nem mentem oda. Nekem összetört a szívem. Tudtm, hogy ha nem látsz egy ideig úgy se lesz más. De én haza szöktem miattad. Nem hittem volna, hogy csak ennyit jelentek.-fejezte be a történetet és egy könnycsepp csurgott végig az arcán. Izmai megfeszültek.. Szomorú és sértett.. 

-Manu, én akkor még nám jártam Shawnnal. Akkor semmi nem volt köztünk. Akkor legjobb barátok lettünk. És én nem tudtam, miért nem keresel. Nem láttalak, azt se tudtam, hogy visszajöttél. Mindennél jobban szerettelek. ÉS úgy éretem cserben hagytál Manu. Sajnálom. Ez az igazság.-lehajtottam a fejemet és rossz érzés fogott el. A régi szép elmékek. A boldogságom mellette. 

-Akkor kezdjük újra.-mosolygott könnyeivel küszködve. 

-Manu ezt nem tehetem te is tudod. Szerettelek, de nem hagyhatom ott Shawnt. Szeretem. Bonyolult a dolog.-nem tudtam, hogyan is reagál majd. 

-Semmi baj. Nem szólok neki. De várok rád.-jelentette ki azzal kisétált az ajtón. Ismét.