If world lean together.

15.

Beléptünk a házba és jó illat csapta meg az orrom. 

-Kitty, hát te itt? De vártalak már. -ugrott a nyakamba Jack anyukája. Egyszerűen maga a kedvesség ez a nő. 

-Katherine, énis örülök!-öleltem vissza.-Megbocsáltotok egy pillantara?.-kérdeztem és hadonásztam a telefonnal, hogy értsék miért is. Csak bólintottak és én beléptem egy szobába. Valószínűleg Jackébe mivel a falon a barátokkal való közös képek lógtak. Tárcsázni kezdtem Fannie számát. Kicsöngött, de aztán ki nyomott. Megpróbáltam még vagy háromszor hátha. De inkább írtam neki egy sms-t. 

Me: Jackéknél ebédelek, hoztam neked ajándékot, de csak este tudom odaadni. Puszi.

Elküldtem az üzenetet és léptem volna ki a szobából, de ekkor megpillantottam valamit. Jó pár kép volt rólam és Jackről közösen ami nem is zavart. Viszont sok kép volt rólam kitéve amiről mindenki mást levágott. Elhesegettem a hüly gondolatokat és ezúttal tényleg távoztam a szobából.

-Itt is vagyok.-jelentettem be a konyhába belépve. 

-Foglalj helyet.-húzta ki a széket Gilinsky majd be is tolta alattam. Hálásan mosolyogtam. Neki láttunk az ebédhez (késői ebédhez). 

-Isteni volt Kate, nagyon köszönöm.-hálálkodtam mikor épp kísértek ki az ajtón. 

-Jajj, téged bármikor szívesen látlak és főzök rá.-mondta.-Máskor is gyere!-integetett amíg Jackel beszálltunk az autóba, hogy hazavigyen. 

Csendben telt az út és viszonylag gyorsan. Elég közel lakunk eymáshoz. 

-Köszönöm, hogy elhoztál, és igazából mindent.-köszönetem mellé még egy puszit is adtam az arcára. 

-Figyelj, maradhatok ha szeretnéd. Beszéljük meg a Cameronos esetet. Neked is jobb lesz.-ajánlotta. Bólintottam és elindultunk be a házba. 

-Sziasztok!-kiáltottam vidámságot erőltetve magamra.

-Szia kicsim. CSak én vagyok most itthon. -átölelt és ezerrel mosolygott. 

-Ijesztő vagy ahogy ilyen fejet vágsz.-nevettem el magamat. 

-Na de miért?-kérdezte szarkasztikusan majd még hülyébb pofákat kezdett vágni. Jót nevettünk rajta.  De nem sokáig tartott..-Cameron hol van?-nézett a hátam mögé és a táskámban is mint aki reménykedik, hogy csak eldugtam. 

-Ő nincs itt, viszont Jack át jött.-mutattam a barna hajú fiúra. Apa csak kosolygott és köszöntötte őt is. 

-Akkor mi most fel megyünk. De amúgy hol van Fanni?-kérdeztem.-Azt hittem ki jön elém de nem jött. 

-Kicsim, ő egy kicsit megváltozott. De igazából el mentek Shawnnal valamerre.-rántotta meg a vállát. 

Bólíntottam majd Jack kezét megragadva indultam fel az emeletre. Becsuktam magunk mögött az ajtót és ledobtam magam az ágyra. Jack is követte a példámat és mellém feküdt. Sóhajtottunk egyet egyszerre. Egymással szembe fordultunk és elkezdtük azt amit nem akartam. A Cameron témát. 

-Mesélj, hogy történt.-kezdte

-Hát az úgy volt, hogy Nash felhívta amiatt, hogy elmondja neki őszintén mit érez irántam. Cameron haza sietett és össze verekedtek. Nash vérzett n meg féltetem őt. Közéjük álltam és erre kaptam egy pofon Camtől. Haza vittem Nasht és le ápltam. Ott aludtam, majd hajnalba haza indultam, hogy meg beszéljük a dolgokat Dallassal. De mikor haza értem csk nyögést és hangokat hallottam. Azt hittem baj van és be siettem a hálóba. Erre egy idegen lánnyal hempergett. Pofon vágtam miután azzal mentegetőzött, hogy a pia miatt történt a dolog. Otthagytam és ennyi. -hadartam el életem legrosszabb történetét. Megindultak a könnyeim. Jack szorosan magához húzott és puszilgatni kezdte a fejem tetejét. 

-Ne félj hercegnő. Itt vagyok, ne sírj.-mondta nyugtatásképpen. 

-Fáradt vagyok.-nyögtem ki.

-Aludj egy kicsit.-ajánlotta és befektetett az ágyba. Bólíntottam. Mielőtt elaludtam az utolsó emlékem az volt, hogy Jack egy széket húz az ágyam mellé és ott ülve figyelt és fogta a kezemet. Áldás ha az embernek van legjobb barátja. Főleg ha ilyen int Jack.