If world lean together.

9.

-Nem tudom hány óra lehet, de úgy éreztem nem birok tovább aludni. Kibújtam Manu karjai közül és elbattyogtam a fürdőbe. Az erős fájdalom még mindig húzza az arcom. Bele néztem a tükörbe és a fél arcomon fel volt szakadva a bőr. Elég csúnya látványt nyújtott.. Kisétáltam a konyhába és feltettem egy kávét. Felemeltem a mobilomat az sztalról és megnéztem rajta az időt.. Hajnal 3. Király, jól kezdődik a nap. Volt egy jó pár nem fogadott hívásom éjszaka. Természetesen Shawntól és a szőkeségektől...Jellemző, hogy oda menekült és mindent elmondott. Nemérdekel ő rontotta el és nem fogom vissza hívni.

Reggelig a fotelban ültem és néztem ahogy a volt barátom alszik. Az arca ki volt simulva és a szája végig mosolyra volt húzva. Biztosan szépet álmodik. Bódítóan szuszog és ahogy megfeszül a teste maga mámor. Késztetést éreztem, hogy közelebb legyek hozzá. Mellé ültem és bele túrtam már így is kócos hajába. Közelebb kezdtem hajolni, hogy puszit tudjak adni az arcára. Útközben el tévedhetett a szám és a szájára sikerült csókot nyomnom. Ebben a pillanatban kinyitotta gyönyörű szemeit és a szembe nézett. Zavarba jöttem és arcom a tűzpiros színt öltötte magára.

-Neharagudj. Én nem tudom..-mentegetőztem, de félbeszakított.

-Ne kérj elnézést. Tetszett, nagyon is.-az ő arcát is elöntötte a pír. Fel kelt és át karolta a derekam egyik kezével, a másikkal pedig az arcomat fogta. Közelebb hajolt és megismételte a csókot. Szenvedélyes volt és hosszú. Nem akartam, hogy vége legyen. De láttam rajta, hogy ettől most nem kell tartanom. Le tett finoman az ágyra és le emelte rólam a hálópólóm és a hátamat kezdte el simogatni. Egyre intimebb területeke tévedt és nem tudtam ellenállni. Mindig is szerettem. Mindig is hozzá tartoztam. Lassan egybeforrtak érzéki részeink és átfordított úgy, hogy én kerüljek felülre. Csodálatos volt ahogy vigyázott rám és finom volt. Meglepődtem, hogy nem ért véget még fél óra után sem azzal, hogy elválunk.

-Manu, van rajtad gumi?-tettem fel hirtelen a kérdést.

-Öhm, nincs... Basszus..-ugrott fel. -Ne aggódj biztos nincs gáz.

Ebben a percben tértem észhez. Rájöttem, hogy nem szabad ezt tennünk. Akármennyire is szeretem, először Shawnnal kell letisztáznom mindent. Magamra kaptam a ruháimat.

-Sajnálom.-kezdtem el megint mentegetőzni és a fejemet fogva sétáltam be a fürdőszobába. Át kell gondolnom mindent. Nem lehet mind a kettő ennyire benne az életembe. Valaki mellett döntenem kell. Bárcsak tudnám kinek milyen érzése van irántam. Sokkal könnyebb lenne. Fel kell hívnom Shawnt. És Manuval is rendeznem kell a dolgokat. A telefonommal a kezembe vissza mentem a nappalimba ülő fiúhoz és le ültem vele szembe. 

-Ugye tudod, hogy ez hiba volt?Shawn..-hallgattam el és vártam a válaszát. 

-MIért is? Basszus az a gyerek ezt tette az arcoddal és még ilyenkor is ő miatta nem lehet semmit?!!-ordított és hogy alá támassza mondadóját meg fogta az arcomat megszorította kicsit majd hirteen erősséggel vissza is állította eredeti helyzetébe a fejemet. 

-Au.. Igen mivel meg kell beszélnem vele mindent.  Nem várathatom. De ami azt illeti veled is meg kell beszélnem mindent. Én még mindig szeretlek..-vallottam be őszintén az érzéseimet. Egy perc néma csend telepedett ránk amitől kicsit megrémültem.

-Te tényleg nem érted?-kérdezte mintha egyértelmű lenne  bármi is. -Shawn megszerzett mert nem voltam itt. Vele vagy szánalomból. És mivel sose bírtuk igazán egymást ezért el vettelek tőle. Régen nagyon szerettelek, és most is jó csaj vagy. De ez az egész.-mutatott az ágyra.-Ez csak a drága barátod miatt volt...-megint elsírtam magam. 

-Takarodj el a kibaszott házunkból..Shawn és az én házamból.-emeltem ki. 

-Vicces, az előbb még szerettél.-nézett rám és nevetett egyet. 

-Nem tudod, hogy milyen vékony a határ szeretet és utálat közt.-szegeztem neki az utolsó mondatomat és kilökdöstem a bejárati ajtón. Az első gondolatom az volt, hogy mindenről őszintén beszámolok a barátomnak/exbarátomnak. Nem tudom hányadán állunk. 

Rányomtam a névjegyére és indítottam is a hívást. 

-Shawn?.-szóltam bele mikor fel vette.

-Igen én vagyok. Köszönöm, hogy hívtál. Aggódtam, hogy ennyi volt..-félbeszakítottam.

-Gyere haza. Beszélnünk kell elég sokmindenről. 

-Öt perc és ott vagyok.-mondta és le tettük. 

Tényleg így is volt. Öt percen belül kopogtattak is és ki csapódott az ajtó. Mendes egyenesen a nyakamba vetette magát.

-Ezt még ne. Ülj le, beszélnünk kell.-mondtam és helyet foglaltam a konyhában lévő asztal egyik oldalán. Ő velem szembe ült és várta, hogy én kezdjem. De megláttaaz arcomat. 

-Basszus. Ezt tényleg én csináltam.. Annyira sajnálom.-mondta és könnyek szöktek a szemébe..

-Nemgond, de hallgass meg. Miután megüttötél és ez lett, MAnu hívott és átjött mert meghallotta, hogy sírok. Megvigasztalt és itt maradt. Együtt aludtunk, mert nem akart itt hagyni ilyen állapotban. Úgy volt, hogy ma be megyünk a kórházba és le kezeltetjük az arcom, de valami nagy hülyeséget csináltam.-itt mrá a könnyem úgy folyt, hogy engem is meglepett. Shawn pedig kikeredett szemmel várta a történet végét.-Lefeküdtünk. Nem kellett volna és tudom, hogy hibáztam. Kicsit későn de rájöttem, hogy téged szeretlek és elküldtem. Erre közölte, hogy csak azért csinálta ezt az egészet, hogy neked rossz legyen. SAjnálom nagyon.-fejeztem be a történetet és az arcom rá esett az asztalra. Sírtam teljes erőmből. Vártam a válaszát amivel nem is késlekedett. 

-Te ne haragudj rám. Megérdemeltem amit tettél látva az arcodat. És azért is elnézést, hogy nem szóltam mire készül. Már az eskvő estéjén és nemrég is össze vesztem vele ezen.Ugyanis ezt az én képembe is bele dörgölte. Lehet még egy esély kettőnknek?.-kérdezte és megsimogatta a sebes arcom. 

-Igen, induljunk tiszta lappal. -javasoltam és össze borultunk. Jól esett újra a karjaiba lenni. Túlságosan szeretem. A nagy békülés után beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kórházba, hogy megnézessük az arcomat.