If world lean together.

18.

Mire hazaértem ismét üres volt a ház. Nem kellett sokat várnom, mivel Shawn hamar hazaért. 

-Kicsim, jó hírem van.-rontott be az ajtón egyből. Jó kedvet színlelve néztem rá, várva a hírt. 

-Mi?

-Találkoztam egy kiváló orvossal, aki megnézné a babát, és minden meg tud állapítani már most. Nem kell várni. Megmondja egészséges-e meg mindent.-ugrándozott szinte mint egy öt éves kis gyerek. 

-Ez csodás.-mást nem tudtam volna mondani. 

-Adott is időpontot. Egy óra múlva nála kell lennünk.-megcsókolt, olyan szenvedéllyel amit amilyet még nem éreztem tőle. Örül a babának. Pedig ha tudná.. 

-Jólvan akkor induljunk.-bólintottam. Minnél előbb essünk túl rajta. Hirtelen hiányozni kezdett valami. Kitty. Meg akarom vele beszélni a dolgokat, szükségem van rá.. Hol van ilyenkor..De ekkor eszembe jutott, hogy mikor neki volt rám szüksége, én eltűntem.. Szomorúbb kedvvel szálltam be, mint ami eddig volt. Imádkoztam magamban az út hátra lévő részében, és néztem ahogy a drága barátomnak egy percre se fagy le a vigyor az arcáról. Most a legbologabb..állapítottam meg. 

-Megjöttünk.-gondalatimból Shawn szakított ki. 

Kiszálltunk és bementünk a doktor rendelőjébe. 

-Már vártam magukat.-rázott kezett velünk. -Magácska feküdjön fel oda. -mutatott egy fehér ágyra. 

Nem tartott sokáig a viszgálat. 

-Itt van néhány eredmény. Viszont a többit postázzuk. Megfelel?-bólintottunk és megköszöntük a fáradtságait. 

A kocsiban ülve bontottuk ki a borítékot. Egészsége, kislány, és várhatóan előbb lesz a szülés a kitűzött időpontnál. 

-Az én kicsi hercegnőm lesz.-mondta Shawn és megcsókolt. 

-Boldog vagy, hogy ez a drágaság lesz nekünk?-kérdeztem. 

-Mindennél boldogabb vagyok, azt hiszem ennyire még soha nem voltam. Tökéletes kis család leszünk.-én csak bólíntottam, ezzel lezárva a beszélgetést. 

Kitti szemszöge

Mikor másnap kinyitottam a szememet, Jack már egy tálcával ült az ölében amin friss palacsinta volt és forró kávé. Hamar elfogyasztottuk. Jó beszélgettünk és mindenbe segített. Kipakoltunk és ki is mostunk. Rendet raktunk és kicsit még takarítottunk is. 

Aztán elmondtam neki, hogy válni fogunk. Ugyanis Cameron azzal a csajjal van még mindig. Nem keres és nem akarta jóvá tenni se. Véget vetek ennek. 

Jack elkísért tehát még az ügyvédhez is, aztán meg elvitt a plázába mondva, hogy a vásárlás lányos hülyeség, de állítólag jót tesz. Aranyos volt hisz ki bírt két órát velem és a vásárlással. Tehát a napom így telt el. 

Este ő is haza ment és énis. Hamar el aludtam a kiruccanás miatt. Jót tett a levegő. És a társaság is. 

Másnap reggel a telefon rezgésére ébredtem. 

-Igen?-szóltam bele kómásan. 

-Szia Jack vagyok. Átmehetek?-izgatott volt. 

-Persze, úgy sincs itthon senki.-mondtam és bontottam a vonalat. 

Nem másztam ki az ágyból amíg ide nem ért. Pizsamába és kócosan fogadtam. 

-Gyere. 

-Hát te?

-Bocsi csak nekem korán van.-elnevette magát. 

-Nyugodtan öltözz fel addig csinálok valami ennivalót.-ajánlotta és be lökdösött a szobába. 

Engedelmeskedtem. Tusoltam egy jót és kivasaltam a hajamat. Fel kaptam egy egszerű cicanadrág és ing kombót meg persze egy bundás masnis zoknit. Itthoni öltözet.  Mire kimntem a konyhába, addigra már Jack az asztalnál ült és a telefonját nyomkodta. Mikor beéptem felnézett. 

-Egyél te is és közben be avatlak a tervembe.-ugyan az az izgatottság mint a telefonba. Bólíntottam és le ültem. 

-Szóval már te is elég idős vagy meg hát én is. És ugye szerintem már itt az ideje és hát na..-dadogta.-Szóóval a lényeg, hogy miért nem bérelünk ketten egy házat. Költözzünk el az ősöktől és mint a legjobb barátok szokták, lakjunk együtt. 

-Benne vagyok.-mosolyogtam. 

Átugrott Jack az asztalon és egyenesen a nyakamba vetette magát. Jól hanyatt is estünk a székkel, de nem izgatta magát. Megköszönte ezerszer és miután kinevette magát, hogy nem birok felkelni, azután fel segített. Megbeszéltük, hogy neki is látunk a ház nézésnek, úgyhogy ültünk is a kocsiba és az össze eladó vagy kiadó házat meglátogattuk.