If world lean together.

21. (rövid rész.)

Miután aznap este Nash távozott, én letusoltam és átöltöztem a pizsamámba. Ezt követően pedig legörnyedtem a nappaliba a tv elé gondolkodni kezdtem. Vajon helyesen teszem amit teszek, és boldog lehetek végre?!  Ahogyan általában, úgy most is megszakította valaki az Einstein szintű elmefuttatásom. (Csak vicc, örülök, hogy a suliba nem álltam bukásra.) 

-Hát te?-tettem fel a kérdést Jacknek és felültem a keskeny kanapén. 

-Nem tudok aludni.-mondta és belefeküdt az ölembe. 

Simogatni kezdtem az arcát, hátha ettől elálmosodik. 

-Anya mindig így altatott el.-Mondtam ki hangosan is amire gondoltam. 

-Ez kedves.-húzta mosolyra a száját.-Figyelj, mit szólnál ha holnap megcsinálnánk a garázst délelőtt? Úgy együtt.-tette hozzá és a mondatát egy hatalmas ásítás követett. 

-Rendben, de akkor aludnunk kéne, hogy kipihentek legyünk és tudjunk dolgozni.-javasoltam. 

-Aludhatok ma melletted, vagyis aludj te velem.!? Nem tudnék most egyedül, nem érzem jól magam.-mondta elhalkuló hangon. 

-De persze legyen.-kezdtem aggódni, mert ő az a személy aki általában nem mondja ha baj van, és nem is érzelgős típus. 

Felsétáltunk egy takaróba csavarózva az emeletre, egyenes az ő szobájába és beestünk az ágyba. 

-Ez kényelmes.-nyammogtam. 

Még mielőtt álom jött volna a szemembe, éreztem az illatát, mennyei volt, éreztem a puha bőrét aitől a hideg is kirázott, és a leheletét. Egyszerűen életembe először zavarba jöttem Jack mellett. A legjobb barátomra először tekintek igazán férfiként. De ő mindig csak a legjobb barátom lesz. 

Gondolataim még elszórakoztak erre-arra aztán elnyomott az álom. Egymásba gabalyodva aludtunk egész éjszaka...