If world lean together.

16.

Fannie szemszöge

Reggel mikor kinyitottam a szemem, azonnal el kapott ahányinger és rohantam a fürdőszobának szánt kis helységbe. 

-Jól vagy?-állt fölém Shawn. 

-Persze, biztos csak gyomor rontás.-mondtam és miután ki adtam mindent magamból, feltápászkodtam a padlókőről. 

-Öltözz és menjünk haza drágám.-szólt. Én csak bólíntottam és tusolás után magamra kaptam egy fehér csíkos egyberuhát egy topánkával. Kivételesen lányosan, jegyeztem meg magamnak a tükörbe. 

Miután össze szedtük a pár cuccunkat amit hoztunk, azután bepakoltunk a kocsiba és indultunk is haza. Sajnos rosszabbul voltam mint gondoltam. Émelyegtem, fájt a fejem és hánytam még párszor. Az a hülye indiai kaja morgolódtam. 

-Be megyünk egy orvoshoz és kérünk gyógyszert.-mondta Shawn és kezével simogatni kezdte a combomat. 

Gyorsított és egy fél órán belül beértünk egy klinikába. Nem kellett sokt várni, gyorsan be is hívtak és kivizsgáltak. Az eredményre még egy öt percet várni kellet, de nem jelentett gondot.

-Az eredmény meg is van hölygem.-szólt a doktor út. 

-Ugye semmi baja?-kérdezte Shawn aggódó tekintettel. 

-Hát azt döntsék el maguk. A fiatal hölgy állapotos.-sokkot kaptam én is és Shawn is. 

-Mennyi idős? Vagyis mióta?-zagyvált kicsit a drága barátom örömében miután véget ért a sokkos álapota. 

-Valószínűleg két és fél hetes. De elég gyorsan növekszik.-mondta.-Gratulálok hozzá.-küldött felénk egy mosolyt. Elköszönés után távoztunk. 

-Te is örülsz szépségem?-tette fel a már várt kérdést Shawn. 

-Persze, hogy örülök-bólógattam.-Csak még ez a hárta lévő idő nekem elégzavaros lesz.-nevettem el magamat. 

Haza felé végig baba ötleteről beszéltünk. Kicsit még korai, de nincs az olyan messze. 

Mikor megláttuk a házunkat egy kis gombóc keletkezett a torkomban. El fogjuk mondani, abba már megeggyseztünk. Csak vajon mit szólnak majd.  Nagy levegőt vettem és beléptünk a házba. 

Apa gondolom délutános, mivel már nincs itthon. Kitty gondoltam, hogy pihen. Kicsit bűntudatom van miatta, mivel szándékosan leráztam. De nem esett jól menni. Úgy se haragszik. 
Ezzel a gondolat menettel sétáltam be a konyhába Shawn pedig követett. Összedobtunk egy kis harapni valót. Evés után fel mentünk a szobámba és be indítottunk egy filmet. Hamar el nyomott az álom. A mai napra elég volt ennyi öröm bőven. Vajon jó anyuka leszek? Fiú vagy lány lesz?..és még sok hasonló kérdés fel merült bennem. Kétsgeimmel teli voltak az álmaim. Féltem, nem is kicsit. 

Az éjszaka közepén telefon csörgésre ébredtem.Kimásztam Shawn mellől és fel vettem a telefont.

-Haló?

-Manu vagyok. -bontani akartam a vonalat de gyorsabb volt.-Ne rakd le, ez fontos neked. 

-Ugyan mi? -kérdeztem unottan 

-Tetszik az jádékom.-kérdezte pimaszul.

-Milyen ajándék hüye gyerek?-ideges lettem

-Ami a hasadba növekszik életem. A legjobb amit valaha kaptál ugye?-erre a mondatra ki esett a telefon a kezemből. Nagyot koppant a padlón. A hívást kinyomta mire fel vettem vissza a telefont. De írt egy sms-t. 

Ismeretlen: Pontosan ezt akartam el érni. A következő aki megtudja az Shawn lesz.

Nem válaszoltam. Azt hittem ott helyben rosszul leszek. Megvárom a holnapot és felhívom mit akar tőlem. Nem akarom, hogy újra rosszba legyünk Shawnnal. Összetörnék.. 

Ezen az éjszakán már nem jött álom a szememre. Kínok között forgólódtam miközben emésztett a bűntudat.