If world lean together.

7.

-Nem jelent semmit.-nyeltem le a torkomban lévő gombócot és újra a sérült fiúra koncentráltam. Shawn bólintott egy aprót és kinyitotta kocsi ajtaját.

-Tegyük be és vigyük haza.-láttam, hogy Mendes szégyelli magát. Sajnáltam. Megemeltük Manut és behelyeztük a hátsó ülésre. Bepattantunk mi is és elindultunk. 

-Ez nem a te hibád.-szögeztem le és megcsókoltam.

-Ne itt.-suttogta Rios.

-Ne szólj bele, és különben is, mit kerestél a kocsimban?-kontrázott rá Shawn.

-Én csak látogatóba jöttem..Fanniehoz.- szívem kihagyva verte az ütemét. Érztem ahogyan a pulzusom csökken majd hirtelen nő. Nem válaszoltam, pedig tudtam nekem jegyezte meg.

-Ne teperj hülyegyerek. Még csak rá se nézz a barátnőmre.-emelte ki szavait a drága és erőszakos barátom.

Az út hátra lévő részét csendesen töltöttük. Szerencére nem volt hosszú az út mivel a közelben béreltünk egy házat az esküvőre való tekintettel egy pár napra. 

Megjöttünk és becipeltük aházba a szerencsétlen fiút mert már addigra fel dagadt az egész pofija. Sajnáltam, de úgy nézett ki mint egy viziló ezzel a fejjel. Vicces látványt nyújt.

Pár perc múlva már le is volt ápolva és be vezettük a ház egyik szobályába. Mi még maradtünk Shawnnal a nappaliba, mivel még egikünk sem volt fáradt. 

-Fannie. Sjnálom, hogy bántottam. De nem tudtam ki ő. És igazából meg is érdemelte mert bántott téged, és féltékeny is vagyok.-belebújt a nyakamba és átölelte a derekam.

-Ő a mút te pedig a jelen és a jövő. Nem akarok mást rajtad kívül.-mondandómat nyomatékosítottam egy csókkal és a csípőcsontjára ültem, őt elterítve az ágyon. -Szeretlek. -súgtama  fülébe és elkezdtem kigombolni az ingjét. Ő sem váratott, mivel a ruhám cipzárját már teljesen lehúzta. Forrón izottunk egymáson. Teli vággyal és érzésekkel.Már teljesen összeforrt a testünk. 

-Ti meg mi a fasz?-hallottam meg a hátam mögül egy ijedt hangot. Le ugrottamShawnról és rajta is látszott, hogy ugyan annyira megijedt amennyire én. 

-T-te meg mit keresel ébren, itt?-nyögtem ki nagy nehezen.

-Jöttem inni, mert megszomjaztam. De úgy látom valami erősebbre lesz szükségem.-távozott és hallottam a hangjába a megvetést, a szomorúságot és a csalódottságot egyszerre. 

-Shawn kérlek beszélj vele.-súgtam a fülébe és megcsókoltam a nyakát. Elindultam a jelenlegi hálónk felé. 

Természetes nem tudtam aludni ezért szivesebben lopakodtam le és hallgattam ki a két fiút. Csak foszlányokat tudtam kivenni.

Felidézés

,, -Milyen szándékkal jöttél vissza Rios?

-Tudod te. Hiszen ezért a tiéd most az ami igazából mindig is az enyém volt és lesz. 

-Ne mond ilyeneket.Az enyém és mellettem van a legjobb helye.

-Sose lesz igazán a tiéd. Nem azért mert annyira dontos, hanem mert nem lehet a tiéd..." 

Felidézés vége.

Lépéseket hallottam és egyből vissza mentem a szobámba. Nem tudtam kiverni a fejemből. Megvártam Shawnt az alvással és együtt nyomott el minket az álom. 

Reggel előbb keltem és elkészítettem mindenki kávéját. Az enyémet egy cukorral és semmi tejjel, Shawnét egy kis tejszínnel és semmi cukorral, Manuét...Manuét két cukorral és fél negyed pohárnyi tejjel, a töbi része kávé. 

Mikor mindenki fel kelt, már a reggeli palacsinta is készen terült az asztalon lévő tányérokon. Késő reggel volt már. Tíz óra környéke. Úgy terveztem mire ezzel végzünk mmár nem kell majd ebédelnünk mert bőven jól lakunk. Ezért nem is álltam neki főzni. Késésben is voltunk mivel Shawnnal ma akarunk vissza utazni Los Angelesbe. Sürgettem kicsit a fiúkat én pedig el kezdtem össze pakolni minden holmink. Mire végeztem mindennel már rios és Mendes épp búcsúzkodott. 

-Ne hidd, hogy nem lesz vége.-sunyi mosolyt varázsolt az arcára Manu.

-Ne hidd, hogy csak úgy hagyom.-kacsintott rá Shawn. Ezek a fiúk..Mindig hülyéskednek. Elnevettem magam és pakoltam tovább a cuccainkat a kocsiba.