A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

Rossz helyre szülöttek ||Taekook||

- A vád szerint, Önök ketten, az esti kijárási tilalom után többször is kiszöktek a falon túlra. Mondják csak, igaz ez? - kérdezte a bíró, miközben szigorú tekintettel meredt az előtte térdelő két ifjúra.

- Így volt, igen, valóban kiszöktünk. - szólalt meg rekedtes hangján a szőke hajú fiú, s mélykék tekintetét az ítélethozóra szegezte.

- Volt valami okuk arra, hogy ezt tegyék? - kérdezett vissza - még mindig kíméletlen hangon - a kalapácsot szorongató férfi.

- A-a szüleink... - kezdett el dadogni a barna hajú gyermek, s szemébe könnyek teltek - megtiltották, hogy találkozzunk. Szerintük a kapcsolatunk nem helyes, mi pedig betegek vagyunk. - hajtotta le mondandója végén a fejét, s lopva a mellette térdelő szőkére pillantott, ki egy bíztató mosolyt küldött felé.

- Miért, mégis miféle kapcsolat van Önök között? - értetlenkedett a szigorú tekintetű férfi.

- Szerelmesek vagyunk, szeretjük egymást. - pirult el a szőke, s térdeivel közelebb mászott társához.

A teremben értetlen s undorodó morajlások kezdődtek, az emberek kiabálni kezdtek, s sokan meg is dobálták a két ifjút minden félével, ami épp a kezük ügyébe került. A két szerelmes pedig csak némán térdelt tovább, egymás mellett, s mintha meg sem érezték volna az éles fájdalmat, ami testüket érte a dobálások miatt, csak nézték egymást, s mintha megszűnt volna a világ.

- Khm... - köszörülte meg a torkát a bíró, s kalapácsával megkopogtatta az asztalt - Az ítélet megszületett. - erre minden jelenlévő elhalkult, s a két ifjú is felkapta fejét. - Amit elkövettek, a legnagyobb bűn. Egymásba szerettek. Ez egy olyan betegség, amit meg kell fékezni, mielőtt tovább terjed. - vett egy nagy sóhajt a férfi, majd folytatta. - Kim Taehyung, Jeon Jeongguk, Önöket kötél általi halálra ítélem.

Az akasztófa előtt szép számban gyűltek össze az emberek, mindenki látni akarta azt a két ifjút, akik elkapták a rettegett kórt. A rettegett kórt, amit szerelemnek neveznek. A két fiú sem így tervezte. Nem akartak ők betegek lenni, csak boldogok. Boldogok egymással.

*****

Felvezették őket a pódiumra, s nyakuk köré rakták a hurkot. A tömeg éljenzett, mindenki azt skandálta, hogy „Haljanak meg! Haljanak meg!". Egyszer csak a tömegből egy gesztenyebarna hajú, copfos kislány rohant fel a kis színtérre és odalépett a két sápadt ifjúhoz.

- Anyukám szerint ti angyalok vagytok, akik sajnos egy hiba miatt a Földre születtetek. Isten most visszahív magához titeket, s ott majd, gondtalanul egymáséi lehettek. Ne féljetek! Apukám is ott van most, az angyalok között. - mosolygott rájuk a kislány. Ekkor értek oda mellé az őrök, és elráncigálták. A két ifjú egymásra nézett, s előbbi sápatag arcukon megbúvó mérhetetlen bánatot immáron felváltotta a mérhetetlen öröm s boldogság.

Most már nem féltek, mert tudták, hogy egy jobb s szebb világba kerülnek, ahol végre igazán egymáséi lehetnek.

Hittek a kislánynak, s bíztak a szavaiban.

Megkönnyebbülten várták a földi halált, hogy végre élni kezdhessenek ott, ahol eddig is kellett volna, hogy éljenek.

Az Angyalok között.

*****

Meg is érkezett a kis OS-os könyvem, és hát mivel mással, ha nem egy Taekook-kal nyitottam volna meg.😄
Ez egy rövid kis történet lett, ami egy olyan Világban játszódik, ahol sajnos minden olyan embert elítélnek, aki valamiben Más, mint a többi. Sajnos ez a Világ, akár a mi Világunk is lehet. Bár itt már szerencsére nincs halálos ítélet, itt is sokan megvetőek az olyan emberekkel szemben, akik valamiben nem „felelnek meg" az „ideáknak."

Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket ez a kis történet a két Angyalról❤️!
Szívesen várom véleményeiteket, kéréseiteket, igényeiteket a kommentek között!😊