A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

A néma zongorás ||TaeKook||

- Apa?

- Igen, Taemin?

- Még sosem beszéltél nekem arról, hogy hogyan találkoztatok Taehyung bácsival! Elmesélnéd nekem most, kérlek?

- Öhm.. Taehyung bácsival? Persze, de hogy jutott most ez eszedbe?

- Csak kíváncsi vagyok!

- Na jó, elmesélem, de akkor ne az legyen, mint mikor este mesélek neked, rendben? Ne szólj közbe, a történet alatt úgy is minden kiderül!

-Oké-oké! De kezdd már Apu!

- Jó-jó. Minden egy júniusi napon kezdődött, amikor 17 éves voltam....

"Morcosan nyomtam ki az ébresztőmet, majd nagy nehezen kikeltem az ágyamból, és az aznapi öltözékemmel együtt baktattam át a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam, felkaptam a ruhámat, és lesiettem a földszintre. Ahogy sejtettem, már senki sem volt otthon. Bebaktattam a konyhába, ahol egy zacskó fogadott, mellette egy lapocskával. Kezembe vettem a papírt, majd elolvastam:

Ne legyél morcos, hidd el, élvezni fogod! Más fiatalok is vállalnak nyári munkát, nem fogsz belehalni! Ebéded a zacskóban. Légy Jó Kookie!

Szerető Anyád

Fújtatva gyömöszöltem bele a zacskót a táskámba, majd sietősen indultam el Nagybátyám zeneboltja felé, ami egyben az új munkahelyem is volt. Bár egyáltalán nem voltunk szegények, sőt, a családom igazán tehetősnek számított, Anya mégis kitalálta, hogy menjek el besegíteni Yoongi bácsinak nyáron a hangszerboltjába, ezzel is legalább hátha szocializálódom valamit.

- Jó reggelt Hyung! - intettem egyet Bácsikám felé, miután beléptem a hangszerbolt ajtaján.

- Jungkook, késtél! Mindjárt nyitunk! - nézett rám rosszallóan Yoongi Hyung, de nem nagyon tudott meghatni.

- Jajj Hyung, bocs, többet nem fordul elő! - morogtam neki, majd beültem a pult mögötti székbe.

- Na jó! most az egyszer elnézem neked, de ez többet ne forduljon elő! Figyelj, nyitás után rögtön lesz egy vendégünk! Minden nap ide jár, de nem vesz semmit. Ő csak hátra megy a zongorához. Kérlek, hagyd őt és ne szólj be neki lehetőleg! - nézett rám komolyan Bácsikám, mire csak megrántottam vállamat.

Pár perc múlva Yoongi Hyung az ajtóhoz sétált, és kirakta a "Nyitva" táblát. Utána még egy pár pillanatig ott álldogált, majd egy nálam egy-két évvel fiatalabb fiúval az oldalán sétált vissza a boltba. A fiúnak szőke haja volt, oldalán pedig egy táskát cipelt. Az arcát nem láttam, ugyanis lehajtotta a fejét, emiatt pedig rakoncátlan tincsei eltakarták arcát.

- Szia! - köszöntem rá a srácra, mire összerezzent és megtorpant, de a fejét nem emelte fel, és köszönni sem köszönt vissza.

- Oh, Taehyung, ő itt az unokaöcsém, Jungkook, tudod, már meséltem róla neked! - mosolyodott el Yoongi Hyung, majd felém fordult - Jungkook, ő itt Taehyung, akiről az előbb beszéltem Neked. - a mondandóját alig tudta befejezni, ugyanis megcsörrent a telefonja. - Oh, sajnálom, ezt muszáj felvennem. Bent leszek az irodában! Jungkook, kérlek kísérd a zongorához Taehyungot! - hadarta el gyorsan és már el is tűn valahol az irodájában.

- Szóval Taehyung, igaz? - álltam meg a srác mellett, aki csak bólintott egyet, de fejét továbbra sem emelte fel. Kezdtem dühbe gurulni. - Mi van, elvitte a cica a nyelved? Ne legyél szemtelen a Hyungoddal szemben! - ragadtam meg a pólója nyakát, hogy felhúzhassam magamhoz. - Nézz rám, ha hozzád beszélek! - fogtam meg állát, hogy magam felé fordíthassam. "