A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

A pálya titka marad ||Taegi||

Taehyung a szokásos törzshelye, a kosárlabda pálya irányába igyekezett. Barátaival már több éve ott gyűltek össze tanítás után játszani, de gyakran előfordult az is, hogy csak kiültek a placcra, beszélgettek, megosztották egymással problémáikat, a nap történéseit.

Taehyung mindig is úgy tekintett a kosárlabda pályára, mint második otthonára, barátaira pedig, mint egyfajta második családra. Mindig boldog volt, ha velük lehetett, főleg akkor, ha a helyszín az elhagyatott, park mögötti pálya volt.

Azonban, most először, Tae, nem volt túl lelkes a ténytől, hogy újra a törzshelyére mehet, sőt, egyenesen rettegett tőle. Tudta, hogy ez az alkalom most teljesen más lesz, mint az eddig ott töltött délutánjai, csak azt nem tudta, hogy milyen irányban. Bár mindig is egy optimista, vidám embernek tartotta magát, most mégsem merte azt remélni, hogy minden rendben lesz.

Mindenről Jimin és az a hülye szája tehet. - morgolódott magában, miközben az eddig még csak lappangó, ám a pálya közeléhez érve már egyre jobban felszínre törő, gyomorgörcsét próbálta kontrollálni. Félt. Hát hogyne félt volna? Olyan beszélgetés megejtésére készült, amiről úgy gondolta, hogy egy élet sem lenne elég a felkészülésére.

"- Szerintem el kéne neki mondanod! - kezdett bele szokásos, reggeli beszédébe Jimin, mikor befordultak az iskola kapuján.

- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük, nem? Sosem fogja megtudni! - fújtatott idegesen Taehyung, miközben szemeivel körbe kémlelte az iskola folyosóját. Nem akarta, hogy bárki is meghallja, hogy mit beszélnek. - Ugyan már! Nem értem, hogy mitől félsz! Ennél rosszabb már amúgy sem lehet a kapcsolatotok! - nevetett fel harsányan Jimin, miközben játékosan belebokszolt Tae vállába. Ám a fiú nem viszonozta ezt a vidámságot. Barátja szavai bántották és igazán rosszul estek neki, pedig tudta, igaza van Jiminnek. Yoongival az utóbbi időben nem jött ki túl jól, az idősebbik állandóan csesztette, és mindenért lehurrogta. Ez igazán bántotta Tae szívét, és nem egyszer ment haza könny áztatta szemekkel, Yoongi, egy-egy durvább beszólása után. Mindig is érzékeny fiú volt - ehhez semmi kétség nem fért - , de leginkább Yoongi bántó szavaitól tudott kiborulni. Nem értette, mit véthetett az idősebb ellen, amiért az így viselkedik vele, és nagyon bántotta, mert Ő igazán szerette Hyungját, jobban mint barátot vagy testvért. Nem csoda, hogy ekkora sebet hagytak benne Yoongi szavai!"

Taehyung már a Park közepén járt, s az eddigi félelem csak egyre növekedett benne. Tudta, most már nincs menekvés. A gonosz gombóc - mely torkát marta -, egyre csak nőtt, s a fiú már úgy érezte, fuldoklik, de nem volt mit tenni. Ment előre, a pálya irányába, könnyesedő szemekkel, s lelki íriszei előtt már a kivégzését látta. Igen, a kivégzését. Szinte biztos volt benne, hogy a kis vallomása után, Yoongi valamiféle akasztófa elé vezeti majd, de csak miután minden szitokszót elhordott rá.

"- Ha te nem, én majd megteszem! - állt meg hirtelenjében Jimin az osztálytermük előtt, s száznyolcvan fokos fordulatot véve, az eggyel fölöttük lévő évfolyam osztályai felé vette az irányt.
- Várj már, hé! Mit teszel meg helyettem? - loholt barátja után kétségbe esetten Taehyung, de aligha tudta beérni. Már tíz éves kora óta asztmás volt, és bár kosarazni imàdott, gyakran kifulladt sportolás közben."

Taehyung egyre hevesebben kapkodta a levegőt, így megtorpanva, egy közeli padra ült le, hogy kissé lenyugodhasson. Gyakran történt vele ilyesmi. Bepánikolt, eszébe jutott egy rémálma, vagy egy rossz emléke a múltból, s - az addig rendezett - légvétele, pillanatok alatt vált szabálytalanná, hevessé. Ilyenkor kénytelen volt egy kicsit leülni s megpihenni, hamár inhalátorát sosem hordozta magánál. Mindig azt gondolta; Én aztàn nem leszek az a fiú, aki csak szerkentyűn át kap rendesen levegőt.

"- Megbeszéltem vele. - ült le vidáman Jimin a földön ülő, lihegő Taehyung mellé.
- Mármint? - értetlenkedett a fiatalabb, barátját vizslatva, ki mindeközben ravasz mosolyra húzta ajkait.
- Ma délután várni fog a kosárlabda pályán - mi a többiekkel szándékosan később megyünk -, és akkor majd bevallhatod neki."

Taehyung - ahogy a ma reggeli emlékfoszlány átsuhant agyán -, igazán elszégyellte magát. Bár Jiminnek megvolt a maga, fura stílusa, csak jót akart neki. Tae viszont nagyon gorombán leüvöltötte őt és gonosz dolgokat vágott a fejéhez. Olyanokat, melyeket nem is akart, s melyeket nem is gondolt igaznak.

"- Mindig csak arra törekszel, hogy neked jó legyen és rám nem is gondolsz! Csak azért akarod, hogy elmondjam Yoonginak, hogy jól beégjek előtte! Borzasztó barát vagy Park Jimin, a legrosszabb! Önző, egoista, barom! Utállak!"

Taehyungnak nem volt ideje tovább mardosni lelkét, ugyanis a pálya szélére érkezett. Yoongi már ott volt, a labdát pattogtatta iskolai egyenruhájában, s Tae akaratlanul is elmosolyodott a látványára. Tudta, hogy idősebb barátja nem szereti az egyenruhát, s amint véget ér a tanítás, hazamegy, hogy lekaphassa, most mégsem így cselekedett. Fontosabbnak tartotta, hogy előtte meghallgassa Taet, s ez a fiúnak rendkívül jól esett. Morcos barátja figyelme s törődése.

- Szia Hyung! - intett oda Yoonginak, aki úgy elmerült a labda bűvölésében, hogy észre sem vette a fiatalabb érkezését.

- Oh, Tae, helló! - mosolyodott el az idősebb, ezzel akaratlanul is naiv reményeket és természetesen szerelmes pillangókat ébresztve, Taehyung gyomrában.

- Mielőtt belekezdenél abba, amit szeretnél, - ült le a palánk alá Yoongi, ahova idő közben Tae is letelepedett - szeretnék tőled bocsánatot kérni azért, amiért olyan borzasztóan viselkedtem veled. Nem is tudom, miért pont rajtad töltöttem ki az idegességem, de kérlek, ne haragudj! Tudod, nagyon izgatott és egyben ideges is voltam, mert beadtam a Szöuli Zene Akadémiára a jelentkezésem. - Taehyung ajkai "O" betűt formáltak, de hang nem jött ki a torkán. Hyungja szavai teljes sokkban tartották. - Tudom-tudom, nem mondtam el, de az igazság az, hogy nem mertem addig, amíg biztos nem lesz. Tudod, a kosár mindig csak a második volt az életemben, a zene után. Már gyermekkori vágyam volt a Zene Akadémia, s úgy látszik, ez most teljesül. Szeptemberben már a fővárosban leszek! Felvettek! - lelkesedett be Yoongi, s vidáman fordult a fiatalabb felé, de az még mindig sokkban volt.

Nem értette. Nem értette, miért veszik el tőle azt, akit szeret. Nem értette, miért kell Szöulba mennie Yoonginak, hogy zenét tanulhasson, hiszen azt itt is megtehetné. Aztán rájött. Yoongi életében ő sosem foglalt el fontos helyet. Sosem volt első - mint a zene -, sem második - mint a kosár -, de talán még az első tízbe sem tartozott bele Yoongi listáján, s valószínűleg, már nem is fog. Ez talán, így is van jól. Talán nem is egymásnak lettek teremtve - mint azt Taehyung remélte eddig magában, titokban. Talán jobb, ha megmaradnak barátoknak, úgy élvezik ki ezt a négy hónapot, melyet Yoongi még itt tölt. Együtt, de csak barátokként.

- Nagyon örülök neked, Hyung! - mosolyodott el végül a fiatalabb, miközben csontropogtató ölelésben részesítette barátját, ezzel is takarva feltörni készülő könnyeit.

Azon a nyáron, bár Taehyung, elvesztette első szerelmét, előtte, eltölthetett vele 3 csodás, felejthetetlen hónapot.

Talán sosem találnak majd egymásra, s talán jó is lesz ez így.
Talán végül Taehyung beadja a derekát Jungkooknak, ki már hosszú hónapok óta próbálkozik nála.
Talán Yoongi is talál magának egy csinos, Zene akadémiás lányt, akivel együtt zongorázhat s csókolózhat a színpad rejtekében.

De talán, eljön majd az a nap, amikor Yoongi hazalátogat, s rájön, mekkora értéket is hagyott otthon - Taehyung személyében. S akkor talán, Taehyung első, szerelmi története is szép véget ér majd.

Sziasztook^^
Azt hiszem, ketten vagy hárman kértétek, hogy legyen Taegi sztori, DE nem kell aggódni, tervezek még írni velük - az alá majd be is taggelem azt, aki szeretett volna velük olvasni -, ez inkább csak egy kis, apró szösszenet lett, ami ma pattant ki a fejemből.
Sajnos, telefonról írok, így nyugodtan szóljatok, ha valami elírást, helyesírási hibát véltek benne felfedezni!
Nagyon Remélem, hogy azért van, akinek elnyerte a tetszését!!❤️
❤️Ölelés Nektek❤️

#HappyJungkookDay