A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

Isten színe előtt ||YoonSeok||

Az álmosság ismét nagyobb erővel tört rám, de nem engedhettem meg magamnak az ásítást, ugyanis egy egész falunyi ember figyelte minden tettemet - bár jobban mondva, inkább Apámét.

Éppen, minden vasárnapi miséjét tartotta, s már egy jó ideje megkövetelte, hogy mellette állva vegyek részt ezeken az eseményeken, hiszen már születésem óta arra készítgetett, hogy egyszer majd én veszem át a helyét, s én leszek a falu papja.

- Isten megteremtette Ádámot, s neki Évát, hogy ne legyen magányos. Megteremtette, hogy népesítsék be a földet, párosodjanak, mert ez így helyes. - az utolsó néhány szavát hevesen gesztikulálva ejtette ki, miközben tekintetét végig vezette a hívőkön. Természetesen, mindenki helyeslően bólogatott, teljes ámulatban hallgatva Apám szavait, kivéve, egy embert.

Jung Hoseok.

A harmadik sorban ült a szülei mellett - de velük ellentétben - nem inget, s nyakkendőt választott erre a "szent" helyre. Izmos lábain fekete, szaggatott farmer pihent, pólója szürke volt, s kissé bő - ezzel tökéletesen megmutatva vonzó kulcscsontját -, felsőjén pedig egy fekete, szögecsekkel díszített bőrdzseki feszült.

Telefonját nyomkodta - tudomást sem véve Apámról, vagy a prédikációjáról -, de amint végig vezettem rajta tekintetem - mintha csak megérezte volna -, fejét felemelte a készülékről, s vigyorogva nézett szemeimbe.

A pír egy erősebb fajtája lepte el hirtelenjében arcomat, s amint végig vezette tekintetét reverendába bújtatott testemen - alsó ajkát végig beharapva tartva -, még a szemeim is többszörösükre guvadtak ki.

Minden vasárnap eljátszotta ezt, minden vasárnap zavarba hozott puszta lényével és nézésével, és minden vasárnap elérte, hogy Isten igéje helyett inkább az ő kéjenc tekintetére figyeljek.

- A homoszexualitás bűn, emberek! - apám hangos szavai hoznak vissza elmélázásaimból, s rémülten kapom rá szemeimet. Íriszei dühösen s szenvedélyesen csillognak, miközben hevesen gesztikulál, s tarkóján verejtékcseppek gyöngyöződnek.

- Isten elítéli a melegeket, s mindazon embereket, kik nem az ellenkező nemből választanak maguknak párt! A homoszexuálisak az ördög gyermekei! - kezeit az ég felé emeli, íriszei felakadnak, s úgy érzem magam, mint valami sátánista szertartáson. - Istenem, oh Istenem! Pusztítsd el a homoszexuális ördögi lényeket a világunkból! - szavai fájnak, szívem hevesebben kezd el dobogni, s lesápadva pillantok Hoseok felé.

Telefonja már zsebében pihen, eddigi kacér mosolya lefagyott arcáról, ehelyett idegesen tekint pilláimba.

- Semmi gond, baby. - bár csak tátog, szavait így is megértem, s hirtelen megnyugvás lesz rajtam úrrá - még annak ellenére is, hogy a becenevem okán a pír ismét erősebb színben szökik fel orcámra.

- A két férfi közti bármiféle nemi kapcsolat, undorító és elítélendő! - apám egyre artikulátlanabbul beszél, de a hívők még így is csodálattal hallgatják minden szavát, néha egy-egy "Éljen!"-t is közbe vetve.

Zavar amit mond, zavar, ahogy mondja, de nem tehetek ellene semmit. Hihetetlenül fáj, hogy valóban így gondolja, és az is, hogy titkolózom előtte, de egyszerűen képtelen lennék valaha is a szemébe mondani.

- Jézus is azt mondta: Asszonynak az Úrnál a helye, az Úrnak pedig az Asszonya mellett! Nem pedig két férfinek egymás mellett, vagy két nőnek! Ez helytelen, undorító és a sátán műve! - Hoseokon tartom tekintetem, akinek ajkaira csak egy gúnyos mosoly ül ki. Tudom, hogy gyűlöli az Apámat, s az ajkai által kiejtett összes szót is. Minden vasárnap eljön ugyan, de csak a szülei kedvéért, és azért, hogy szemmel tartson.