A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

A Sátán Rózsája ||NamSeok(Min)|| (+18)

FIGYELEM!
A történet megrázóbb és véresebb, valamint szexuális jeleneteket is tartalmazhat. Aki az ilyet nem bírja ( na meg a bénaságomat:')), kérem, ezt a történetet; inkább ne olvassa!

Hoseok, egy igen fontos lépés előtt állt életében, s izgalmát, ha akarta volna sem lett volna képes elrejteni. A munkában is sokkal szét szórtabb volt, gyakran botladozott, a kezében lévő tálcák többször is megremegtek, de még ez sem szegte kedvét - eltökélt volt és szerelmes, úgy vélte, semmi nem tudja őt ki zökkenteni mámorosan izgatott állapotából.

- Nagyon gyanús vagy ma nekem Hobie! Történt valami? - Jimin már évek óta legjobb barátja volt Hoseoknak, s az iskola mellett, munkát is együtt vállaltak - egy hangulatos kis kávézóban, az egyetemtől nem messze.

- Végre eltökéltem magam. - széles vigyorra húzta ajkait, úgy figyelve fiatalabb barátját, akinek ezen néhány szó is elég volt ahhoz, hogy tudja - mire érti ezt a társa.

Jimin sosem tartotta egészségesnek azt a párkapcsolatnak semmiképpen sem nevezhető viszonyt, amibe Hoseok lassan már egy éve belekeveredett.  Aggódott, mert nem érezte, hogy bármi jó is kisülhetne ebből az egészből, de gondolatainak hiába próbált bármikor is hangot adni, abból mindig csak sértődés lett - Hoseok részéről.

- Tehát, szerelmet akarsz neki vallani? - Jimin leplezni sem akarta az ajkai tövében meghúzódó fintort, miközben gunyoros kérdése, elhagyta ajkait. Igazán bosszantotta, hogy Hoseok nem hallgatott rá, és az is, hogy most egy ilyen komoly dolog megtételére készül. Egyszerűen, nem hagyták nyugodni baljós érzései.

- Jimin, ne csináld már ezt! Te rinyáltál eddig, hogy ami közöttünk van, az nem egészséges viszony, én pedig most tenni akarok azért, hogy ez az egész ne így legyen! Szerelmes vagyok belé, és szerintem, szóval úgy érzem, ő is szeret engem. Tudod, ő nem a szavak embere, így nekem kell megtennem ezt a lépést. - az alacsonyabbik csodálta barátja határozottságát, de egyben - rendkívül naivnak is tartotta őt.

- Hoseok, vak vagy. Azonban tudd, hogy ha nem úgy sül el ez az egész, ahogy tervezted, ne is merj kopogtatni az ajtómon! Én figyelmeztettelek. - Jimin morcosan kapta le magáról a kötényét, hogy átvehesse utcai öltözékét.

- És még te nevezed magadat legjobb barátomnak? Ahelyett, hogy örülnél a szerelmi életemnek, egy éve mást sem hallok, csak hogy szapulod őt! Miért nem érted meg, hogy szeretem őt, és úgy vélem, ő is engem?! - Hoseok ingerülten csapta be a szekrény ajtót, melyre eddig támaszkodott, s egy ingerült sóhaj kíséretében meredt az alacsony termetű barátja irányába.

- Hát nem veszed észre, hogy mindezt miért teszem? Aggódom érted, de te figyelembe sem veszed az érzéseimet! Most már rohadtul elegem van belőled, és nincs kedvem tovább hallgatni az idegesítő beszédedet! Ég veled! - amint kiejtette elköszönő szavait barátja felé, valami furcsa, kellemetlen érzés száguldott végig mellkasán, de nem igen törődött vele, csak dühösen csapta be maga után az öltöző ajtaját, hogy minél sietősebben, haza felé vehesse az irányát.

Hoseok egyedül maradt a helyiségben, s néhány pillanatig, csak sértetten meredt maga elé. Bántották őt Jimin durva szavai, s nem tudta mire vélni barátja stílusát. Egy pillanat erejéig átfutott agyán, hogy utána megy - felelősségre vonni viselkedéséért, de amint az óra felé pillantott, idegesen kezdett el szedelődzködni, hogy minél hamarabb hazaérhessen - el is felejtkezett barátjáról.

Mert Hoseok szörnyen vak volt.

**********

Jimin idegesen járkálgatott fel - s alá a szobájában, ujjait idegesen futtatva narancs fürtjei közé. Íriszeivel az ágyán heverő telefont figyelte, s minden másodpercben arra várt, hogy mikor szólal már meg végre. Rossz előérzése volt, nagyon aggódott Hoseokért, de makacs is volt -, nem akart beszélni barátjával, úgy vélte, most ő lenne a soron, neki kéne bocsánatot kérnie.