11. Mozi

116 10 0
                                    

Felkaptam a táskám, megigazítottam a felsőmet, felvettem a tornacipőmet és olyan idegesen, mint az első iskolai napjaimon sem, elindultam. Nem tudtam mire számítsak. Reméltem, hogy nem ilyen "tipikus" lányokra és "sármos" fiúkra. Nem bírtam volna ki. Bár Calumból kiindulva nem kellet volna ettől tartanom, de utólag már bármit mondhatnék. A múlt már úgyus csak történelem. Ez a mondat meg egy bazi nagy klisé...

Ahogy a mozi előtt megláttam őket, megjelent az automatikus mosolyom. Imádkoztam, hogy még jöjjenek többen, mert egyenlőre Calumon kívül egy srác volt csak ott.

- Sziasztok. - léptem oda félénken.
- Helló! - köszönt Calum, majd gyorsan meg is oldotta a kínos szituációt. - Loren, ő itt a legjobb barátom, Jake. Jake ő Loren.
- Szia. - köszönt Jake. Láttam rajta, hogy próbált minnél kedvesebb lenni és lelkesebbnek tűnni. - Szóval... te vagy Calum barátnője?
- Öhm...nem. - mondtam neki azzal az idegesítő mosollyal az arcomon, amit valahogy nem tudtam eltüntetni.
- Uhh akkor bocsi...

Most, hogy ezt így megbeszéltük és már ketten éreztük magunkat kínosan ideje volt témát váltani. Csak ez egyiküknek sem ment. Szóval feláldoztam magam.

- És a többiek mikor jönnek? - Magamban persze azt mantráztam, hogy "légyszi mondjátok, hogy jönnek többiek". Valószínűleg, ha nem szúrjuk el az első beszélgetést, akkor is ezt gondoltam volna.
- Ronnie azt mondta igyekszik, Matt pedig úgyis késik. Szóval pár perc és bemehetünk.
- És Livék? - kérdezte Jake.
- Nem tudnak jönni, mert valami programuk van. - mondta Calum. Majd hozzám fordulva megmagyarázta. - Liv és Brendon a sulink "álompárja".

Visszafojtott mosollyal néztem rájuk.
- Ahha. Nagyon romcsin hangzik...
- Az is.- válaszolták. Szóval van véleményük. És nem pozitív. - Majd meglátod. Tényleg te is a mi sulinkba fogsz járni?
- Gondolom. Ezt eddig teljesen elfelejtettem.
- Szijjasztok! - jött oda hozzánk egy lány. - Ronnie vagyok. Te? Mizu? - nézett rám. Ez így gyors volt viszont sokkal egyszerűbb is, mint a normális bemutatkozások.
- Loren. Minden okés. Veled mizu?
- Most lett vége a kedvenc sorozatomnak és muszály volt megnéznem az évadzárót, szóval bocsi a késésért, de még átöltözni sem volt időm. - hadarta majd így, hogy felhívta rá a figyelmemet, láttam, hogy tényleg így lehetett otthon. Fekete leggingsben és egy fehér pólóban volt tornacipővel. Így legalább nem lógtam ki közülük.

- Már megszoktuk a fontossági sorrended. - mondta neki Jake röhögve.
- Na ez így nem igaz. Van ami sokkal fontosabb a sorozatoknál.
- Na ugye.
- Aham. A kaja. - válaszolta, mire mindhárman felröhögtünk.
- Szép... inkább menjünk be.

Vettünk pattogatott kukoricát majd bementünk. Mellettem maradt egy üres hely.

A film már vagy tíz perce mehetett, amikor több dolog is történt.
Először is rájöttem, hogy ez egy sablon akciófilm lesz és már ötletem is lett, arra, hogy mi lesz a végkifejlet. Másodszor is magamra borítottam a popcorn felét. Majd harmadjára egy srác leült a mellettem lévő székre és rámnézett.
- Szia! Én vagyok Matt! Gondolom te vagy Loren.
- Igen, én vagyok.
Válaszul elmosolyodott, majd néhány perc hallgatás után megkérdezte:
- Miről maradtam le?
- Sok akciófilmet láttál már?
- Persze. Olyanokat is megnéztem, amik nem voltak túl egyediek.
- Na akkor semmit nem hagytál ki. -
válaszoltam őszintén, mire halkan felnevetett.

És ettől a mondattól kezdve végig kommentáltuk az egészet.

Kanadai álomWhere stories live. Discover now