Új kezdet. Gondtalanság. Hasonló nagy szavak. De nem. Csak elégedettség.
6 órával az indulás előtt nagyon mély gondolataim lehettek volna. De én csak elégedett voltam. Sikerült kevesebb, mint egy hónap alatt elintézni az utazásunkat. És annyira...megkönnyebbültem.
Becsuktam az ajtót és még visszanéztem. Nem kellett volna. Nem lett előre honvágyam. Nem is gondoltam, hogy lesz. Lementem. Könnyes búcsú, és az ilyen apró részletek is elmaradtak. Csak álltam a tűző napon a romos ház előtt és vártam, hogy menjünk.
Előző napon anya megkérdezte, hogy nem-e szeretnék elbúcsúzni valakitől. Lilyre célzott. Írtam neki egy sms-t, hogy elmegyek és örülök, hogy jóban voltunk, ha akarja még beszélhetünk. Más eszembe sem jutott. Nem akartam drámai búcsút, ebben a stílusban terveztem elköszönni. Nem írt vissza.
A nap első fele várakozással telt. A taxit vártuk, vártunk a reptéren, vártuk a repülőt, vártuk, hogy leszálljunk.
Aztán megérkeztünk. Vártuk a csomagokat. Milyen meglepő fordulat...
Két óra utazás után megérkeztünk és elmentünk a szálláshelyre. Holnap megnézzük a házat, amit kinéztünk. Nem nagyon néztem akkor még körül, de szép hely. Csak ne legyek annyira magányos, mint eddig voltam.
A szobába érve kinéztem az ablakon és...na jó. Ezt azóta már nagyon megbántam. Minden szép stb stb, csak hát megláttam három lányt, akik röhögve mentek oda vagy 6-7 fiúhoz. Látszott, hogy régi barátok.
És ez fájt. Általános óta nem voltak ilyen barátaim. Úgy értem ilyen legjobb barát féleségek. De annyira rossz volt így látni másokat, hogy elbőgtem magam. Ajj annyira szégyelltem az egészet, hogy elkezdtem még jobban sírni.
Konkrétan zokogva ültem le az ágyamra, és fogalmam sem volt, hogy miért kellett ezt ennyire túlreagálnom. Kikészítettem magamat azzal, hogy gondolkoztam. Aztarohadt...
Fájt, a semmi. Ügyes vagyok.
Előrángattam a fülhallgatómat és belemerültem az üresség érzésébe. Mert persze, mikor nem érzem jól magam akkor még jobban le kell húznom a hangulatomat magányról, szürkeségről és reménytelenségről szóló zenékkel.
Taps taps gratulálok magamnak. Így kezdtem az "új életem" első napját.
ESTÁS LEYENDO
Kanadai álom
Novela JuvenilA nevem Loren. Nyár elején Kanadába költöztem a szüleimmel, egy nagy kertes házba. Mindenem megvan. Elhinnéd, hogy fél éve még attól féltem, hogy kiraknak minket a kétszobás albérletünkből? Elhinnéd, hogy egy véletlennek köszönhetjük, hogy ide jöhet...
