Kanadai álom

17. Film

- Horror lehet? - kérdezte Matt.
- Persze. Jöhet bármi. Csak ne romkom legyen.
- Mi?
- Romkom. Romantikus komédia.
- Aha biztos. - hagyta rám.
- Anyukám szokott néha olyat nézni. Azt nem akarod te tudni, hogy milyen.
- Na akkor mesélj.
- Ahha inkább nem. Megrázó lenne. - mondtam azon a hangomon, amit régebben a "mély hangú leoltás Loren módra"-nak hívtak a drága osztálytársaim.

- Jó mindegy. - legyintett. - Menjünk. - lépett a pénztárhoz.
- Öhhmm mit kérsz? - kérdezte tőlem zavartan. Kicsit sem volt kínos a helyzet...
- Kikérem magamnak. - mosolyogtam erőltetetten. - Mármint amit szeretnék. Nem kell neked kérni.
- Megnyugtató. - nevetett fel. - Ezeket sosem tudtam jól kezelni.
- Én se nagyon. De tényleg megveszem. Ez nem egy romkom film. - Ne is legyen. Tettem hozzá magamban.
- Innentől nem vagyok kíváncsi a részleteire, ha ez ilyen. - Ne is. Tettem hozzá megint magamban.

Mindketten kértünk magunknak, aztán bementünk a mozi terembe. Közben azon gondolkoztam, hogy most vajon kínosan kéne éreznem magam, mert ez teljesen olyan, mint valami sablonos randi. Nem szeretem az elcsépelt kliséket a való életemben, mert akkor sosem tudom, hogy kellene viselkednem. Nyilván természetesen. De eleve a mondat, hogy "viselkedj természetesen" egy hatalmas ellentmondás. Olyan, mint a "mutass őszinte érdeklődést". Erre nem lehet csak úgy felszólítani. Az már eleve nem természetes.

Iszonyatosan filozofikus tudok lenni néha. Persze csak a legrosszabb pillanatokban. Ezt így szépen magamban megbeszéltem.

- Amúgy milyen filmeket szeretsz? - törte meg a csendet Matt, ezzel együtt a gondolatmenetemet is megszakítva.
- Akció. Thriller. Te?
- Azokat én is. Mondjuk én jobban szeretem az akció vígjátékokat meg a horrort.

Erre nem tudtam mit mondani. Kibökhettem volna valami olyasmit, hogy "az jó", de minek. Inkább csak bólintottam. Mert ez még mindig nem egy film volt. Csak az ami éppen kezdődött.

Kicsit zavart a felszínes beszélgetésünk, de hát ha így kell ismerkedni, akkor most ezt végig kellett szenvednem. Nem igazán láttam más módot arra, hogy beszélgessünk, szóval még mindig jobb volt így, mintha a "helló-mizu-semmi" köröket futtottuk volna le végtelenségig.

Már negyedórája mehetett a film, mire rájöttem a végére.

- Ez sablon. - súgtam Mattnek.
- Nem tűnik annak.
- Pedig az. Fogadjunk, hogy a csaj meghal, lesz egy érzelmes jelenet, ahol a srác sír miatta, majd a srác apja is meghal. Lehet a srác is meghal.
- Hát jó. Hamár így gondolod, akkor légyszi azt ne mondd el, hogy miért. Legalább az hagy lepjen meg.
- Bocsi a spoilerért. - mondtam ráebredve, hogy ez kicsit lelőttem a poént. - Befogom innentől.
- Most már mondd. - sóhajtott megadóan. Én pedig szépen sorban elmondtam mi fog történni. És az összes tippem bejött. Kissé filmfüggő vagyok...